A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) Oroszország Története Kutatóműhelye az Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszék társszervezésében Reflexiók a 18-21. századi orosz etatizmusról címmel első alkalommal szervezett konferenciát, május 14-én. A tanácskozás egyúttal az egyetemen folyó államelméleti alapkutatás konferenciasorozatának (Az államelmélet alapkérdései XII.) rendezvénye volt. A konferencia feladata annak megvitatása volt, mely kérdések relevánsak a kutatóműhely egyik deklarált céljának megvalósításához, Az orosz állam életrajza című kötet elkészítéséhez.
A kutatóműhely vezetője, Sashalmi Endre köszöntötte a jelenlevőket, egyúttal röviden ismertette a műhely létrejöttének körülményeit és a kutatás fő csapásirányait. Ezt követően került sor Cs. Kiss Lajos előadására, amelynek középpontjában az államelmélet és az államtan viszonya állt. Az előadás amellett érvelt, hogy az államelmélet reflexív formája megköveteli az államjelenség teljes leírásához a történelmi államindividuumok, az ún. országállamok „államtanainak” a megismerését. A kutatóműhelyben az orosz államtan rekonstrukciói jelentik a kiindulópontot az orosz állam életrajzának elkészítéséhez.
A konferencia fő fókuszát Sashalmi Endre, valamint a műhely tagja, Halász Iván terjedelmes vitaindító tanulmányai képezték (Az orosz állameszme alkotóelemei és sajátosságai (18-21. század), Reflexiók a 20. századi orosz etatizmusról), amelyekhez előzetesen két diszkutánst kértek fel az érintettek, Kolontári Attilát (Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala), illetve Seres Attilát (VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Abból a megfontolásból azonban, hogy a közönség is megismerhesse az említett írások tartalmát, a szerzők összefoglaló jelleggel vázolták főbb téziseiket.
Sashalmi Endre a következőket emelte ki a Nagy Pétertől Vlagyimir Putyinig terjedő, három évszázadot átfogó elemzésében az orosz állameszme alapvető elemeiként: a nagyhatalmi lét mint az orosz büszkeség meghatározója, a felettes állam mint önérték, az erős állam igénylése, valamint az államhatalom erősen perszonális felfogása. Mindezen tényezőkkel szorosan összefügg az ún. „orosz államnarratíva” Nagy Pétertől keltezhető problematikája, amely szerint Oroszország jólétének és területi integritásának garanciája az autokratikus hatalom: e tézis igazolását pedig magában az orosz történelemben találták meg. A kontinuitás és változás kérdésének megvilágítására az írott források mellett az ikonográfia területéről is számos példát villantott fel az előadó.
Halász Iván előadásában áttekintette az orosz/szovjet/posztszovjet állam 20. századi fejlődésének főbb csomópontjait és az orosz etatizmus alakváltozásait. Egyik fontos megválaszolandó kérdése az ideológia nélküli, vagy az ideológiákon átívelő orosz etatizmus problémája volt, valamint az etatizmus és a konzervatív értékek kapcsolata. Részletesen kitért a bolsevik és fehérgárdista államépítés sajátosságaira, majd az orosz emigrációban született nacionál-bolsevizmus jelenségére is. Az utóbbi hívei nemzeti imperialista alapon megbékélést hirdettek a szovjethatalom és a nacionalista orosz emigráció között.
A diszkutánsok – amellett, hogy méltatták a tanulmányokat – több megfontolandó szempontot vetettek fel, mint pl. a hatalomátadás sajátosságai a cári Oroszországban, valamint a szovjet és a posztszovjet korszakban, vagy a ruszifikációs időszakok okainak és hátterének megvilágítása 1917 előtt, illetve a Szovjetunióban. Mindezek után élénk eszmecsere bontakozott ki, amelybe a közönség is aktívan bekapcsolódott.
A konferencia zárásaként elhangzott, hogy a kutatóműhely következő, őszi rendezvénye Sashalmi Endre hamarosan megjelenő könyvének (A „rossz uralkodó” az orosz eszmetörténetben 1700-1825 között európai kontextusban, különös tekintettel a zsarnokság problematikájára) bemutatója lesz, amely mű a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában lát napvilágot.
Szerző: Sashalmi Endre
Fotó: Szilágyi Dénes