Hírek, események, rendezvények

 

Dr. Ehleiter József a Tanszékünk, a Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék, valamint Karunk három jogelődjén, az Államigazgatási Főiskola Pénzügyi Tanszékén, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszékén volt főiskolai oktató, aki 2010-es évek elején vonult nyugdíjba. Az akkori igazgatásszervező alapszakon és a továbbképzésben oktatott, a települési szolgáltatások összességének, az infrastruktúrának, a településtannak, településgazdálkodásnak, településirányításnak és a környezetpolitikának volt szakértője, több jegyzetet, tankönyvet írt a témában. Ezek azért jelentősek, mert a közigazgatásnak -- karunk fő profiljának -- az élettere a település. Ennek fejlődése, fejlesztése és irányítása alapvető ismereteket kell, hogy jelentsen a közigazgatási szakembereknek. Ő vezette be, és körvonalazta a tartalmát annak a tantárgynak, amely azóta is -- bár felére csökkent heti óraszámmal, de még mindig -- a Kar alapképzésében kötelező tantárgy: a Közigazgatási urbanisztika.

Ehleiter tanár úr nagyon szigorúan megkövetelte a tananyagot, a hallgatók mégis rajongtak érte. Szerte az országban a helyi, a területi és a központi államigazgatásban, illetve az önkormányzatoknál számtalan volt tanítványa tevékenykedett, akik időről-időre felkeresték, tanácsát kérték, nem felejtették el. Olyan jó előadásokat tartott, hogy a 2000-es években az egész főiskola, illetve az egész Államigazgatási Kar összes szakdolgozóinak a harmada, átlag mintegy 70-80 hallgató a mi Tanszékünkön írta szakdolgozatát ,  Ehleiter tanár úr a településirányítás témakörében nem a tárgyi tudást kérte számon, hanem annak alkalmazását, azaz gondolkodni tanította a hallgatókat a szakmában. Az volt az elve, hogy "egy csipetnyi gyakorlat többet ér, mint egy mázsa elmélet." Munkabírása hihetetlen volt, minden tanévben ő egyedül 20-30 szakdolgozatot konzultált, úgy az alapszakon, mint a továbbképzésben. Előadásai érthetőek, sőt élvezetesek voltak, sokszor viccekkel, anekdotákkal illusztrálta mondanivalóját a hallgatóság nagy derülésére, de ez által jobban megértették a tananyag lényegét, hiszen ezek a mulatságos megjegyzések mind illeszkedtek az előadás mondanivalójához.

Jómagam is tőle tanultam az ilyen előadási stílust, amikor 1999-ben beléptem az akkori Államigazgatási Főiskolára, és közeli munkatársa lettem. Én akkor előzőleg már húsz évet töltöttem a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetében tudományos munkatársként, s Ehleiter tanár úr mellé kerülve a 2000-ben megalakított Közigazgatás-szervezési és urbanisztikai Tanszéken Ő volt az aki, segített, támogatott beilleszkednem a felsőoktatásba és a Főiskola életébe. Bár nem volt pedagógus képzettsége, hihetetlen tehetsége és rutinja volt az oktatásban. Jómagam, aki azelőtt 20 évvel középiskolai tanári diplomát szereztem, s így pedagógiai képzésben is részesültem az egyetemen, mégis, Ehleiter tanár úrtól tanultam meg a felsőoktatási oktatói "alapismereteket." A 2000-es évek elején még szigorlatok is voltak. Ezek zárták a több tantárgyas témaköröket, afféle mini záróvizsgaként. A szigorlatokon egyetlen vizsga során egymás után három tantárgyból is tételt kellett húzni a hallgatóknak: Településtanból, Települési infrastruktúrából és Környezetpolitikából. A mai gyakorlathoz képest bizony ezek komoly tanulást és felkészülést igénylő vizsgák voltak, s a hallgatók ennek megfelelő vizsgadrukkal léptek a bizottság elé. Emlékszem egyszer a tanár úrral szigorlatoztattam, s egy levelező tagozatos, kisírt szemű hölgy annyira drukkolt, hogy a vizsgán összeesett, elájult. Én hirtelen azt sem tudtam, ilyenkor mi a teendő, de Ehleiter tanár úr egy kis vízzel megpaskolt a hölgy arcát, s ahogy magához tért és felsegítette, eléje tartotta a hölgy előzőleg már előkészített személyi igazolványát, azon a hölgy elég jól sikerült arcképével, s a világ legtermészetesebb hangján azt mondta neki: "nézze hölgyem, én azt szeretném, hogy ön újra ilyen legyen, ugye ön is ezt szeretné?" Így a természetes női hiúságra építve zökkenőmentesen folytathattuk a vizsgát. Nem csak szakmai, de emberi, pszichológiai értelemben is kimagaslóan tehetséges oktató volt, olyan, aki Isten-adta tehetségével és saját gyakorlatával, munkájával, tudásával kimagaslott közülünk.

                                                                                                                                                                                                                                                                             Prof. Dr. Tózsa István

Nyugodjék békében a Tanár Úr és emlékezzünk rá szeretettel és tisztelettel!

 


Megjelent, és elérhető Budai Béla Dénes szakdolgozati segédlete:

Szakdolgozat_kezdo_lepesek_2-1_2.pdf
PDF letöltése