Közösségek együttélése akkor és most címmel szervezte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), valamint az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete (AKKKI) A vallás szerepe a politika alakításában konferenciasorozat immáron ötödik eszmecseréjét az Orczy Úti Kollégium nagytermében október 25-én.
A konferenciát Koller Boglárka, az NKE nemzetközi rektorhelyettese nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, a vallás mindig is mély jelentőséggel bírt a politikában, így ma is a tudományos érdeklődés középpontjában áll. A kutatóknak pedig kötelessége a téma által felvetett kérdésekkel foglalkozniuk, hogy ezáltal jobban megértsük a vallások szerepét a nemzetközi térben, illetve, hogy eligazodjunk a vallás és a politika összetett metszéspontján. Egy olyan világban, amelyet a geopolitikai összetettség és a globális kölcsönös függőség jellemez, a vallás és a nemzetközi politika kapcsolata kritikus, sokrétű kérdéssé vált, ami figyelmet és vizsgálatot érdemel – jelentette ki a rektorhelyettes.
A vallás központi szerepet játszott az emberi történelem alakulásában – folytatta Koller Boglárka –, de ma is befolyásolja a nemzetek és államok egymás közötti kapcsolatát, gyakran konfliktusforrásként és a béke katalizátoraként szolgál egyszerre. A rektorhelyettes arról is szólt, napjainkban a vallás kritikus szerepet játszik a nemzeti külpolitikák alakításában és a globális közvélemény befolyásolásában. Hatása minden szinten áthatja a társadalmakat, befolyásolva az értékeket, normákat és identitásokat. Egyszerre képes egyesíteni és megosztani, így a nemzetek magatartását a globális színtéren erőteljesen alakítja. A vallás nemzetközi politikában betöltött szerepe továbbá összefonódik az emberi jogokkal és etikai megfontolásokkal. Az erről szóló vita ma is jelentős a nemzetközi politika világában. Tudósként pedig kötelességünk, hogy megküzdjünk ezekkel az összetett dinamikákkal – emelte ki Kollár Boglárka. Kritikusan kell vizsgálnunk a vallás szerepét a nemzetközi politikában, meg kell értenünk történelmi alapjait, mai megnyilvánulásait és az általa jelentett etikai dilemmákat. Figyelembe kell vennünk a párbeszéd, a diplomácia és a konfliktusmegoldás szükségességét is egy olyan világban, ahol a vallási különbségek továbbra is potenciális gyújtópontok – zárta beszédét a rektorhelyettes.
Az első plenáris előadást Mustafa Kibaroglu, az isztambuli MEF Egyetem Közgazdaságtudományi, Közigazgatási és Társadalomtudományi Karának dékánja tartotta Török–izraeli kapcsolatok: múlt, jelen és jövő címmel. Mint elmondta, e kapcsolat immár 500 esztendőre tekint vissza, amelyből főként az utolsó 50 év volt kihívásokkal teli. Törökország az USA támogatását remélve 1949-ben elfogadta Izrael államiságát. Az első izraeli miniszterelnök, Dávid Ben-Gúrión még közeli kapcsolatot ápolt török kollégájával, Adnan Menderes miniszterelnökkel. A viszonyt később a török belpolitika változása és vallási ellentétek is erodálták. A professzor hozzátette, a török hadsereg ugyanakkor mindig is szívesen alapozott a különféle izraeli szolgálatok információira a térségben. Ezért a két állam 1992 óta stratégiai kapcsolatokat tart fenn, 1996-ban pedig – a mindkét országnak aggodalmat jelentő iráni és szíriai történések okán – katonai megállapodást kötöttek. A professzor szerint a jövőben a nyertes–nyertes, de akár a vesztes–vesztes helyzet is kialakulhat a két nemzet kapcsolatában. Hangsúlyozta: csakis fegyverekkel nem lehet a terrorizmus ellen győzni, együttműködésre, az információk megosztására van szükség. Stratégiai bölcsességre van tehát szükség mindkét állam vezetői részéről a nyertes–nyertes helyzet megteremtéséhez, visszaállításához.
A török professzor előadását Maróth Miklós akadémikus, az AKKI főigazgatója követte A többségi társadalom viszonya a kisebbségekhez az arab világban című előadással. Mint mondta, akár a tánciskolában a kályha, olyan szerepe van Mohamed prófétának e történetben. Amikor ugyanis Mohamed Medinába menekült Mekkából, a saját törzse kivetette magából. A próféta Medinában a törzsi közösség mintájára, ám nem vérségi, hanem vallási alapon szervezte meg új törzsét. A Medinában élő zsidó telepesekkel külön szerződést kötöttek. Ebben a medinai alkotmányban rögzítették a törzs és a törzs területén élő kisebbségek viszonyát. Bár a zsidók így másodrendű nép lettek, megillette őket a törzs védelme és a belső autonómia egészen addig, amíg betartották az iszlám szabályait és teljesítették hadi és pénzügyi kötelességeiket. E dokumentum máig ható vezérfonallá vált a zsidók és a muszlim népek együttélésében.
A konferencia a plenáris előadások után három szekcióban egészen délutánig folytatódott. A ludovikás és a hazai egyetemekről érkező előadók a többi között szóltak a magyar és a kínai közösségek együttéléséről, a keresztény realista válságkezelésről, a nemmuszlim jelképek használatáról a muszlim jogban, a keresztény–muszlim együttélés modern feltételeinek lehetséges kialakításáról, valamint a Nagy Etióp Újjászületési Gát vallási és etnikai dimenzióiról.
A konferenciáról bővebben az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu oldalon olvashat.
Szöveg: Sarnyai Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes