A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Kormányzástani és Közpolitikai Tanszéke, valamint a Kormányzat, Kormányzás és Közpolitikai Rendszerek Kutatóműhelye közös éves konferenciáját tartott október 2-án, az egyetem Zrínyi Termében. A konferencia középpontjában az állam működésének egyik legaktuálisabb kérdése állt: mit jelent a jó kormányzás a 21. században, és hogyan szolgálja a polgárok jólétét?
Az eseményt Deli Gergely, az NKE rektora nyitotta meg. Mint fogalmazott, a hatékony kormányzás kérdése mindig időszerű, hiszen az állam működése közvetlenül hat a polgárok életére. „A Nemzeti Közszolgálati Egyetem számára különösen fontos a téma, mivel küldetése, hogy a magyar állam magas szintű működtetéséhez felkészült, felelősségteljes és a változásokra reagálni képes szakembereket képezzen” – emelte ki a rektor, aki kifejtette, hogy az állam nem önmagáért, hanem a közjó érdekében létezik, amely nemcsak technikai, hanem etikai, politikai és társadalmi kérdés is. Hozzátette, hogy a közjónak része a polgárok testi, lelki és szociális jóléte, amelynek biztosításában kulcsszerepet játszik a szakpolitikai kormányzás és az ehhez kapcsolódó tudományos kutatások.
„Hogyan működhet az állam és a kormányzat egy kihívásokkal teli, változó világban?” – tette fel a kérdést megnyitóbeszédében Bartóki-Gönczy Balázs, az NKE ÁNTK tudományos dékánhelyettese. Emlékeztetett, a 2008-as pénzügyi válság üzenete, hogy az államnak nemcsak gazdasági stabilitást kell biztosítania, hanem a közösség összetartását és az alapvető társadalmi értékek védelmét is. Mint mondta, a jó állam és a jó kormányzás fogalma szorosan összekapcsolódik: az állam minőségét a kormányzás minősége határozza meg. A Kormányzat, Kormányzás és Közpolitikai Rendszerek Kutatóműhelyre utalva kifejtette, hogy a kutatóműhelyek feladata, hogy a tudományos eredmények ne maradjanak elvont, absztrakt kategóriák: a kutatásnak a gyakorlatban is hasznosítható tudást kell teremtenie⁏ így szerinte a tudomány nemcsak elemző, hanem alakító tényező is lehet.
Frivaldszky János egyetemi tanár, az NKE ÁNTK Kormányzat, Kormányzás és Közpolitikai Rendszerek Kutatóműhely vezetője, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) és az NKE ÁNTK kutatóprofesszora „A kormányzáselmélet és a politikai közjó összefüggései” című előadásában a reneszánsztól (Niccolò Machiavelli), majd a modern korból (John Locke) kiindulva mutatta be, hogyan kapcsolódik a politikai antropológia és a kormányzástan a közjó fogalmához. Mint kifejtette, ha a politikát csak hatalmi harcként értelmezik, akkor az elkerülhetetlenül konfliktushoz, akár háborúhoz vezet. Véleménye szerint ezért szükség van egy olyan szemléletre, amely a bizalmat, a partnerséget és az értékalapú együttműködést helyezi középpontba. Hangsúlyozta, hogy a jó kormányzás alapja a bizalom, amely társadalmi szerződésen, választásokon és közpolitikai megbízáson keresztül nyilvánul meg. Szerinte a közjó elemzése nem kerülheti meg a normatív szempontokat (értékek, erkölcs, közösségi felelősség) és a közjó előmozdítása nem egyszerű „network governance”, hanem mélyebb együttműködés, ahol a társadalmi kapcsolatok, kölcsönös felelősség és szolidaritás játszanak kulcsszerepet.
Kis Norbert, az NKE ÁNTK Kormányzástani és Közpolitikai Tanszékének egyetemi tanára a kormányzástan nemzetközi dimenzióiról beszélt, kiemelve, hogy a hazai kutatók sokszor csapdahelyzetben vannak: nehezen kapcsolódnak a nemzetközi diskurzushoz. Bibó Istvánt idézve hangsúlyozta, hogy a politikatudomány nem lehet sem „apolitikus”, sem túldoktrinált, mert mindkettő zsákutca. Rámutatott, hogy a kormányzásról szóló diskurzus manapság sokszor liberális–illiberális szembenállásra redukálódik, ami leegyszerűsíti a tudományos gondolkodást, és akadályozza a valódi elemzést. A jövő iránya szerinte egy nyitottabb, tárgyilagosabb és analitikusabb kormányzástan, amely tényekre és teljesítménymérésekre épül. Emlékeztetett a korábbi „jó állam” kutatásokra, amelyek a kormányzati teljesítményt vizsgálták, s bár 2019-ben megszakadtak, ma ismét vissza lehetne nyúlni ezekhez az alapokhoz. Példaként a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development – OECD) fehér könyveit említette, amelyek iránymutatást adhatnak a további kutatásokhoz.
A konferencián Hörcher Ferenc, az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Politika- és Államelméleti Kutatóintézetének vezetője előadásában Francesco Guicciardini, a 16. században élt olasz politikus és történetíró gondolkodásának kulcselemeit mutatta be. Az előadó hangsúlyozta Guicciardini konzervatív hozzáállását: a politikai stabilitás elsődlegességét és a forradalmi változások elkerülését. Az olasz történetíró úgy látja: a középréteg a politikai test súlypontja, amely egyensúlyt teremt az önkény és a tömeguralom között. A kormányzás kulcsa Guicciardini szerint nem az elvont ideálokban, hanem a prudentia, vagyis a gyakorlati bölcsesség alkalmazásában rejlik. A „prudens fejedelem” feladata, hogy mérsékletet és óvatosságot tanúsítson az oktalan tömeggel szemben, felismerje a helyzet adta alkalmakat és az időhöz igazodva hozzon döntéseket. Az előadó kitért Guicciardini olyan antropológiai nézetére is, miszerint az ember egyszerre jóra törekvő és törékeny lény, a politikai berendezkedésnek ezért nem szabad sem idealizálnia, sem leértékelnie az emberi természetet, hanem számolnia kell annak ellentmondásosságával.
A rendezvény a megalapozó blokk után a központi témára, a Mentális egészség dimenziói és a jó kormányzás összefüggései című fókusztémára helyezte a hangsúlyt egy kísérő panelbeszélgetéssel. Az előadók széleskörűen vizsgálták a kormányzás társadalmi környezetét, kitérve a társadalmi jólét, a mentális egészség és a politika metszéspontjaira. Elsőként a Jól-lét és (köz)politika: egy régi kérdés újrafogalmazása kortárs koncepciók alapján című előadás adott alapot a diskurzushoz, melyet olyan fontos témák követtek, mint az új gondoskodáspolitikai képzések felsőoktatásban betöltött szerepe, az önkormányzati részvétel fontossága a polgári jólét szempontjából, valamint a technológiaközpontú megközelítésen túllépő szempontok az okos város vs. fenntartható város kérdéskörben.
A konferencia második tematikus egysége a Miként irányul a kormányzás a polgárok mentális egészségére és jóllétére – miként összegezhető az így nyert kormányzástudás? címet kapta. Ez a blokk a kormányzástudás összegzésére és a krízisre való felkészülésre fókuszált. Itt hangzott el A válságoknak ellenálló kormányzás elmélete című előadás, majd a résztvevők összevetették a globális és nemzeti nézőpontokat azzal kapcsolatban, hogy alkalmazkodó-e a jó kormányzás koncepciója a mentális egészség és a jólét javítására. Végül a szekciót a társadalmi reziliencia és a közösségi ellenálló képesség kérdése zárta, melyet különböző közösségek szemszögéből mutattak be.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes