.jpg)
Búcsú egy jó embertől
Schweitzer Gábor (1964-2026)
2026. február 6-án hónapokon át tartó, rendkívüli méltósággal viselt súlyos betegség következtében eltávozott tőlünk a remek barát, kiváló kolléga, kitűnő tudós és főleg kivételesen jó embertárs, Schweitzer Gábor. 62. születésnapját ünnepelte volna márciusban. A betegsége ideje alatt fegyelmezetten viselkedett, bízott a javulásban és imádkozott a gyógyulásért. A családja miatt fontosnak tartotta ezt. Az imáiban ilyenkor sem feledkezett meg másokról.
Schweitzer Gábor jogtudós, egyetemi tanár Pécsett született, ahol szeretett édesapja a helyi zsidó hitközség nagyrabecsült rabbija volt, majd országos főrabbivá választották. Egy időben ő vezette az Országos Rabbiképző Intézetet is, emiatt a család Budapestre költözött. Gábor azonban mindig szorosan kötődött szülővárosához. 2025 koranyáron is itt szervezte azt a közös jogtörténész konferenciát, ahol a szakmai program mellett gazdag kulturális programról is gondoskodott, ahogy mindig.
A pécsi és a tavaly decemberi, Szente Zoltánnal közös vezetésű, nagy volumenű többéves projektekben szervezett konferencia témája a magyar történeti alkotmány volt, amellyel kutatóként és kutatásvezetőként intenzíven foglalkozott az elmúlt másfél évtizedben. Mindkettő, egymást emberileg és szakmailag jól kiegészítő vezető kutató azon volt, hogy a történeti alkotmány problematikáját megfelelő, tudományosan megalapozott és egyben realista megvilágításba helyezzék el. 2025 decemberében a sok közös szervezőmunka után, gondosan előkészített előadását felesége, három fiának édesanyja, Török Petra olvasta fel. Gábor a kétnapos rendezvény alatt telefonon követte az eseményeket.
Schweitzer Gábor jogi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol később tanársegéd, majd adjunktus lett. Máthé Gábor témavezetése mellett itt szerezte meg a PhD fokozatot is. Oktatóként alapvetően az egyetemes állam- és jogtörténettel foglalkozott, ám kutatásai inkább a magyar állam- és jogtörténethez kötődtek. Doktori disszertációja a két világháború közötti fővárosi önkormányzati reformokról szólt. Első jogtörténeti monográfiája is e témában született.
1993 óta az MTA Jogtudományi Intézetének kutatója és sokáig elkötelezett szakszervezeti aktivistája volt. A végtelenül tisztességes és a kollégáihoz, illetve munkahelyeihez mindig lojális emberként az utóbbi évtizedben viszont nagyon zavarták azok a folyamatos reformok, a kutatókat sokféle szempontból negatívan érintő és elbizonytalanító lépések, amelyeknek kitette a politika a Jogtudományi Intézetet sok más akadémiai intézményhez hasonlóan. A folytonos és zavaros reformok sok energiát emésztettek fel kollektív és egyéni szinten. Ez halmozottan zavarta a nyugalomra és harmóniára vágyó szorgalmas jogtudóst. A közös munkahelyi irodában lefolytatott utolsó beszélgetésünk is részben ezekről a folyamatokról szólt.
Schweitzer Gábor 2013 óta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alkotmányjog és közjog-történet, illetve jogi komparatisztika oktatója volt. Aktívan részt vett az Egyetem különböző testületeinek munkájában és intenzíven közreműködött a tankönyvek írásában, amelyek közül a Bódi Stefániával közösen szerkesztett Alapjogok című, majdnem ötszáz oldalas munka emelkedett ki. Számos konferenciát szervezett, illetve konferencia-sorozatot indított mindkét munkahelyén, egyebek mellett a polgári kori magyar jogi komparatisztikáról, az állam és egyház kapcsolatáról, az állami és nemzeti szimbolikáról vagy a bonyolult 20. századi magyar közjog fejlődéséről. A Jogtudományi Intézetben bekapcsolódott az ott működő, Balázs István által vezetett közigazgatási jogi műhely munkájába is.
A kari és tanszéki szerkezet ugyan itt is többször megváltozott, de Gábor mindig a helyén maradt és tavaly ősszel végül az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszék dolgozójaként vonult betegállományba. Itt lett egyetemi tanár, a kinevezését Novák Katalin köztársasági elnök asszonytól vehette át. Áder János köztársasági elnök 128/2020. (III. 15.) KE határozatában számos területre kiterjedő, magas szintű tudománytörténeti kutatómunkája, különösen Budapest székesfőváros polgári kori közigazgatásának kutatása terén elért eredményei elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta számára.
Schweitzer Gábor igazán a régi – polgári kori – magyar közjogászok között érezte otthon magát. A könyveikkel tele volt a munkahelyi polca és sokan ebben a formában otthonába is költöztek. Kevés magyar jogtudós ismerte oly részletesen az életrajzukat, mint ő. Élő életrajzi lexikon volt, s e tudása a kollégák közkincse, mert Gábor mindig türelmesen állt rendelkezésre. Imádta olvasni a korabeli szerzők visszaemlékezéseit, egyik kedvenc irodalmi műfaja pedig a memoárirodalom volt. Sokáig főleg a két világháború közötti időszakra koncentrált, de igazán a dualista kor jogkiterjesztő hangulatát és szellemi-társadalmi teljesítményét kedvelte.
Igazi hőse pedig Molnár Kálmán volt, a két világháború közötti neves magyar közjogász, egyetemi oktató, egy ideig Habsburg Ottó magyar közjog-tanára. A mélyen vallásos katolikus legitimistaként indult tisztességes jogtanár Molnár később bátran felemelte szavát a zsidóellenes törvények ellen, majd a háború végén a nyilasok internálták. Molnár Kálmán munkássága lett fő témája a Debreceni Egyetemen lefolytatott habilitációs eljárás során. Az elmélyült magyar közjog-történeti kutatásokkal eltöltött évtizedek során szerzett ismereteit aztán jól hasznosította a legutolsó, Szente Zoltánnal közösen írt, az Akadémiai Kiadónál megjelent könyvében, melynek címe, ’A történeti alkotmány (…) jogtörténetbe váltott át’.
A zsidó témák természetesen közel álltak a mélyen vallásos jogtudóshoz. Kiválóan ismerte a magyar neológia történetét, valamint sokat foglalkoztatta őt a magyarországi zsidóság kulturális és tudományos teljesítménye, majd tragédiája. Jogászként egyaránt érdekelte a magyarországi zsidók 19. századi jogi emancipációja és 20. századi jogfosztása is. Több írása és konferencia szereplése kifejezetten hebraisztikai témákkal és kultúrtörténettel foglalkozott.
Komoly figyelmet szentelt azoknak a magyar jogászoknak is, akik az 1930-as és 1940-es években felemelték hangjukat az először csak lappangó, majd rohamosan felgyorsuló jogkorlátozások ellen. Azzal is sokat foglalkozott, hogy a korabeli magyar közjogász szakma hogyan próbált ellenállni a náci Németországból terjedő „új eszméknek”, a gyakorlatban inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Éppen tíz évvel ezelőtt pedig közösen egy külön konferenciát szerveztünk a második Magyar Köztársaság 1946. évi februári kikiáltása alkalmából. Ezt a dátumot és az akkor elfogadott ideiglenes kisalkotmányt mindketten nagyon fontosnak éreztük a demokratikus magyar közjog fejlődése szempontjából.
Gábor az egyházjoggal foglalkozó, különböző felekezeti hátterű és munkahelyű magyar jogtudósok körének aktív tagja volt. A témát kitartóan gondozta, ezt számos tanulmány és konferenciaelőadás bizonyítja. Több fontos publikációt írt az állam és egyház viszonyának újraszabályozásáról, magyar és angol nyelven egyaránt.
Schweitzer Gábor a zsidó közéletben is aktív volt, szerkesztette a Szombat folyóiratot, szervezte a különböző konferenciákat és rendezvényeket. Családjával együtt gondozta édesapja szellemi hagyatékát és tudományos örökségét. Visszafogott és mérsékelt habitusa ellenére többször finoman, de határozottan felemelte a szavát a mai, egyre gátlástalanabbá váló korban, sűrűn elszaporodó, ordas, veszélyes vagy néha egyszerűen csak illetlen közéleti megnyilvánulások ellen. Erre a jogegyenlőségre, a tisztességre való általános érzékenysége, szociális elköteleződése, továbbá ösztönös érték-republikanizmusa, illetve a politikai radikalizmustól, túlzott hangoskodástól és viselkedési stílustalanságtól való folytonos, mélyről jövő ódzkodása ösztönözte. Ő maga mindig, minden helyzetben példát mutatott figyelmes, intelligens, kulturált, értő, egyszerűen helyénvaló magatartásával.
Nyilván közvetetten ezzel a habitussal függött össze Gábor munkásságának egyenletes színvonala is, ami manapság már ritkaságszámba megy. Mindegyik előadására komolyan felkészült, a doktori és szakdolgozati bírálatokat komolyan vette, a publikumnak szánt írásait pedig sokszor átolvasta, mielőtt végleg kiengedte azokat a kezéből. Ez ugyan néha lassúnak és körülményesnek tűnt, de mindenki tudta, hogy teljesen megbízhat írásai alaposságában, minőségében és precizitásában.
Kevés embert jellemez Gáborhoz fogható mértékben a klasszikus, humanista és jó értelemben vett (nem politikai jellegű) konzervativizmus, olyan oszlopos értékekkel, mint a családközpontúság, mély Isten-hit, személyi is intézményi lojalitás, a jog és a demokrácia iránti elköteleződése, sokféle módon megnyilvánuló előzékenység, nem megjátszott udvariasság, talán némi komótosság, ugyanakkor lenyűgöző kulturáltság, hétköznapi mértékletesség és mindenekelőtt az emberi tisztesség.
Gábor csak néhány nappal élte túl nagyon szeretett és tisztelt édesanyját, aki 93 éves korában múlt hét szombatján halt meg kórházban. Édesanyja tisztában volt fia súlyos állapotával, de minden erővel igyekezett kitartani az élet mellett, végül hiába. Temetése szerdán volt, másfél nappal a fia távozása előtt, aki így már mindkét szülőjét tudja követni. Nemcsak az élete utolsó percéig mellette kitartó és a kialakult helyzetet rendkívüli lelkierővel kezelő szűk családja, azaz mindenekelőtt felesége Petra, három fia, testvére, sógora, anyósa és sógornője gyászolja mély megrendüléssel Schweitzer Gábort, hanem számos barátja, kollégája, pályatársa, tanítványa, hallgatója, ismerőse, olvasója. Nyugodjék békében és áldott legyen az emléke!
Utóirat: Ez a nekrológ a szerzőnek kevés olyan írása közé tartozik, amelyet stilárisan és tartalmilag nem a most elhunyt barátja és akadémiai szobatársa nézte volna át a publikálás előtt. Több tanulmányának és könyvének például éppen Gábor találta ki az eredetinél elgondolt jóval frappánsabb címét. Sőt, Gábor, egyik legjobb barátként, közben boldog családos emberként még a szerző esküvője előtti sajátos konzíliumon is részt vett. Családi szinten is összejártunk, főleg a kerek jellegű személyes évfordulók és a gyerekeink életében bekövetkezett nevesebb események alkalmából. Ennek most vége szakadt, legalábbis a hagyományos, evilági kommunikációs formában. Gábor gondolatai, meglátásai, észrevételei, megjegyzései azonban továbbra is itt fognak maradni velem, velünk. Ezért (is) örök és hálás köszönet illeti.
Halász Iván