A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Kormányzástani és Közpolitikai Tanszéke november 20-án rendezte meg a Határokon átnyúló kormányzás újragondolása: új perspektívák és operatív kihívások című konferenciát az egyetem Zrínyi termében.
Zachar Péter Krisztián, az ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese megnyitóbeszédében rámutatott, hogy Európa mély átalakuláson megy keresztül, a határok pedig újra a politikai gondolkodás központi elemei lettek. Mint kifejtette, a korábbi, úgynevezett „határlebontó” folyamatokat (a schengeni övezet bővülése,) az elmúlt évek válságai – migráció, terrorizmus, Brexit, pandémia, háború – a szigorúbb határőrizethez és új határkezelési gyakorlatokhoz vezettek. Zahar Péter Krisztián szerint ez a helyzet paradox: a határok erősítése növelheti a biztonságot, de egyben fokozza a fragmentációt és korlátozza a nyitottságot. „A határok ma már nem csupán területi választóvonalak, hanem rugalmas, társadalmi konstrukciók, ahol identitás, együttműködés, versengés és biztonság metszik egymást” – fogalmazott a dékánhelyettes. Kiemelte, hogy a mostanihoz hasonló nemzetközi tudományos események erősítik a tudástranszfert, az egyetem láthatóságát, valamint új oktatási és kutatási együttműködések alapját jelentik. Mint fogalmazott: „A bizonytalan európai környezetben az akadémiai párbeszéd stabilizáló erő, amely segít a határokat nem csupán elválasztó vonalakként, hanem az együttműködés és a közös felelősség tereiként szemlélni”.
Kaiser Tamás egyetemi tanár, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének vezetője a Határokon átnyúló kormányzás és funkcionális területek: perspektívák és korlátok a 2027 utáni kohéziós politikában című megnyitó előadásában elsőként a területi egyenlőtlenségekre hívta fel a figyelmet, amelyek Európában továbbra is jelentősek és új formákban jelennek meg. Mint fogalmazott, bár az Európai Unió kohéziós politikája csökkentette a fejlett és a lemaradó régiók közötti GDP-különbségeket, még mindig növekvő polarizáció, leszakadó térségek és fejlődési csapdába kerülő területek figyelhetők meg. Kiemelte, hogy a határ menti térségek különösen sérülékenyek, például az infrastrukturális hiányosságokkal és elvándorlással szemben. A tanszékvezető kitért az úgynevezett határ menti funkcionális terek lényegére, miszerint a földrajzi határokon túl, a tényleges társadalmi-gazdasági kapcsolatok, áramlások és kölcsönhatások alapján értelmezzük a régiókat. Szerinte a funkcionális megközelítés segíthet csökkenteni a határ menti térségek sebezhetőségét, és kezelni az olyan kihívásokat, mint a migráció, klímaváltozás vagy gazdasági átalakulás. Kaiser Tamás több nagy keretrendszert említett, amelyek a funkcionális területek értelmezését és irányítását meghatározzák: prioritások kijelölése megbízható statisztikai és helyi adatok alapján, a releváns közpolitikák azonosítása úgy, mint turizmus, természetvédelem, közlekedés, egészségügy, sürgősségi ellátás, gazdasági együttműködés, digitális szolgáltatások, finanszírozási keretek rugalmas kialakítása, valamint a határ menti funkcionális területek integrálása úgy, hogy ne feltétlenül igényeljenek új intézményeket vagy szabályozásokat, hanem a meglévő struktúrák működését tegyék hatékonyabbá. Hangsúlyozta a tevékenység-érzékeny megközelítést: a funkcionális terek kialakítása mindig a helyi igényekhez, adatokhoz, tapasztalatokhoz és kontextushoz kell, hogy igazodjon.
Lukáš Vomlela, az opavai Silesian Egyetem Közpolitikai Karának egyetemi docense a Csehországban és Lengyelországban megjelenő sziléziai identitás és nyelv sajátosságait mutatta be előadásában. A szakértő kiemelte, hogy a sziléziai identitás nem gyenge regionális kategória, hanem sok helyen erős, történetileg mélyen gyökerező, tömegeket megmozgató identitásforma. Ennek stabilizáló tényezői: a történeti folytonosság és emlékezet, a nyelvi–dialektikai különállás (amely például Felső-Sziléziában ma is élő jelenség), valamint a vallási közösségek. Kiemelte, hogy a 20. században, a két világháborúkat követően, főleg 1989 után újra erősödik ez a regionális identitás, különösen Lengyelországban.
Barbara Panciszko-Szweda, a lengyel Kazimierz Wielki Egyetem adjunktusa a lengyel határvidék kihívásait emelte ki előadásában. Mint fogalmazott, a vidék fogalma sokféleképpen definiálható (adminisztratív, népsűrűség, gazdaság, szerkezet, elhelyezkedés). A vizsgálata alapján kifejtette: 10 vidéki határrégió létezik Lengyelországban (többek között a német, cseh, szlovák, litván, ukrán, belarusz határ és Kalinyingrád mentén), többnyire 1000–2300 lakossal. Az ilyen kistelepülések többsége egyben Lengyelország legelnéptelenedőbb közösségei közé tartoznak. Kiemelte, hogy a legkisebb, vidéki közösségei nagyrészt szegények, elöregedők és erősen periférikusak. Bár földrajzi helyzetük miatt elvileg fontos szereplői lehetnének az EU határ menti integrációjának, a gyakorlatban minimális a részvételük a határon átnyúló együttműködésekben. Mint fogalmazott: „A legtöbb közösség számára jelenleg a túlélés és a belső problémák kezelése a prioritás, nem a nemzetközi kapcsolatok”.
Az előadások után a felszólalók kérdésekre válaszolva megvitatták, hogy különböző országokban más-más kritériumok alapján neveznek ki településeket, és emiatt a világban nagy a sokféleség. Szó volt továbbá a zöld infrastruktúra és a társadalmi részvétel kihívásairól, különösen Kelet-Közép-Európában. Hozzátették: a határ menti térségek fejlesztésénél különösen fontos az adatok gyűjtése, nemcsak a hivatalos statisztikák, hanem a helyi, települési szintű információk is kellenek a projektek megértéséhez, amihez szaktudásra, pénzügyi és jogi kapacitásokra, valamint jól szervezett projektcsapatokra van szükség. A beszélgetésen kitértek a cseh és lengyel határ menti térségek gazdasági különbségeire is: egyes régiók kevésbé fejlettek, gyakran ipari hanyatlással vagy bányabezárásokkal küzdenek, ami a politikai preferenciákra és a választási eredményekre is hat.
A konferencia következő szekciójában Mitja Durnik, a Ljubjanai Egyetem Közigazgatási Karának egyetemi tanára szólalt fel: előadása a szlovéniai természeti veszélyek, főként az erdőtüzek és árvizek kezelésének szakpolitikai hátterét mutatta be. Mint kifejtette, Szlovéniában a nyári hőség, a kiszáradt karsztvidék és a vízhiány miatt az erdőtüzek egyre gyakoribbak, míg szinte minden évben előfordul 1–2 komoly árvíz, amely településeket vág el a külvilágtól. Hogyan kerülnek a természeti veszélyek a politikai napirendre? A szakértő két elméleti megközelítést vetett fel előadásába: egyrészt beszélt a John Kingdon-féle, úgynevezett többcsatornás keretrendszerről (Multiple Streams Framework), valamint a diszkurzív politikaelemzésről. Mitja Durnik szerint a természeti veszélyek esetében a tényalapú politika (evidence-based policy) önmagában nem elég: szükség van a „puhább” módszerekre is (diskurzuselemzés, narratívák vizsgálata), mert a társadalom a válságokat érzelmi és szimbolikus módon is értelmezi.
Pulics János r alezredes, az NKE Rendészettudományi Kar (RTK) Határrendészeti Tanszék főelőadójának előadása a Schengeni Egyezmény jelentőségét, történetét és jelenkori kihívásait mutatta be. Először meghatározta, mit jelent a Schengen-térség: a belső határellenőrzés nélküli, szabad mozgást biztosító európai övezet, amely az EU egyik legfontosabb vívmánya. „A legnagyobb problémát a migráció és a határbiztonság jelenti” – fogalmazott a kihívásokról az előadó. Emlékeztetett, hogy 2015-ben az EU nem volt felkészülve a tömeges menedékkérő érkezésére és arra, hogy a tagállamok eltérően viszonyulnak a migrációhoz (például Hollandia támogatná a bevándorlók munkaerő-piaci integrációját, más országok elutasítóbbak). Hozzátette, hogy Schengen megőrzése és továbbfejlesztése kulcsfontosságú, szerinte a jövő kihívása a biztonság és a szabadság közötti egyensúly megtalálása. Az esemény zárásaként Kaiser Tamás tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a múlt tanulságai és a jelen tapasztalatai rámutatnak a határterületek összetettségére, valamint arra a feladatra, hogy ezt a komplexitást kisebb, kezelhető részekre bontsák, amelyek alapot adnak a hatékony együttműködések kialakításához.
A TKP2021-NKTA-51 számú projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Mészáros Márk Benjámin