A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara ünnepélyes keretek között megkoszorúzta Magyary Zoltán emléktábláját június 11-én, az NKE Oktatási Központjában. A rendezvényen az egyetem vezetése, a kar oktatói és a hallgatók képviselői gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket a magyar közigazgatás-tudomány legkiemelkedőbb alakja előtt.
A rendezvényt Szabó Máté Csaba, a Magyary Zoltán Szakkollégium igazgatója moderálta, aki felvezető beszédében hangsúlyozta a hagyományőrzés fontosságát.
Az ünnepi beszédekben méltatták Magyary professzor elévülhetetlen érdemeit, kiemelve, hogy elméleti munkássága és a gyakorlati közigazgatás megújítására tett kísérletei a mai napig az államtudományi képzés meghatározó értékeit jelentik. Varga Réka, az ÁNTK dékánja beszédében kiemelte, hogy a Magyary Zoltánra való emlékezés nem csupán a múltról, hanem sokkal inkább a jövőről szól. Rámutatott, hogy a mai kor digitalizációs kihívásai, a mesterséges intelligencia és a gyorsan változó társadalmi környezet közepette Magyary öröksége különösen aktuális. A dékán emlékeztetett: Magyary Zoltán felismerte, hogy az állam ereje a köz szolgálatában rejlik, és reformjavaslatait mindig alapos adatgyűjtésre és nemzetközi tapasztalatokra alapozta. Kiemelte, hogy a közigazgatás minősége és a nemzet versenyképessége szorosan összefügg, a valódi kérdés pedig ma is az, hogy képes-e az állam jobban szolgálni a polgárokat és a közösségeket.
Borsó Tibor, a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság elnöke a tudós Tata városához fűződő mély kötődését elevenítette fel. Emlékeztetett, hogy társaságuk immár 31 éve ápolja Magyary Zoltán szellemi hagyatékát, különös tekintettel az általa alapított tatai népfőiskolára. Felidézte Magyary 1930-as évekbeli városfejlesztési programját, amely hosszú távú szemlélettel határozta meg Tata és Tóváros egyesülését, valamint a település turisztikai jövőjét, felismerve a tópart és az épített környezet, például az Esterházy-birtok jelentőségét. Borsó Tibor kitért a helyi emlékezetpolitika történetére is, megemlítve az 1970-es években alakult Tata Barátainak Körét és az 1988-as jubileumi konferenciát, hangsúlyozva, hogy a hatékony és emberközpontú közigazgatás elvei ma is megkerülhetetlenek.
Batár-Cserna Zsolt, a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület képviselője elmondta, hogy a mintegy 20 éve alapított egyesület célja Magyary Zoltán 1937-es reformprogramjának továbbvitele a modern korba. Tevékenységük szakmai alapjai a közigazgatás digitalizációjának elősegítése, a szakmai párbeszéd támogatása és a Magyary-szellemiség megőrzése.
Magyary Zoltán (1888–1945) jogász, egyetemi tanár, a magyar közigazgatás-tudomány nemzetközi hírű megújítója. Munkássága hidat képezett a klasszikus jogi szemlélet és a modern, hatékonyságra törekvő szervezetfejlesztés között. A Pázmány Péter Tudományegyetem professzoraként 1931-ben megalapította a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet, amely a korszerű közigazgatási kutatások bölcsőjévé vált, és elindította az úgynevezett Magyary-iskolát. Nevéhez fűződik a magyar közigazgatás átfogó reformterve is; kormánybiztosként a bürokrácia csökkentését, a munkafolyamatok egyszerűsítését és a tisztviselők magas szintű képzését sürgette.
Angolszász és német minták alapján külföldön is elismert elméletet dolgozott ki, amely szerint a közigazgatás nem csupán száraz jogalkalmazás, hanem egy olyan „üzem”, amelyet a racionális szervezés és az eredményesség elvei szerint kell vezetni, megelőlegezve ezzel a mai modern menedzsment-szemléletet.
Elképzeléseit a gyakorlatban is tesztelte, amikor a tatai járást „mintajárássá” alakította át, ahol a valóságban vizsgálta a modernizációs törekvések, köztük a népegészségügy és a helyi gazdaság fejlesztésének hatásait. Magyary Zoltán tragikus körülmények között, a második világháború végnapjaiban, 1945 márciusában hunyt el, de szellemi hagyatéka – a szakértelem, a hatékonyság és a közszolgálati etika fontossága – a mai napig a modern magyar államtudomány alapköve.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes