Máthé Gábor professor emeritust oktatói pályájának hatvanadik évfordulója alkalmából ünnepséggel köszöntötte az egyetem szeptember 24-én, a Ludovika Szárnyépület John Lukacs Társalgójában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszéke szervezésében.
Mit jelent az egyetemnek, elődintézményeinek, szellemi és baráti közösségünknek az a hatvan év, amióta professzor úr velünk van? – tette fel a kérdést köszöntőjében Deli Gergely, az NKE rektora. Hozzáfűzte, az idő múlásával a szépkort megélőkre nagyobb társadalmi figyelem irányul, a hosszú éveket teljesítménynek tekintjük objektív módon is. Nem azt nézzük, milyen életet élt, ugyanakkor persze érdekel mindenkit, vajon sportolt-e, vannak-e káros szenvedélyei. A tisztelet második eleme, hogy a hatvanévnyi, a hivatásban eltöltött pálya vajon tapsra érdemes-e. Az ünnepelt ebben is kiállja a próbát. A különböző rendszerek, intézmények jöttek, mentek, de az ünnepeltre mindig szükség volt, számítottak rá, bíztak benne. Ez már valóban teljesítmény még szubjektív megközelítésben is.
A rektor beszédében szintén kiemelte, amit az ünnepelt is gyakran emleget, azaz székely származását, az ezzel járó szilajságot, csibészséget, valamint felesége felvidéki géniuszát. Emellett keménység, kitartás, elvhűség és értékállandóság van az ünnepelt mögött – hangsúlyozta Deli Gergely. Az első találkozójukon is a kemény Máthé Gábort ismerte meg, ami kellett is ahhoz, hogy ennyi éven át, ennyi barát és ellenség között velünk maradjon. E keménység akkor oldódott, amikor a rektort meghívta az otthonába. Sikereinek, kudarcainak kulcsa ekkor, a lakhelyének látványával, feloldódott. A rektor szerint számára ez paradigmaváltó élmény volt. Szivélyesség, funkcionalitás és elegancia: ez tette teljessé a Máthé Gáborról alkotott képét. Végezetül a rektor köszönetet mondott az ünnepelt eddigi munkájáért, s kifejezte, hogy az egyetem közössége továbbra is számít rá.
A köszöntő olyan történetmesélés, amelyen a hallgatóság nem alszik el – körvonalazta saját feladatát Varga Réka, az ÁNTK dékánja. Hozzátette, ehhez nem kell mást tennie, minthogy a professzorról beszéljen, hiszen az, aki róla beszél, annak magától kerül be mondanivalójába a humor. A dékán szerint az ünnepelt valódi hivatása a történetmesélés, ő a hazai jogtörténet legnagyobb „sztoridílere”. Hatvan éve a hallgatók még könyvtárba jártak, s kézzel írták a jegyzeteiket – emlékeztetett a dékán. Úgy vélte, a professzor írhatna könyvet az elmúlt évtizedekről és arról is, hogy hogyan vált élő intézménnyé. Ehhez nem kell pályázatot írni, elég felidézni a tanszéki folyosókon terjedő történeteket. Ma pedig már a tanítványok tanítványainak is vannak tanítványai. Megjegyzete, Máthé Gábor órái valójában nem előadások, hanem maga az időgép. Általa nemcsak a jogot, hanem annak művelőit is megismertük. Ám minden célzatos anekdota mögött volt forrás, történeti dokumentum. Máthé Gábor valódi műfaja, amiben verhetetlen, a szórakoztató tudomány, amelyet évtizedekkel ezelőtt feltalált.
Varga Réka kiemelte, a jogtörténészek két világ között állnak, egyszerre ismerik jól a múltat, miközben a következő generációt tanítják. Tudják, hogy a jog mögött történelmi tapasztalatok, emberi döntések, konfliktusok vannak. Céljuk pedig az, hogy a hallgatók lássák a jog mögötti valóságot is. A dékán szerint tudományos műhelyt akár egyetlen szellemiség is formálhat. A Máthé-iskola mindig ott működik, ahol az ünnepelt mesél. Személye a hazai jogászképzés igazodási pontjává vált. A dékán köszöntője végén azt kívánta, hogy hallgathassuk még sokáig az ünnepelt anekdotáit.
