A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszéke Kreatív rombolás: a múlt tapasztalatai, a jövő lehetőségei címmel kerekasztal-beszélgetést rendezett február 24-én az Oktatási Központban. A beszélgetést Kovács Kinga Virág, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének tanársegéde moderálta.
A kreatív rombolás (creative destruction) fogalmát Joseph Schumpeter nyomán vizsgáló eseményen a résztvevők a múltbeli gazdasági és technológiai átalakulások tapasztalatait elemezték, valamint a jövőbeli lehetőségeket és kihívásokat vitatták meg, különös tekintettel a gazdaságpolitikai, innovációs és nemzetköz gazdasági aspektusokra.
Bár a kreatív rombolás fogalmát Joseph Schumpeter már az 1940-es években kidolgozta, a téma a legutóbbi közgazdasági Nobel-díj kapcsán került ismét a figyelem középpontjába – hangsúlyozta Czeczeli Vivien, a szervező tanszék adjunktusa. A díjazott kutatók (Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt) Schumpeter elméletére építve alkottak egy modern matematikai keretrendszert, amely segít leírni a technológiai váltások gazdasági hatásait – tette hozzá. A beszélgetés résztvevői szerint a kapitalizmus lényege ma is ez a folyamatos átalakulás, de a folyamat mechanizmusa jelentősen megváltozott.
Ceczeli Vivien rámutatott, hogy a mai globális elit már nem feltétlenül klasszikus termékgyártással halmoz fel vagyont, hanem digitális platformok (például az Amazon) tulajdonlásával. A vállalatok nem csupán eladnak, hanem felületeket biztosítanak, ahol a tranzakciók után „járadékot” szednek. A fogyasztók ebben a rendszerben „jobbágyokként” jelennek meg, akik saját személyes adataikkal és információikkal fizetnek a szolgáltatásokért. A tőke ma már sokkal gyorsabban áramlik a profit után a globális térben, így a nagyvállalatok kevésbé tartoznak felelősséggel a nemzetállamok felé a munkanélküliség vagy a társadalmi jólét tekintetében. Ez az első olyan technológiai hullám, amely nem a kétkezi (kék galléros) munkát, hanem a szellemi (fehér galléros) munkaköröket érinti tömegesen.
Marton Ádám adjunktus szerint a 20. század eleji modelltől eltérően ma már nem feltétlenül a leghatékonyabb technológia győz a versenyben. A platformgazdaságokban (például keresőmotoroknál) a tőke mérete határozza meg a láthatóságot: az kerül előtérbe, aki többet fizet a hirdetésért, nem pedig az, aki hatékonyabb vagy olcsóbb szolgáltatást nyújt. Így a kreatív rombolás eredeti, hatékonyságon alapuló logikája sérül.
A szakértők hangsúlyozták az innováció felgyorsult tempóját. Míg az internetnek a ’90-es évek végén nagyjából hét évre volt szüksége a globális áttöréshez, a nagy nyelvi modellek (pl. ChatGPT) hetek vagy hónapok alatt elterjedtek. Felmerült, hogy az internet önmagában nem hozta el a várt termelékenységi ugrást; talán csak egy köztes lépcsőfok volt a mesterséges intelligencia, a Big Data és az „okos gyárak” (gép-gép közötti kommunikáció) felé, ahol a valódi váltás történik.
A szakértők párhuzamot vontak a jelen és az 1920-as évek (a nagy gazdasági világválság előestéje) között. Mindkét korszakot jellemzi a technológiai ugrás: akkor az elektrifikáció és a tömeggyártás, ma a digitalizáció és az AI.
Marton Ádám kifejtette, hogy az internet elterjedése – bár fontos lépcsőfok volt – nem hozta meg a várt robbanásszerű termelékenységnövekedést. Véleménye szerint az internet csak előkészítette a terepet a negyedik ipari forradalomnak, amelyet a mesterséges intelligencia (AI), a Big Data és a gépek közötti (machine-to-machine) kommunikáció jellemez. Az AI (például a nagy nyelvi modellek) most valódi kreatív rombolást hajthat végre a hagyományos keresőszolgáltatások lecserélésével.
