A Ludovika Scholars Program idén tavasszal is folytatódik. Egyetemünk április 20. és 24. között hat neves vendégprofesszort fogad hat országból: Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Montenegróból, Romániából és Szerbiából.
Danijela Vuković-Ćalasan, a Montenegrói Egyetem Politikatudományi Karának egyetemi docense Montenegró etnokulturális sokszínűségébe és társadalmi sajátosságaiba nyújtott betekintést április 22-én, az egyetem Oktatási Központjában.
Zachar Péter Krisztián, az ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese köszöntő beszédében örömmel nyugtázta az előadást övező nagy érdeklődést. Elmondta, hogy a Ludovika Scholars Program az egyetem azon kiemelt nemzetközi kezdeményezései közé tartozik, amelyek sajátos szakterületeket érintenek. Az előadó bemutatása során kiemelte: Danijela Vuković-Ćalasan olyan rangos szervezetek szakértőjeként, mint az ENSZ vagy az Európa Tanács, jelentős szaktudásra tett szert a társadalmi kohézió és a kisebbségi jogok terén.
Danijela Vuković-Ćalasan bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a kortárs társadalmakat a globalizáció hatására egyre növekvő diverzitás jellemzi, ami elkerülhetetlenül a pluralizáció további erősödéséhez vezet. Az interaktív előadás rávilágított arra, hogy az etnokulturális pluralizmus formái és mértéke országonként eltérő, és kezelésük szorosan összefügg a társadalmi kohézió fenntartásával, valamint a kultúra 1960-as évek óta megfigyelhető átpolitizálódásával.
Az eseményen Pier Paolo Pigozzi is bekapcsolódott a diskurzusba, összekötve a témát saját emberi jogi kurzusával. Az NKE nemzetközi rektorhelyettese felvetette, hogy az emberi jogok nemzetközi védelme során egyfajta „egészséges feszültség” van az egyetemesség elve – amit mindenhol és mindenkor védeni kell – és a kulturális pluralizmus sajátosságai között. Kifejtette továbbá a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának 1. cikkét, amely kimondja a népek önrendelkezési jogát, amelynek révén szabadon határozzák meg politikai státuszukat és kulturális fejlődésüket, és feltette a kérdést, hogy hol válik ez a feszültség egészségtelenné vagy veszélyessé.
Danijela Vuković-Ćalasan válaszában kifejtette, hogy Montenegróban a kisebbségi jogokat elsősorban egyéni jogokként értelmezik, csoportcentrikus dimenzióval, azonban alkalmazásukat mélyen befolyásolja a politikai kultúra és a történelmi kontextus. Kiemelte az ország sajátos demográfiai helyzetét, amely rendkívül magas etnokulturális sokszínűséggel jellemezhető. Ez folyamatos kihívásokat jelent egy közös politikai identitás kiépítésében, amelyet polgári alapokon határoznak meg, ezáltal befogadóbb politikai közösséget teremtve. Hozzátette azt is, hogy a globalizáció új rétegeket hozott a társadalomba – például migránsokat és a turizmusban dolgozó külföldi munkavállalókat –, ami tovább bonyolítja egy félmillió alatti lakosú kis állam társadalmi dinamikáját.
Az előadás során a magyarországi kisebbségi modell is szóba került, amikor Gyurcsík Iván, korábbi rektori tanácsadó a magyar vonatkozásokat és tapasztalatokat osztotta meg a hallgatósággal. Gyurcsík Iván kiemelte, hogy Magyarországon az 1993-as kisebbségi törvény óta az identitás szabad megválasztása az alapvető elv, és mindenki jogosult saját identitásának megőrzésére. Ismertette a magyarországi nemzetiségi önkormányzati rendszert, amely egy elismert nemzetiségeket tartalmazó „zárt listán” alapul, szemben a montenegrói gyakorlattal, ahol a népszámlálási adatok nyitottak, és az identitásválasztás gyakran politikai tiltakozás tárgya. Danijela Vuković-Ćalasan erre adott válaszában kifejtette, hogy Montenegróban a népszámlálások gyakrolata eltérő.
A professzor véleménye szerint a jelenlegi multikulturális modell nem biztosít valódi esélyegyenlőséget olyan csoportoknak, mint a romák vagy az egyiptomiak. Kérdésre adott válaszként elmondta, hogy míg a horvát kisebbségnek biztosított a kedvezményes parlamentbe jutási küszöb, addig a roma közösség nem részesülnek hasonló esélyegyenlőségi vagy pozitív intézkedésekben.
A diskurzus végén Pier Paolo Pigozzi feltette a kérdést, vajon a pluralizmus fenntartása egyfajta állandó cél kell-e, hogy legyen, vagy inkább egy küzdelem elismerése, amely a nemzeti egység felé vezet? Danijela Vuković-Ćalasan zárógondolataiban hangsúlyozta, hogy Montenegró számára az Európai Unióhoz való csatlakozás – amely 70 százalék feletti társadalmi támogatottságot élvez – nem csupán politikai cél, hanem a társadalmi stabilitás és a külső etnonacionalista nyomások ellensúlyozásának legfőbb záloga.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes