Bemutatkozás

LŐRINCZ LAJOS KÖZIGAZGATÁSI JOGI TANSZÉK

Tanszékünk névadója néhai Lőrincz Lajos akadémikus, a közigazgatás-tudomány neves hazai művelője, aki számos egyetemi tisztsége mellett a korábbi Államigazgatási Főiskola vezetője is volt. A Tanszéket Prof. Dr. Patyi András prorektor, egyetemi tanár, az NKE alapító rektora vezeti, aki egyetemi munkája mellett a Kúria elnökhelyettesi beosztását is betölti. Rajta kívül még egy professor emeritus, két egyetemi tanár, öt egyetemi docens, öt adjunktus, öt tanársegéd és egy külső óraadó oktató dolgozik a tanszéken. Munkatársaink egy része más egyetemen is oktat vagy éppen az aktív közigazgatásban tölt be beosztást, így élő kapcsolatunk van a fontosabb tudományos műhelyekkel, illetve az élő közigazgatási joggal.

A mai Tanszék több átalakítás eredményeként jött létre, mára húsz oktatóval és két kutatóval a legnagyobb tanszékek közé sorolható. Ez nem is lehet véletlen, hiszen a közigazgatási jog, melyet az oktatás során hagyományosan általános részre és különös részre osztunk fel, a modern államok legnagyobb méretű jogágazata. A különös rész foglalkozik a szakigazgatásokkal, vagyis az egyes közigazgatási ágazatok szervezeti és működési szabályszerűségeivel, és az ágazati feladatokkal, a közlekedéstől a gazdaságirányításon át a szociális gondoskodás területéig. A különös rész vagy szakigazgatások jelentőségét mutatja az is, hogy egyes területeivel Egyetemünkön külön tanszékek, sőt egy egész külön Kar (a Rendészettudományi Kar) foglalkozik.

Az általános rész a közigazgatási jognak azokat a jellemzőit vizsgálja, melyek vagy minden vagy a legtöbb ágazatban érvényesek, így ezen belül foglalkozunk az eljárásjogi kérdésekkel, de ide tartozik teljesen új területként a közigazgatási perjog is, mely a közigazgatással szembeni bírói jogvédelem eljárási szabályait és törvényszerűségeit kutatja és mutatja be.

Alkotmányos államokban alapkövetelmény a közigazgatás egészének jog alá rendelése, mely a jogállam-elv egyik legfontosabb összetevője is. Ezt a követelményt jogállamban, így Magyarországon is, nemcsak megfogalmazzák, de ki is kényszerítik az ezzel a hatáskörrel felruházott bíróságok és az Alkotmánybíróság. Mindez mutatja a közigazgatási jog alkotmányos jelentőségét és alkotmányos meghatározottságát, miközben azt is érdemes látni, hogy a közigazgatási működés végső célja mindig valamilyen feladat ellátása, eredmény elérése, melynek érdekében törvények által létrehozott szervezetrendszere útján szervező-intézkedő tevékenységet végez. A közigazgatási jog ezért nehezen vizsgálható komplex szervezeti és szervezési ismeretek nélkül, Tanszékünk oktatói és kutatói gárdája igyekszik ennek a komplexitásnak a jegyében gondozni az egyes közigazgatási jog területeket.

A Tanszék munkatársai az oktatás mellett aktívan részt vesznek kutatási projektekben és támogatják a Közigazgatási Jogi Tudományos Diákkör működését. A kollégák számos hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres meghívott előadói is.

A Tanszék kiemelkedő feladatának tekinti azt is, hogy Lőrincz Lajos iskolateremtő akadémikusnak, a közigazgatási jog és a közigazgatás-tudomány hazai legjelentősebb képviselőjének szellemi hagyatékát ápolja. Dr. Koi Gyula kollégánk „Emléktábla-állítás, teremavatás, és emlékkonferencia Lőrincz Lajos akadémikus tiszteletére és emlékére. (A Lőrincz Lajos Emlékév eseményei)” című munkájában az alábbiakat emeli ki Akadémikus úrról szóló írásában: „Lőrincz Lajos 1935. augusztus 25-én született Debrecenben, és 2010. december 26-án, Budapesten hunyt el. 1959-ben a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett állam- és jogtudományi doktori oklevelet, Kovács István későbbi államjogász akadémikushoz írt összehasonlító irányultságú helyi önkormányzati témájú szakdolgozattal. 1959-ben Kovács István az MTA Jogtudományi Intézetébe hívta tudományos segédmunkatársnak. (Már 1957-ben is részt vett az MTA-hoz kötődő kutatásokban professzora révén). 1963-ban a Közös Piac által alapított torinói École Universitaire des Études Européennes-en folytat posztgraduális tanulmányokat, ahol meglévő angol, francia, és orosz nyelvtudás mellé olaszul is megtanult. 1971-ben ENSZ Ösztöndíjjal négy hónapot az USA legkiválóbb egyetemein tölt (Harvard University, Stanford University), valamint egy hónap időtartamban az Egyesült Királyság (Oxford University, Cambridge University) fontos felsőoktatási intézményeit is felkeresi. Később több francia, belga, és német, valamint szovjetunióbeli kutatóutat is tett. A hetvenes évektől a francia CNRS Összehasonlító Jogi Intézetében is visszatérően kutat, az intézet igazgatótanácsi tagságát is elnyeri.