Technológiai szempontban inkább evolúcióról, mintsem hirtelen paradigmaváltásról beszélhetünk. Az emberek ragaszkodnak a megszokott platformokhoz és digitális készségeikhez, így a régi technológiák nem tűnnek el egyik napról a másikra – hangzott el.
A szakértői beszélgetés résztvevői szerint a mai gazdasági folyamatok olyan mélyen átszőtt evolúciós szakaszba léptek, ahol a platformok és az adatok feletti uralom alapvetően meghatározza a társadalmi és piaci viszonyokat. Ceczeli Vivien és Marton Ádám rávilágítottak, hogy az innováció egyik legfontosabb hajtóereje paradox módon az emberi kényelem iránti igény, amely a technológiai fejlődést a gyaloglástól kezdve a gépjárműveken át egészen az önvezető autókig terelte. Ez a folyamat sokszor alulról jövő trendekre épül, amire kiváló példa a ChatGPT megjelenése: a nagy tech-óriások csak a piaci sikert látva hozták nyilvánosságra saját, korábban háttérben fejlesztett mesterséges intelligencia-megoldásaikat. Bár az innovációs ökoszisztémában az inkubátorok és startupok fontos szerepet játszanak, a sikeres kis szereplőket gyakran felvásárolják a nagyvállalatok, ami hosszú távon ismét a piaci koncentráció irányába mutat.
A diskurzus során hangsúlyos szerepet kapott a piaci verseny és a lobbierő kérdésköre. Czeczeli Vivien szerint a jelenlegi „győztes mindent visz” típusú piacokon az új belépőknek rendkívül nehéz működniük a tőkeerős óriásokkal szemben. Ezek a nagyvállalatok jelentős lobbierejükkel képesek „szabályozási csapdát” (regulatory capture) állítani, olyan keretrendszereket kezdeményezve, amelyek látszólag a stabilitást és kiszámíthatóságot szolgálják, valójában azonban megnehezítik a kisebb versenytársak piacra lépését. Az innováció és a koncentráció kapcsolata nem lineáris: míg a túl erős verseny az alacsony profitmarzsok miatt gátolhatja a fejlesztéseket, a mérsékelt koncentráció (oligopólium) biztosíthatja a szükséges tőkét az áttörésekhez, ugyanakkor a túlzott dominancia már a társadalmi érdekek elé helyezi a profitmotívumot.
Marton Ádám kiemelte, hogy a modern technológiai szektor, különösen a nagy nyelvi modellek futtatása, rendkívüli tőke- és számítási kapacitást igényel, ami természetes korlátot szab a versenynek, és inkább a globális nagyhatalmi dimenziókban zajló rivalizálásnak kedvez. Európa ebben a versenyben hátrányban van az egységes, hatalmas adatmennyiséget biztosító piac hiánya miatt az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben. Bár a kreatív rombolás elvileg képes lehet megtörni a monopóliumokat – ahogy az AI is kihívást jelenthet a Google 25 éves dominanciájának –, a tőkeigényesség miatt a piac valószínűleg soha nem lesz a klasszikus értelemben vett tökéletes versenypiac, maximum a szereplők száma bővülhet egy szélesebb oligopóliummá.
A szakértők a termelékenységi paradoxont is elemezték, keresve az okát annak, hogy a technológiai robbanás miért nem látszik meg a makrogazdasági adatokon. Ennek egyik oka, hogy az innovációk jelentős részét, például az internetet, eddig elsősorban szórakozásra használták, és a valódi hatékonyságjavulást talán csak az Ipar 4.0 és a gépek közötti kommunikáció hozza majd el. Emellett a gazdasági növekedést olyan tényezők is hátráltatják, mint az idősödő társadalom, vagy a mai munkakörnyezetet jellemző hiperspecializáció. Ez utóbbi jelenség miatt a munkavállalók gyakran csak szűk részfeladatot látnak át, és hiányzik az a rendszerszintű szemlélet, amely lehetővé tenné az újítások hatékony integrálását a gazdaság egészébe. Az innováció tehát nem csupán új termékek létrehozását jelenti, hanem szervezeti és technológiai folyamatok olyan megújítását, amely tényleges hatékonyságnövekedést képes indukálni. Az adaptáció és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságú.
A résztvevők szerint a kreatív rombolás folyamata napjainkban olyan munkaerőpiaci és társadalmi kihívásokat generál, amelyek megítélése nem egyértelműen pozitív a közvéleményben. Jelenleg bizonytalanság övezi, hogy a technológiai áttörés csupán átmeneti alkalmazkodási nehézséget okoz-e, vagy hosszú távú, tartószerkezeti egyenlőtlenséget hoz létre. Egyes vélemények szerint a mai innovációk több feladatkört szüntetnek meg, mint amennyi újat létrehoznak, ami egy éles, úgynevezett K alakú divergenciához vezethet a társadalomban. Ez a folyamat a felső réteg folyamatos gazdagodását és az alsóbb rétegek fokozatos leszakadását eredményezheti. Bár a befektetők és a kormányzatok iszonyatos összegeket fektetnek a mesterséges intelligenciába (AI) a globális gazdaság élénkítése reményében, jelenleg még inkább csak várjuk ezeknek a hatásoknak a tényleges beérését.
A források rámutatnak, hogy amíg nem történik meg a teljes technológiai paradigmaváltás, addig a munkaerőpiacon is csak részleges átalakulás figyelhető meg. Az oktatás területén például a korábban biztos megélhetést nyújtó programozói tudást ma már alapműveleti szinten a ChatGPT is képes kiváltani, ami alapjaiban írja felül például a hagyományos informatikus képzések értékét.
A vállalati szféra az átalakuláshoz lassabban alkalmazkodik, mivel a saját AI-rendszerek fejlesztése rendkívül költségigényes, a meglévő rendszerek integrálása pedig kiberbiztonsági és adatvédelmi kockázatokat hordoz. A legtöbb cég jelenleg a kivárás és a fokozatos adaptáció stratégiáját követi, és csak akkor lépnek nagyobb léptékben, ha a hatékonyságnövekedés már egyértelműen bizonyított. Ebben a helyzetben az állam szerepe kettős: egyrészt ösztönöznie kell az innovációt és a kutatás-fejlesztést, másrészt kezelnie kell a kreatív rombolás társadalmi költségeit. A szabályozás elsődleges feladata a piac befolyásolása helyett a versenypolitikai mederbe terelés kellene, hogy legyen, megakadályozva a nagy piaci szereplők dominanciáját a kisebbekkel szemben.
A technológiai fejlődésnek azonban vannak kevésbé látható, negatív mellékhatásai is, mint például az adatközpontok hatalmas energia- és vízigénye, valamint környezetszennyező hatása. A kvantumszámítógépek és a nagy kapacitású AI-rendszerek hűtési és energiaellátási igénye komoly kihívást jelent a zöld fenntarthatóság szempontjából, hiszen ezek beillesztése a jelenlegi energiamixbe komplex technológiai feladat. Emellett a technológia a mindennapi élet minőségére is hatással van, például a home office elterjedésével elmosódik a határ a munka és a magánélet között, ami bérpolarizációt és újabb társadalmi feszültségeket okozhat. Összességében a technológiai fejlődésre adott válaszoknak egyszerre kell kezelniük a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság kérdéseit, elkerülve, hogy az innovatív ötletek még nagyobb globális problémákat generáljanak.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes