A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oroszország Története Kutatóműhelye és az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának Kormányzástani és Közpolitikai Tanszéke A „rossz uralkodó” és a „zsarnok” az orosz eszmetörténetben címmel, külső kutatók bevonásával, könyvbemutató konferenciát szervezett.
Az államelméleti alapkutatás rendezvénysorozatának (Az államelmélet alapkérdési XII.) keretében szervezett konferencia Sashalmi Endre A „rossz uralkodó” az orosz eszmetörténetben (1700-1825): európai kontextusban, különös tekintettel a zsarnokság problematikájára címmel a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában, az Államértelmezések sorozatában megjelent könyvének bemutatására és megvitatására vállalkozott.
Kaiser Tamás, a Kormányzástani és Közpolitikai Tanszék bevezető előadásában kiemelte az állam- és kormányzáskutatások multidiszciplináris jellegét, amelynek a Cs. Kiss Lajos által bevezetett reflexív államelmélet mint koncepció és kutatási módszer ad közös államdiskurzusban egyesülő keretet. Sashalmi Endre legújabb, itt bemutatott munkája egyaránt kapcsolódik az államtudomány alapproblémáihoz és az államfejlődés tükrében értelmezhető önmegértés meghatározó elemeinek feltárásához. A tanszékvezető hangsúlyozta, hogy a kötet újszerűsége három fontos tényezőben ragadható meg, így a megszokott, pozitív üzeneteket hordozó absztrakt értéknormákkal (jó állam, jó kormányzás) szemben a „rossz uralkodó” jegyeinek kontextusba helyezett azonosításában, a szorosabb, interdiszciplináris megközelítés felé vezető műfaji sokszínűség integrált alkalmazásában, valamint a nyugati keresztény kultúrkör fogalmainak oroszországi recepcióján keresztül az alapfogalmak (állam, monarchia, autokrácia) érvényességi körének feltárásában. Végezetül köszönetet mondott a szerzőnek és a Ludovika Kiadónak a kötet megjelenéséért, valamint reményét fejezte ki a tanszék és a kutatóműhely együttműködésének folytatását illetően.
Cs. Kiss Lajos előadásában elmondta: Sashalmi Endre monográfiája az Államértelmezések könyvsorozat hatodik kötete, amely az orosz „birodalmi államtan” történeti-szemantikai elemzésével hézagpótló műnek tekinthető mind a hazai, mind a nemzetközi Oroszország-kutatásban. Ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy Sashalmi Endre könyve a sorozat második köteteként megjelent monográfiájával (A hatalom és az állam problematikája Oroszországban 1462-1725) az alapkutatásban kidolgozott reflexív államelmélet alapjául szolgáló előfeltevések és fogalmi konstrukciók (állam kettős differenciafogalma, „államelmélet” és „államtan” megkülönböztetése stb.) helyességének empirikus bizonyítékai. Cs. Kiss Lajos az előadás zárásaként köszönetet mondott a Ludovika Egyetemi Kiadó konferencián jelenlevő főszerkesztőjének, Kilián Zsoltnak az Államértelmezés sorozat hozzáértő szerkeszetői gondozásáért, a megjelenés eredeti tipográfiájáért.
Sashalmi Endre előadásában mint szerző köszönetet mondott mindazoknak, akik a könyv megírását, illetve megjelenését segítették: a Politika- és Államelméleti Kutatótintézet vezetőjének, Hörcher Ferenc azon ösztöndíj támogatásáért, amelynek keretében a kötet 2022 elkészült, valamint Cs. Kiss Lajosnak, hogy beemelte az írást az Államértelmezések könyvsorozatba, és végül, de nem utolsó sorban Kilián Zsolt főszerkesztőnek a könyv gondos és szép kivitelezéséért. A szerző ezután röviden vázolta azokat a kihívásokat, amelyekkel a „rossz uralkodóra” vonatkozó orosz források összegyűjtése kapcsán szembesült, minthogy a Napóleonra vonatkozó írott és képi anyagon kívül az effajta források leginkább a „szamizdat” kategóriába tartoztak. Ezen belül pedig az egyik leggazdagabb terepet az óhitű irodalom képviselte, akik az orosz gondolkodás „szemantikai modernizációját” kezdeményező Nagy Pétert, sőt az utána következő uralkodókat is az Antikrisztussal azonosították.
Tussay Ákos előadásában kiemelte, hogy a „rossz uralkodó” fogalmának megközelítése tulajdonképpen a királyság mint kormányforma lényegére kell, hogy épüljön és éppen ezért a két diskurzus valójában elválaszthatatlan egymástól. Ezt követően a királyság mint intézmény szakrális jelentőségével és ennek középkori és koramodern értelmezéseivel foglalkozott, különösen az ószövetségi értelmezésekre és a krisztocentrikus királyságideálra koncentrálva. Az előadás második felében a „rossz uralkodó” és különösen a zsarnok egyes antik és koramodern megközelítései kerültek elő, így kiváltképp a türannisz mint zsarnokság problémaköre, Jean Bodin De republicája és Robert Filmer John Miltonnal szemben írt pamfletje.
Kiss Lajos András reflektált Tussay Ákos előadására, egyetértve az abban elhangzottakkal, de kiegészítve a „jó uralkodó” zsidó-keresztény tradíciójának lehetséges értelmezéseivel. Amíg a keresztény felfogás alapvetően nem vitatta, hogy az uralkodó (király, császár, fejedelem) sok szempontból Isten evilági inkarnációjának vagy hasonmásának tekinthető, amint az a Márk evangéliumából jól ismert példabeszédből is kiderül („Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”). Ugyanakkor a korábbi zsidó hagyomány szigorúbb álláspontot képvisel, és óva inti az uralkodót attól, hogy Isten „szerepében tetszelegjen”, és ezzel az általa megszemélyesített államot minden lehetséges kritika fölé helyezze. Az Ószövetség számos helyen, elsősorban az egyiptomi fáraó és babiloni királyok negatív példáin keresztül illusztrálja, hogy milyen lehetséges veszélyeket hordoz magában, ha egy evilági hatalmasság istennek képzeli magát. Nyikolaj Alekszejev A „földi város” eszméje a keresztény hittanításban című tanulmányában (1931) írja, hogy a királyi hatalom jellegének problematikája először a Bírák könyvében jelenik meg: Amikor Gedeon győzelmet arat a madianiták fölött, Izrael fiai királlyá szerették volna választani („Uralkodjál rajtunk mi te, mind a fiad fia, mert...” Bírák 8, 23); de Gedeon először visszautasítja a felkérést (Bír, 3, 24), mert a földi király nem jelenhet meg Isten szerepében. Az evilági teokratikus hatalom hatalommal, az állammal szembeni kétely sok helyen megjelenik az Ószövetségben.
Kolontári Attila előadásában hangsúlyozta, hogy a magyar történetírásban nagyon fontos alapmű született a hatalomról való orosz gondolkodás témájában. A szerző a tőle megszokott alapossággal, teljességre törekedve dolgozza fel a választott problémakört. Vizsgálatának tárgyát, a címben meghatározott időkeretekből kilépve, európai kontextusba helyezi, részletesen taglalja az előzményeket, amennyiben szükséges, visszamegy a 16. század elejéig. A „rossz uralkodó” fogalmának idézőjelbe tételével jelzi, hogy történészként nem akar ítéletet mondani egyik vagy másik uralkodó teljesítményéről, hanem azt vizsgálja, hogy a „rossz uralkodó” mint toposz milyen tartalommal töltődött meg, milyen kritériumok kapcsolódtak hozzá, milyen legitimáló, illetve delegitimáló funkcióval bírt a vizsgált korszakban. Feltétlenül ki kell emeli, hogy korábban nem ismert forrásokat tesz hozzáférhetővé teljes terjedelmében a magyar olvasók számára, illetve új típusú forrásokat (szépirodalmi, színpadi műveket) von be a vizsgálatokba, melyeknek az esztétikain túl nagyon fontos közéleti mondanivalójuk is volt. Összességében Sashalmi Endre könyve hozzásegít minket ahhoz, hogy jobban megértsük, miként gondolkodtak az oroszok (és részben miként gondolkodnak ma is) olyan fogalmakról, mint állam, államiság, közjó, hogyan épülnek rá a nyugati politikai eszmék az ortodox kulturális talapzatra, a kétfajta, lényegüket tekintve eltérő politikai gondolkodás elemei miként hatnak egymásra az orosz közegben.
Szöveg: Cs. Kiss Lajos
Fotó: Szilágyi Dénes