1968-ban szerzett kandidátusi (CSc) fokozatot tudományigazgatási témájú értekezéssel. 1979-ben védte meg a tudományok doktora (DSc) cím elnyerését eredményező értekezését A közigazgatás határai munkacímmel, mely a közigazgatás és a gazdaság kapcsolatát vizsgálta. 1990-ben az MTA levelező, majd 1998-ban rendes tagjai sorába emelte. 1961 és 2010 között másfélszáz monográfiát, tankönyvet, és tudományos publikációt tett közzé, számosat angol, francia, olasz, orosz, valamint finn nyelven is.

1978-ban kezdte meg oktatási tevékenységét az Államigazgatási Főiskolán. Itt az Államigazgatási Tanszék Tanszékvezetője (1978-2000), az intézmény főigazgató-helyettese  (1978-1989), majd főigazgatója (1989-1990). 1992-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén egyetemi tanár. Eközben az MTA Jogtudományi Intézete Közigazgatási Osztályának vezetője, majd kutatóprofesszor haláláig. Tagja az MTA Felügyelő Bizottságának. 1989 és 1995 között az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának titkára. 1996-tól a jogutód szerv, az MTA Doktori Tanács társelnöke, 2000 és 2004 között egyszemélyi elnöke. Az MTA IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztálya osztályelnök-helyettese 1999 és 2002 között. A brüsszeli Nemzetközi Közigazgatás-tudományi Intézet, a közigazgatás-tudomány egyetlen világszervezetének elnökhelyettese (1986-1992). Volt a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgatója (1997-1998), továbbá a Károli Gáspár Református Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának dékánja (2000-2004). 2005-től az Államigazgatási Főiskola jogutódaként működő Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Kar adott számára professor emeritus címet. Elnyerte az Akadémiai díj I. fokozatát két alkalommal (1967, 1986); a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (1995); a Magyary Zoltán díjat (2000); a Szent-Györgyi Albert díjat (2000); a Deák Ferenc díjat (2002). Az Aix-Marseille Egyetem díszdoktora volt (1995).

Lőrincz Lajos professzor munkássága révén a Magyary-iskola egyik legfontosabb vonulatát, a komplex igazgatás-tudományi megközelítését élesztette újra és vitte tovább, hangsúlyozva a politikatudomány, a szociológia, a szervezés- és vezetéstudomány közigazgatásra vonatkozó nézeteit. Ezen kívül erőteljesen foglalkozott a közigazgatás alapintézményeivel, és ezen belül hangsúlyozottan a közigazgatás személyi állományával. Nagyon jelentősek volt a külföldi közigazgatás-tudomány bemutatására, és a külhoni, valamint a magyar közigazgatás-tudósok munkásságának feltárására tett erőfeszítései. Részben ezen alapokon alakult ki –már a tanítványok által- a Közigazgatás-elmélet, valamint a Hazai és nemzetközi közigazgatás-tudomány története MA kötelező tantárgyak szemlélete és mai oktatása. (Utóbbi stúdium már az NKE keretei között született meg). A rendszerváltás küszöbén mesteri látleletét adta a hazai közigazgatás problémáinak. Már csak halála után valósult meg 27 EU tagállam közigazgatását azonos szempontok alapján elemző, komoly előzménnyel rendelkező nagymonográfia, amely a hazai összehasonlító közigazgatás- és összehasonlító közigazgatási jogtudomány (és a Lőrincz Lajos által létrehozott azonos nevű MA kötelező tantárgy) fundamentuma.”[1]

 

[1] Ld. bővebben: Koi Gyula: Emléktábla - állítás, teremavatás és emlékkonferencia Lőrincz Lajos akadémikus tiszteletére és emlékére: A Lőrincz emlékév eseményei. In.: Jegyző és Közigazgatás 12:(2) pp. 29-31. (2016)