A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) szervezésében valósult meg a Világos beszéd, tiszta jog – Nemzetközi és magyarországi tapasztalatok és kihívások a közérthető jogi nyelv terén című szakmai műhelybeszélgetés szeptember 16-án. A tanácskozás a jogszabályok, a hatósági döntések és a hivatali kommunikáció közérthetőségének legidőszerűbb elméleti és gyakorlati kérdéseit járta körül hazai és nemzetközi kontextusban, különös figyelmet fordítva a gyakorlati problémákra és példákra, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazásának dilemmáira.
Megnyitó beszédében Varga Réka, az ÁNTK dékánja rámutatott: a rendezvény a tavaszi, bürokráciacsökkentéssel foglalkozó március 12-ei Cutting Red Tape konferencia gondolati folytatásaként jött létre. Kifejtette, hogy az angolszász jogi kultúrától eltérően hazánkban még mindig él az a beidegződés, miszerint a jogász akkor érti igazán a dolgát, ha bonyolultan fogalmaz. Hangsúlyozta, hogy az NKE kiemelt figyelmet fordít a kodifikációs képzésekre (kötelező és választható tantárgyak formájában egyaránt), a mostani rendezvény pedig arra keresi a választ, hogy a különféle hivatásrendek képviselőinek milyen közös teendőik vannak e téren, és hogyan lehetne ezeket hatékonyan összehangolni.
A műhelybeszélgetés első, A plain language eredete és a jogszabályszövegek egyszerűsítése című szekciójában – Salgó László, az NKE címzetes egyetemi docensének moderálása mellett – Tóth Judit tanszékvezető egyetemi docens (SZTE ÁJK), Gerencsér Balázs egyetemi docens (PPKE JÁK) és Pátkai Nándor közigazgatási jogász adott elő.
A moderátori bevezetőjében dr. Salgó László, aki egykor az IM közigazgatási államtitkári és később főispáni tisztségét is betöltötte a magyar joganyag méretére és összetettségére irányította rá a figyelmet: szemléletes példái megmutatták, milyen komoly kihívást jelent eligazodni a több ezer hatályos norma között, és hogy a beidegződések milyen gyakran kötik gúzsba a jogalkotást és a jogalkalmazást.
Tóth Judit a hétköznapi nyelvet használó állampolgárok és a szaknyelven megfogalmazott jog közötti feszültséget elemezte. Ez a különbség nem csupán a szókészletben, hanem a jogászok és a laikusok eltérő gondolkodási és absztrakciós szintjében is megmutatkozik. További nehézség, hogy a jogi szaknyelv óhatatlanul magába olvasztja az adott ágazat saját terminológiáját – egészen más fogalmi készlettel találkozunk például az atomenergia békés célú felhasználásánál, mint az egészségügyi szabályozásban. Az előadó hangsúlyozta: a nehezen kibogarászható szabályok akadályozhatják az alapjogok és az uniós polgári jogok gyakorlását, gátolják a joghoz való tényleges hozzáférést, elriasztanak az önkéntes jogkövetéstől, valamint elhomályosítják a szabályozás mögött meghúzódó erkölcsi indokokat. Éppen ezért a modern, közérthető kodifikáció oktatásának kiemelt helyet kell kapnia a jogászképzésben.
Gerencsér Balázs a mozgalom amerikai fejlődéstörténetét mutatta be, kezdve a Rudolf Flesch és főként a nyelvészek által fémjelzett első korszakkal, David Mellinkoff 1963-as mérföldkőnek számító könyvén és a Clinton-féle elnöki memorandumon át egészen az USA máig meghatározó jogszabályáig, a Plain Writing Act-ig. Kiemelte, hogy a jogi szövegek szerzői sokszor elmulasztják a valós címzettek azonosítását, és automatikusan szakmabeli olvasót feltételeznek. Véleménye szerint a közérthetőség követelményét nemzeti és ágazati szinten egyaránt be kell építeni a gyakorlatba. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a túlzott egyszerűsítés veszélyeire is: a tartalmi veszteség komoly szakmai kockázatot rejt, ami a mesterséges intelligenciával végzett automatikus szövegátírás során még inkább felerősödhet.
Pátkai Nándor közigazgatási jogász rámutatott, hogy a jogszabály-előkészítő könnyen bezárkózik a saját szakmai mikrovilágába, ami megnehezíti a kapcsolattartást a mindennapi jogalkalmazókkal és a valós címzettek igényeinek felismerését. Az emberek többsége nem magukat a paragrafusokat akarja böngészni, hanem világos útmutatást keres arra, hogy a szabályok mit jelentenek a saját élethelyzetében. Ezért az elsődleges jogszabályi szövegek mellett felértékelődik a másodlagos kommunikáció szerepe: a közösségi médiában vagy tájékoztató füzetekben megjelenő összefoglalók, illetve a keresőmotorok közvetlen válaszai, amelyeken a beépített mesterséges intelligencia máris látványosan javított. Pozitív hazai mintaként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közérthetőségi projektjeit említette. Véleménye szerint a jó szövegezés kulcsa a célcsoport előzetes feltérképezése és a megfogalmazás hozzáigazítása a befogadó tudásszintjéhez. Saját meglátása szerint – legalábbis a másodlagos tájékoztatás szintjén – a szövegeket úgy kellene strukturálni, hogy azokat egy tizennégy éves fiatal is megértse, hiszen a társadalmi környezet ma már ezt az átláthatóságot várja el.
A szünet utáni második panel „A szaknyelvi szövegek átadása és átalakítása: nemzetközi tapasztalatok és az AI” címmel a jogi tartalom hatékony tolmácsolását és közvetítését állította a középpontba. A kerekasztal Dr. Vinnai Edina jogszociológus, jogi szakértő (Világos Beszéd blog), dr. Lehóczki Balázs (az Európai Unió Bírósága Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa) és dr. Gáspár Endre jogász-nyelvész (Igazságügyi Minisztérium) részvételével, dr. Szigeti Szabolcs moderálása mellett zajlott.
Vinnai Edina felütésként jelezte: praxisuk egyértelműen bizonyítja, hogy az érthető kommunikáció nem pusztán állami feladat, hanem a gazdasági szereplők számára is jól felfogott érdek, hiszen műhelyüket az önkormányzatok mellett egyre több piaci vállalat keresi fel. Ismertette a Miskolci Jogi Korpusz keretében végzett OTKA-kutatás eredményeit, amelynek során hat különféle szövegtípusból (a bírósági tárgyalási jegyzőkönyvektől a Magyar Közlönyben megjelenő törvényszövegekig) mintegy 150 ezer mondatot és 2,4 millió szövegszót elemeztek. Emlékeztetett a közérthetőség nemzetközileg elfogadott definíciójára: egy jogi szöveg akkor tekinthető közérthetőnek, ha a célközönség megtalálja benne a keresett információt, megérti azt, és képes felhasználni céljai eléréséhez. Nyomatékosította, hogy a közérthetőség üzleti eredményekben és az ügyfél-elégedettségben is közvetlenül mérhető: egy egyszerűbb, világosabb bérleti szerződés például komoly idő- és költségmegtakarítást jelent, mivel kevesebb ügyvédi munkadíjat, rövidebb egyeztetéseket és kisebb bérletidíj-kiesést von maga után. Arra is kitért, hogy az érthetőség nem csupán a szókészleten múlik: a vizuális elrendezés és a formai tagolás éppilyen lényeges – elengedhetetlen például, hogy egy hatósági döntés vizuálisan áttekinthető, bekezdésekre tagolt és kiemelésekkel strukturált legyen. Gyakorlati tanácsként az egyszerű mondatszerkezetek alkalmazását, valamint az alany, az állítmány és a tárgy szoros egymás mellé rendezését javasolta.
Lehóczki Balázs az Európai Unió Bíróságának sajtóért felelős irodája gyakorlatán keresztül szemléltette az átfogalmazás módszertanát. Mint rámutatott, a kommunikációs stáb feladata az ítéletek lényegének közvetítése, így lehetőségük van felülemelkedni az eredeti határozatok olykor nehézkes, többszörösen összetett nyelvezetén – bár egy eleve világosan megírt ítéletet jóval könnyebb feldolgozni. A sajtóközleményeknek lehetőleg tömörnek, legfeljebb egy-két oldalasnak kell lenniük, miközben szigorúan ragaszkodniuk kell a jogi tartalomhoz: egy feltételes módban megfogalmazott bírósági érvelést például tilos tényként vagy kategorikus kijelentésként bemutatni. Tapasztalatai szerint nem ritka, hogy a sajtóösszefoglaló jobban sikerül, mint maga az ítélet, és az újságírók vagy a kutatók gyakrabban hivatkozzák és idézik azt. Különösen a nagy gazdasági vagy versenyjogi jelentőségű ügyekben bírnak óriási piaci súllyal ezek a közlemények, ami jelentős felelősséget és nyomást ró a kommunikációs szakemberekre. Elmondta azt is, hogy az őszi időszaktól a Bíróságon belső használatra bevezettek egy saját zárt nagy nyelvi modellt (LLM), amely bár még nem éri el a vezető piaci rendszerek színvonalát, az egyszerűbb ügyek összegzésében már hatékony segítséget nyújt. Hozzátette: a Bíróság ma már többcsatornás kommunikációt folytat; a videós megjelenések mellett heti rendszerességű podcastban mutatnak be három-három kiemelt uniós döntést a szélesebb közönségnek.
Gáspár Endre jogász-nyelvész gyakorlati példákon igazolta, hogy a jogi szövegek befogadásának legnagyobb akadályai általában a mondatszerkezet szintjén jelentkeznek. A minőségi jogi szöveget a nyelvhelyesség, a jogi pontosság és a közérthetőség hármasa határozza meg, ám a gyakorlatban ez a három szempont ritkán érvényesül egyszerre – a leggyakrabban hiányzó elem éppen a közérthetőség. Ismertetett egy korábbi empirikus felmérést is: a kísérletben egy régi és egy új kodifikációs elvek szerint megfogalmazott szövegváltozatot hasonlítottak össze harminc jogász és nem jogász bevonásával. Az eredmény meglepő tanulsággal szolgált: a nem szakmabeliek éppen a nehezebben olvasható, bonyolultabb verziót minősítették „igazi jogi szövegnek”, abból a sztereotípiából kiindulva, hogy ami jogi, annak kötelezően nehezen érthetőnek kell lennie. Bár a jogász résztvevők elismerték az egyszerűbb szöveg előnyeit, ők is úgy vélték, hogy a túlbonyolított változat felel meg jobban a hagyományos szakmai elvárásoknak. Az előadó hangsúlyozta: a nehézség nem feltétlenül a szakkifejezésekből ered, hanem abból a szerkesztésmódból, ahogyan a szöveg a fogalmak közötti logikai relációkat tálalja. Célszerű először egyértelműen deklarálni a szabály lényegét (mit?), és csak ezt követően részletezni a végrehajtás feltételeit (hogyan?). Gáspár Endre előadásának végén a nyelvi problémáktól a rendszerszintű megoldásokig vezető lehetséges utat is felvázolta: ennek első lépése a problématérkép és a nyelvi diagnózis elkészítése lehet, amelyet a jogász- és kodifikátorképzés fejlesztése, a jogi és nyelvi szakértelem szorosabb együttműködése, valamint a terminológiai és nyelvi minőségbiztosítás erősítése követhet. Hangsúlyozta azt is, hogy a közérthetőség nem önmagában vett, abszolút követelmény, hanem a célcsoport, a mérhetőség és a használhatóság szempontjait egyaránt figyelembe vevő, tudatosan kialakítandó minőségi szempont.
A műhelybeszélgetés összegzéseként a résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyetemi oktatásnak és a szakmai párbeszédnek kulcsszerepe van a szemléletformálásban: a jövő közigazgatási és jogi szakembereinek már egy emberközeli, partneri és tisztán fogalmazó kultúrával felvértezve kell megérkezniük a gyakorlatba. A tanácskozás zárásaként a jelenlévők egyetértettek a közös műhelymunka folytatásában. A szakmai párbeszéd következő lépéseként a legfontosabb érintetti körök (stakeholderek) szisztematikus azonosítását, valamint egy átfogó hazai problématérkép felrajzolását tűzték ki célul, amely szilárd alapot teremthet a jogi nyelv egyszerűsítését és a közérthető hivatali kultúra elterjesztését célzó további gyakorlati lépésekhez.
Szöveg: ÁNTK
Fotó: Szilágyi Dénes