„Máthé Gábor a barátom, aki hatvan éve így szólt: „Nem szeretnél demonstrátor lenni a magyar jogtörténeten?” Ha ő nincs, nem lehetnék most itt” – emlékezett vissza Révész T. Mihály, a Széchenyi István Egyetem címzetes egyetemi tanára. Szerinte az ilyen köszöntők a feledésnek szólnak, bennük pedig két veszélyt érdemes elkerülni: a feldicsérő szózuhatagot és azt, hogy a megszólaló az ünnepeltről, ne pedig önmagáról beszéljen. Felidézte, hogy Máthé Gábor mindig lelkes volt, örökmozgó, aki a hétköznapokban is megmutatta emberségét. Minden mögött összefüggéseket keresett, és a múlt összefüggéseit találta meg. Azt vallja, hogy a jogszabály maga nem mond semmit, ha nem látjuk mögötte a folyamatot, ami létrehozta, és a megvalósuló gyakorlatot.
Révész T. Mihály elmondta, együtt élték át barátságban az elmúlt 36 év tanulságait, e nélkül pedig mindketten egysíkúbban látnák a világot. Egymásból merítenek, egymásra hatnak. Kiemelte, hogy ez a legfontosabb küldetés: hatni és nyomot hagyni. Az ünnepelt pedig nyomot hagyott a kortársakban. Köszöntője végén elmesélte, hogy Steve Reich, korunk egyik meghatározó amerikai zenésze 90 éves lesz októberben, nemrégiben pedig azt mondta, nem tekinti életművét lezártnak. Ezzel szerinte az ünnepeltnek is üzent.
Viszontválaszában Máthé Gábor arról beszélt, hogy számos igazság hangzott el a megemlékezésekben, nem volt közöttük túl sok túlzás, de mind szívre ható volt. Úgy fogalmazott: „A huszadik a drámák százada volt, a mostani pedig az elmebetegeké”. Mint felidézte, a rendszerváltozás idején, 1989-ben még kérdés volt, hogy mi legyen a közép-európai államokkal. Kissinger erről azt mondta, hogy azt gondolják, hogy olyan életet fognak élni, mint mi. Ma már nem kérdezik meg, mi legyen a sorsunk. Jó lenne pedig, ha hagynák Közép-Európát tisztességesen élni. Máthé Gábor szerint fontos lenne az is, hogy emberhez méltó maradjon az életünk. Ehhez az alap hármasságnak meg kell maradnia, amely a törvényes, az erkölcsi és a politikai rend. Máthé Gábor kiemelte, nem vette magát soha olyan komolyan, hogy önmaga előtt nevetségessé váljék. Emellett pedig mindenki helyzetébe igyekezett beleélni magát, szerinte e fogékonyság nélkül nem lehet boldogulni.
A köszöntők után a professor emeritusnak Horváth Attila tanszékvezető egyetemi tanár adta át az egyetem díszoklevelét. Pohárköszöntőjében Horváth Attila elmondta, Máthé Gábortól egy egész városnyi ember tanulhatott. Ő maga is sokat köszönhet neki, például az NKE-re is az ünnepelt hívta. Szerinte Máthé Gábor nem ismer lehetetlent: hiszen azt is meg tudta csinálni, hogy a magyar jogtörténetről szóló könyvét kiadta kínaiul. Ha kiküldtük volna Máthé Gábort is a kötettel együtt, tíz–húszmillió példányt is eladott volna – zárta köszöntőjét Horváth Attila.
Az esemény végén az ünnepeltet az NKE Ludovika Show Kórus műsora köszöntötte, az elhangzó énekes darabokat Farkas Lili zongoraművész kísérte.
Máthé Gábor professor emeritus életútjáról bővebben az egyetem tudományos portálja, a ludovika.hu cikkében olvashat.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes