Karriertanácsadás, mentorálás, szakmai gyakorlatok, álláslehetőségek. Varga Réka, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar dékánja a fókuszált támogatási rendszer elindításával nagy lépést tett dékáni programja egyik fontos célkitűzésének – elmélet és gyakorlat összekapcsolásának – megvalósítása felé. Az ÁNTK hazai felsőoktatásban is egyedülálló törekvéseiről beszélgettünk.
Hogyan vélekednek hallgatóink a karról?
Sokat beszélgetek hallgatókkal, legtöbbször ők kezdeményezik a beszélgetést, és ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy mi vezette őket a karunkra, és ami miatt idejöttek, az megvalósul-e. Eddig szinte kivétel nélkül azt a választ kaptam, hogy az egyéni törődés és a célzott fókuszú oktatás az, ami miatt különlegesnek tartják az ÁNTK-t. Úgy érzik, nagyban segítjük őket abban, hogy megtalálják, milyen terület érdekli őket, és hogyan gyűjthetnek a munka világában is hasznosítható tapasztalatokat a képzésük során. Éppen ezzel párhuzamosan, az elmúlt időszakban pedig folyamatosan érkezik hozzánk utánpótlásigény az állami szervek részéről; számos megkeresést kapunk, hogy javasoljunk hallgatókat gyakorlatra vagy állásokra. Ennek mentén kezdtünk gondolkodni egy széles körű, fókuszált támogatáson.
A kereslet és a kínálat találkozása a Karrierirodában öltött formát.
Pilotprojektként már egy éve gyűjtöttük a hazai és nemzetközi megkereséseket minisztériumoktól, az Országgyűlés Hivatalától, nagykövetségektől, háttérintézményektől, egyszóval a közszféra teljes spektrumából, és ezeket továbbítottuk a hallgatók felé. Másrészről sokszor kértek tőlünk segítséget hallgatóink is, például, ha éppen nem volt konkrét elképzelésük arról, hogy mihez szeretnének kezdeni tanulmányaik befejeztével. Mostanra elérkezettnek láttuk az időt, hogy – több szolgáltatással kiegészítve – formális keretek között működtessük ezt a rendszert. A Karrierirodában személyes tanácsadással is várjuk hallgatóinkat: többek között segítünk az önéletrajzuk elkészítésében, tippeket adunk, hogy mire készüljenek egy állásinterjún, hogyan kell megjelenni egy ilyen helyzetben. Ezeket a fogadóórákat nem csupán kari kollégáink tartják, hanem alkalmanként a Miniszterelnöki Kormányiroda, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium dolgozói, illetve igény szerint más állami szervek szakemberei. Létrehozunk továbbá egy önkéntes adatbázist is azon hallgatók adataival, akik gyakorlatot vagy állást keresnek, így egy előszűrést követően összeköthetjük őket leendő munkaadóikkal, valamint hamarosan egy új portál is segít majd eligazodni hallgatóinknak az aktuális gyakorlati és álláslehetőségek között. A tanácsadáson kívül az őszi Szakmai Gyakorlati Nappal és a tavaszi Kormányzati Szakmai Nappal is segítjük hallgatóinkat. Az őszi esemény kifejezetten a szakmai gyakorlatra fókuszál, ilyenkor az Oktatási Központ aulája megtelik az államigazgatási szervek standjaival, amelyeknél hallgatóink személyesen beszélgethetnek az egyes intézmények kollégáival. A tavaszi szakmai nap pedig egyfajta kormányzati állásbörze, ahol a szélesebb államigazgatás szinte minden résztvevője jelen van. Itt is vannak standok, sőt az érdeklődők miniszterek, államtitkárok előadásait is meghallgathatják, akik saját közszolgálati karriertörténetüket osztják meg a hallgatókkal.
Beszéljünk először egy kicsit a szakmai gyakorlatról.
Az elmúlt tanévben 170-en teljesítettek kötelező szakmai gyakorlatot a karon, és 85-90%-uk a közigazgatási területen dolgozott. A tantervi előírás – képzéstől függően – 8-10 hétben határozza meg a kötelező szakmai gyakorlatot. A tapasztalat ugyanakkor az, és én ebben hiszek, hogy a hosszabb, viszont nem teljes munkaidőben teljesített gyakorlati idő alatt jobban megismeri egymást a két fél, így előfordul, hogy hosszabb a program. Ha egy hallgató fél évig van egy munkahelyen, de mondjuk heti tizenhat óránál nem tölt el ott többet, akkor egyrészt ezt könnyebb összeegyeztetni az órarenddel, még akkor is, ha nincs benne a tantervben, másrészt alkalmat adhat arra, hogy a gyakornok és a munkaadó megismerje egymást. Ez a gyakorlat végül nem egy esetben állásajánlatot eredményezett. Manapság már a fogadó intézmények versenyeznek a gyakornokokért, hiszen a fiatalok nagyon sok lehetőség közül választhatnak. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy jelenleg a legtöbb esetben a gyakornok fizetést kap (ez korábban nem így volt), és az sem ritka, hogy maguk a fogadó intézmények kérik, hogy küldjünk gyakornokokat. Jelenleg egyébként 115 partnerrel van szakmai gyakorlati együttműködésünk, és ez a kör dinamikusan bővül.
Mennyire állnak helyt hallgatóink a különböző intézményekben?
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kapunk: akkor is, ha gyakornoknak, illetve akkor is, ha állásra javasoltunk hallgatókat. Ez részben a gondos kiválasztási folyamatunknak köszönhető, hiszen a jelöltekkel először a munkatársaim beszélgetnek el, ami egy első szűrő. Sok esetben komoly kritériumok is vannak – ezeket mindig előre bekérjük –, például meghatározzák a szükséges nyelvtudást, vagy azt, milyen készségek szükségesek a munkához. Harmadrészt mindig több hallgatót ajánlunk, mint amennyire szükség van a fogadó intézményben, így végül ők döntenek, hogy kit vesznek fel. Nem túlzás, eddig minden megkeresésre találtunk olyan embert, aki a későbbiekben megállta a helyét. Figyelemre méltók a végzést követő elhelyezkedés arányai is: az első oklevél megszerzését követően hallgatóink 65-70%-a helyezkedik el a közszférában, míg az osztatlan államtudományi mesterképzési szaknál ez az arány 89%, a mesterképzéseink esetében 70%. Ezek kimagasló számok, jól mutatják, hogy a kar teljesíti célkitűzését: biztosítja a közszféra utánpótlását.
Egyik dékáni célkitűzése – az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása – a gyakorlati oktatók képzésbe való bevonása révén szintén kapcsolódik a fenti törekvésekhez.
Azt látom a saját hallgatóimon, hogy a tanulmányaik befejezéséhez közeledve a többség tisztában van azzal, hogy milyen terület érdekli, de mégsem tudja, merre, hogyan induljon tovább. A gyakorlati oktatók, külső szakemberek, illetve közszolgálati egyetemi oktatók, azon túl, hogy a gyakorlatorientált oktatás személyükben garantált, pontosan ennek az iránynak a meghatározásában tudnak segíteni, tanácsokat adni, sőt – saját kapcsolataik révén – akár össze is kötni őket a megfelelő szervvel. Éppen erről szól az idén pilotjelleggel elindított mentorprogramunk, amelyet hallgatóink igényei szerint folyamatosan alakítunk. A nemzetközi igazgatási alapszak évfolyamát három csoportra bontottuk, amelyek egy-egy olyan mentorhoz tartoznak, akik jól ismerik az itthoni és nemzetközi közigazgatást, szervezeteket. Önkéntes részvétel alapján havonta találkozunk a hallgatókkal, csoportosan és egyénileg is, kötetlenül, az órarenden kívül, így minden hallgató személyes kapcsolatba kerül mentorával, akivel többek között megvitathatja azt is, hogy miből szeretné írni szakdolgozatát, vagy milyen karrierelképzelése van. A szülők és barátok, szaktársak véleményén kívül kíváncsiak a mi élettapasztalatainkra is. Mentorként azt tapasztalom, hogy a koronavírus-járvány alatt érettségizett generáció kissé „elveszettebb”, mint a korábbiak, amit az online világ térhódítása is tetéz. Látjuk, hogy szükségük van a támogatásunkra, ezért, ha a pilotprojekt beválik, akkor szélesebb körben fogjuk alkalmazni. Ugyanebbe a stratégiába illeszkedik az is, hogy karunk elsősorban az olyan kutatásokat támogatja, amelyek a gyakorlatban felmerült problémák, kérdések feldolgozásához adnak elméleti igényű tudományos inputot. Ebbe is igyekszünk a hallgatókat bevonni.
Tökéletes példa arra, amikor az elmélet összeér a gyakorlattal, hogy számos hallgatónk kapott lehetőséget a magyar EU-elnökség lebonyolításában való részvételre.
Az elnökség kezdete előtt megkeresett bennünket az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma, hogy legyünk stratégiai partnerei az elnökségnek. Egyrészről delegációs kísérőket (liasion officer) kértek tőlünk az itthon zajló eseményekre. Ebben az esetben is alkalmaztuk a korábban említett előszűrést, majd a minisztériummal együtt, egy közös, kétnapos képzést szerveztünk számukra; azóta ők már az elnökség alkalmazásában állnak. Ezenkívül számos rendezvényt tartottunk, amelyeken hallgatóink is lehetőséget kaptak a szereplésre. Például hazánk EU-csatlakozásának húszéves évfordulójára rendezett ünnepségen egy hallgató elmondta, hogy számára mit jelent az Európai Unió. Emellett elkészítettük a karon működő Európai Tükör folyóirat öt különszámát az EU-elnökségi prioritásokról. December végével nem áll meg az együttműködés a minisztériummal, 2025-ben a kiértékelés fázisában tudjuk majd segíteni az elnökségi munkát.
A jövőben az alumniközösségre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a kar.
Szeretnénk aktív kapcsolatot tartani végzett hallgatóinkkal, amihez naprakész adatbázist építünk. De ez nem csupán emiatt fontos számunkra, hanem azért is, mert az általuk önkéntes alapon kitöltött kérdőívekből tudunk releváns statisztikákat készíteni végzős hallgatóink elhelyezkedéséről. Fontos, hogy a korábban említett álláslehetőségek között öregdiákjaink is böngészhetnek, illetve önkéntes alapon lehetőséget biztosítunk, hogy átadják tapasztalataikat a munkahelyük iránt érdeklődő hallgatóinknak. Célunk tehát egy összetartó alumniközösség létrehozása, ennek jegyében minden évben találkozókat is szervezünk majd.
Látható, hogy egy számos elemből álló, alaposan kidolgozott, fókuszált támogatási rendszer jött létre a karon az elmúlt időszakban. Ha röviden kellene megfogalmazni, mi ennek a fő célja?
Az egyéni törődés. Arra törekszünk, hogy az egyetemi szférában megszokottnál sokkal több törődést kapjanak hallgatóink. Ez a fajta fókuszált támogatás a hazai felsőoktatásban egyedülállónak mondható. Boldogsággal tölt el, hogy sok hallgatónk már most is érzi ezt, és bízom benne, hogy ez a jövőben még inkább így lesz!
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes