A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara (ÁNTK) által szervezett Blended Intensive Programme – BIP Legislation and Legal Sources program nemzetközi párbeszédet hozott a jog, az alkotmányosság és a közép-európai történelmi tapasztalatok kapcsolatáról. Az eseményen több ország egyetemeinek oktatói és hallgatói vettek részt.
Zachar Péter Krisztián nemzetközi dékánhelyettes köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az NKE küldetése túlmutat a klasszikus felsőoktatási szerepen, a közszolgálatot tekinti alapértéknek, és arra törekszik, hogy a hallgatók a gyakorlatban is alkalmazható tudást szerezzenek a közigazgatás, a nemzetközi kapcsolatok, a jog vagy akár a biztonságpolitika területén. Sajátos intézményi modellt képvisel Európában: a közigazgatási, katonai és rendészeti képzés egy egyetemen belül működik együtt, amelyet az erős nemzetközi kapcsolatrendszer támogat. A programra érkező hallgatókat azért Zachar Péter Krisztián biztatta, hogy fedezzenek fel minden egyetemi, illetve a Budapest kínálta lehetőségeket.
Az egyhetes szakmai program Peres Zsuzsanna, az NKE ÁNTK docense és a program főszervezője köszöntője után kezdődött. Beszédében hangsúlyozta, hogy a hét a tanulásról és közösségépítésről is szól, a résztvevőket ezért is osztották vegyes nemzetközi csoportokba, hogy minél több kulturális és szakmai kapcsolat születhessen. A hallgatók már május 11-14. között online kurzusokon vehettek részt, 18-22. között pedig személyes oktatáson, ahol a program részeként parlamenti és alkotmánybírósági látogatásokra is sor kerül. A program a Krakkói Közgazdaságtudományi Egyetem és az NKE közös szervezésében sevillai és wrocławi intézményekkel együttműködésben valósult meg.
Az első előadás a közép-európai alkotmányfejlődés köré épült. Władysław Pęksa, a Krakkói Közgazdaságtudományi Egyetem oktatója a lengyel alkotmányosság történeti gyökereit mutatta be. A modern értelemben vett alkotmány előtt is léteztek olyan jogi és politikai hagyományok, amelyek korlátozták az uralkodói hatalmat. A lengyel-litván államszövetség példáján keresztül arról beszélt, hogy a nemesség privilégiumai és az uralkodóval kötött politikai megállapodások már a középkorban a joguralom bizonyos formáit jelentették. Külön hangsúlyt kapott az 1791. május 3-i lengyel alkotmány, amelyet sokszor Európa első modern alkotmányaként emlegetnek. Bár történetileg ez vitatható, szimbolikus jelentősége megkérdőjelezhetetlen.
Visszatérő kérdésként merült fel, mit nevezhetünk alkotmánynak, mivel az alkotmány nem feltétlenül egyetlen írott dokumentum. A történeti alkotmányok esetében gyakran szokásjog, privilégiumok és politikai megállapodások összessége alkotta azt a rendszert, amely meghatározta az állam működését. Magyarország példája különösen érdekes ebből a szempontból, hiszen az ország hosszú ideig írott, egységes alkotmány nélkül működött. Peres Zsuzsanna, majd később Bathó Gábor, az NKE ÁNTK docense is kitértek arra, hogy a magyar történeti alkotmányban kiemelt szerepe volt a Szent Korona-tannak, valamint annak az elképzelésnek, hogy az uralkodó és a rendek között sajátos szerződéses kapcsolat áll fenn. Ha a király megszegte vállalásait, elvileg a rendeknek joguk volt ellenállni. A gyakorlatban azonban ez korántsem működött ilyen egyszerűen: a történelem során az uralkodóval szembeni fellépés gyakran súlyos megtorlással járt.
A résztvevők a lengyel és a magyar történeti fejlődést is összehasonlították. Szóba került a Habsburg Monarchia szerepe, az abszolutizmus térnyerése, valamint az a folyamat, ahogyan a közép-európai államok próbálták megőrizni saját alkotmányos hagyományaikat a nagyhatalmi nyomás ellenére. Anna Karabowicz, a sevillai Universidad Pablo de Olavide oktatója a lengyel királyi hatalom fokozatos gyengüléséről, valamint a nemesi jogok és az uralkodói tekintély közötti konfliktusokról beszélt, hangsúlyozva, hogy a közép-európai alkotmányfejlődésben a politikai kultúra és az uralkodók személyisége gyakran játszott fontos szerepet.
A modern alkotmányozási folyamatok elemzése során a rendszerváltás időszaka került a középpontba a lengyel demokratikus átmenettel és az 1997-es lengyel alkotmány megszületésével. A kommunista rendszer bukása nem egyik napról a másikra történt, hanem hosszú politikai tárgyalások eredményeként. A gazdasági válság, az ellátási problémák és a társadalmi elégedetlenség kényszerítette ki a változásokat. A kerekasztal-tárgyalások során a kommunista vezetés és az ellenzék kompromisszumot kötött, amely végül a demokratikus átmenethez vezetett.
A lengyel alkotmány kapcsán komoly vita bontakozott ki az államfő szerepéről. A mai lengyel politikai rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy az alkotmányos szabályok és a politikai gyakorlat sokszor eltér egymástól. Bár az elnök jelentős demokratikus legitimációval rendelkezik, a valódi politikai hatalom gyakran a parlamenti többséget irányító pártvezetők kezében összpontosul. A pártelnökök informális befolyása olykor fontosabb, mint a hivatalos állami tisztségek. Ez más közép-európai országokban is előfordul.
A program második előadásában a magyar alkotmányfejlődés került a középpontba, amelyet Bathó Gábor mutatott be. Az előadás elsősorban arra fókuszált, hogyan alakult ki Magyarország történeti alkotmánya, és miként működött az állami hatalom korlátozása az írott alkotmány előtti korszakokban. Szó esett a rendi alkotmányosságról, a király és a rendek közötti hatalommegosztásról, valamint a Szent Korona-tan jelentőségéről is. A magyar közjogi gondolkodásban hosszú időn keresztül nem egyetlen alkotmányos dokumentum határozta meg az állam működését, hanem történeti jogok, privilégiumok és szokásjogi elemek összessége. A beszélgetés kitért arra is, hogyan próbálta a Habsburg uralkodóház fokozatosan korlátozni a magyar rendi jogokat, különösen a 16-17. században, illetve miként változott a parlament és az uralkodó viszonya az abszolutizmus időszakában. A modern alkotmányosság gyökerei tehát Közép-Európában jóval korábbra nyúlnak vissza, mint a modern, írott alkotmányok.
A modern alkotmányok kapcsán szóba került, hogy a közép-európai demokráciákban gyakran különbség van a formális alkotmányos szabályok és a politikai gyakorlat között. A lengyel példák mutatják, hogy bár az alkotmány meghatározza az állami intézmények szerepét, a tényleges politikai befolyás sok esetben a pártstruktúrákhoz kötődik. Itt került elő a bírók nyugdíjkorhatárának kérdése. Jakub Zurek, a Wroclawi Jogi Egyetem oktatója azt a kérdést vetette fel, hogy valóban indokolt-e merev életkori határ a bírák esetében. Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban is vita alakult ki, különösen a Legfelsőbb Bíróság vezetőinek eltávolítása körül. Ha a társadalom elfogadja, hogy egyes bírák akár nagyon idős korban is képesek ellátni feladataikat, akkor nehéz pontosan meghatározni, hol húzódjon a határ. Kérdés például, hogy egy 90 év feletti bíró képes-e még megfelelően ítélkezni, és mennyiben függ ez az életkortól vagy inkább az egyéni szellemi állapottól. A beszélgetésbe a hallgatók is bekapcsolódtak, volt, aki úgy gondolta, semmilyen körülmények között nem engedélyezhető egy idős bíró működése, mivel az életkori sajátosságok miatt ők jobban ki vannak téve a demencia vagy az egyéb gondolkodásra ható betegségeknek. Ellenpéldaként az amerikai rendszer merült fel, ahol a bírói pozíciók életfogytig tartó kinevezést jelentenek.
Anna Karabowicz szintén összehasonlító nézőpontból kapcsolódott be a beszélgetésekbe. Több alkalommal a spanyol és a lengyel alkotmányos rendszer példáján keresztül mutatta be, hogyan működik a parlamentáris kormányzás a gyakorlatban, és milyen szerepe van a politikai kompromisszumoknak a kormányalakítás során. A spanyol belpolitikai helyzet kapcsán arról beszélt, hogy a választási győzelem önmagában nem mindig elegendő a kormányalakításhoz, hiszen a koalíciós együttműködések és a parlamenti támogatottság sok esetben fontosabb tényezővé válik.
Szöveg: Jancsó Orsolya
Fotó: ÁNTK