A jelenlegi polikrízises időszakban is fenntartható a munka alapú társadalom jövőképe, a teljes foglalkoztatás? Eredményes lehet-e a magyar modell az előttünk álló években is? Milyen nemzetközi változások várhatók? Melyek voltak 2010 óta a foglalkoztatáspolitikai szemléletváltás főbb pillérei hazánkban és az Európai Unióban? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézete (GVKI) október 12-én.
A Fenntartható-e a munka alapú társadalom a polikrízis időszakában? című szakmai workshopon megtartott kerekasztal-beszélgetést – amelyben Szalai Piroska, munkaerőpiaci szakértő, az ÁNTK GVKI munkatársa, Lentner Csaba, az ÁNTK egyetemi tanára és Kósa Ádám, európai parlamenti képviselő vett részt – Szabó Anett, az NKE sajtófőnöke moderálta.
Az Európai Unióban és hazánkban is foglalkoztatáspolitikai szemléletváltás történt 2010-ben. A munkanélküliség kezeléséről a foglalkoztatás növelésére helyeződött a fókusz, a segélyezés helyett a munka alapú társadalom megteremtése lett a cél. E fordulatra hazánkban az állam fizetőképessége és a nyugdíjrendszer fenntartása miatt is égetően szükség volt. Az utóbbi évek globális kihívásai nyomán kialakult, jelenleg is tartó polikrízises időszakról Kutasi Gábor tanszékvezető egyetemi docens, az NKE GVKI intézetvezetője beszélt.
„A cél az volt, hogy fenntarthatóbb növekedési pályára álljon a magyar gazdaság elsődlegesen a foglalkoztatottság kiterjesztésével, azaz minél többen rendelkezzenek saját jövedelemmel és minél kevesebben igényeljék az állami ellátórendszerekben a szociális és egyéb juttatásokat” – emelte ki Kutasi Gábor nyitóbeszédében. Az NKE GVKI intézetvezetője hozzátette: mindennek nagyon fontos növekedési hatása volt rövid és hosszútávon is. A folyamat onnan eredeztethető – magyarázta –, hogy a 90-es évek elejére nagyjából egymillió magyar veszítette el a munkahelyét. A 2010-ben megfogalmazott egymillió új munkahely célszám azt jelentette, hogy a foglalkoztatottsági létszámot a 3,5-4 millió főről közel 5 millióra: 4,7-4,8 millió közötti létszámra kívánta növelni az állam. 2019-re a program alapján mindez megteremtődött. Az utóbbi három évben azonban több hullámban, különböző válságok alakultak ki. A Covid-járvány miatti lezárások, majd az orosz-ukrán háború kedvezőtlen kereskedelmi és gazdasági hatásai, valamint az energiaár-emelkedés szinte recessziós állapotot hoztak létre. Ezt pedig a 2022-es év inflációs környezete követte.
„A munka fogalmát eléggé elkoptattuk, illetve nagyon erős osztályharcos szemlélet kötődik már hozzá, ezért a gazdaságtudományban inkább foglalkoztatást szoktunk emlegetni – fogalmazott Szalai Piroska. A munkapiaci szakértő kiemelte, hogy 2010-től az Európai Unióban sem a munkanélküliség csökkentése, hanem a foglalkoztatás bővítése lett a cél egyebek mellett a 20-64 éves korú népesség 75 százalékos foglalkoztatottságával. „Magyarország is bevállalta a 75 százalékos szintet, pedig akkor 60 százalék alatti volt ennek a korcsoportnak a foglalkoztatási rátája, a 15 százalékos emelkedés szinte teljesíthetetlennek tűnt, 2019-re mégis teljesítettük ezt a célt” – fogalmazott.
Kósa Ádám európai parlamenti képviselő az előtte szólóra reflektálva kifejtette: mindkét fogalom (munka és foglalkoztatás) elfogadott. „Magyarországon a politikai életben a munka kifejezés használatos, ami az összes hozzáférhető életminőség-javító eszközrendszert is magában foglalja. A foglalkoztatás ennek a rendszernek egy része, egyik eszköze” – magyarázta az EP szociális és foglalkoztatási bizottságának tagja.
„2010 óta nem segély alapú társadalomban élünk. Azzal, hogy egyre több ember számára biztosítjuk a munkát, minőségi rendszerváltás történt hazánkban a munkaerőpiacon” — mutatott rá Lentner Csaba. Az ÁNTK egyetemi tanára elmondta: a 2009-ig tartó szociális és foglalkoztatáspolitikai megközelítés Magyarországon megszűnt, ám az Unió számos országában tovább él, ahol segély alapú politikában gondolkoznak annak ellenére, hogy a demográfiai válság minden EU-s országot súlyosan érint.
A Covid-járvány alatt Magyarország a leggyorsabban „visszapattanó” foglalkoztatású országok egyike volt, ahol a III. negyedéves foglalkoztatási ráta 2020-ban elérte a 2019-es III. negyedévest – ismertette Szalai Piroska. „Polikrízis van, de ez Magyarországon nem a munkaerőpiac foglalkoztatási részén ütött legnagyobbat, hanem a reálkeresetekben” – hívta fel a figyelmet a szakértő.
A Covid-járvány kezelése megmutatta a különbséget Magyarország és a nyugat-európai tagállamok között. Utóbbiak az állampolgároknak nyújtottak támogatást, hogy meg tudják őrizni az életszínvonalukat, Magyarország viszont a munkáltatókat segítette a munkaerő megtartásában. A hazai foglalkoztatáspolitika a keretek szabályozásáról szól - fejtette ki Lentner Csaba. Hozzátette: ennek eredményeként az elmúlt három évben hazánkban a legnehezebb időszakban sem emelkedett 4,2 százaléknál magasabbra a munkanélküliségi ráta. Az ÁNTK professzora kijelentette: az infláció elleni küzdelemben is nyerésre állunk. „Az év eleji 25,7 százalékról 12,2 százalékra csökkent az infláció éves mértéke úgy, hogy 2022 decemberében még 44,8 százalékos volt, 2023 szeptember végére azonban már csak 15,2 százalék lett az élelmiszerek árának növekedése. Kijelenthetjük, hogy novemberre, sőt lehet, hogy már októberre az infláció egyszámjegyűvé válhat, ha ezt az ütemet sikerül megtartani” – hangsúlyozta.
Kósa Ádám az infláció témaköréhez kapcsolódóan hozzátette: minden EU-s tagállamot nagyon súlyosan érintett az infláció, csak másképpen és más formában. Elmondta: sajnálatos tény, hogy az élelmiszerár-kérdésben nálunk emelkedtek legnagyobb mértékben az árak, de mindezeket ellensúlyozva a rezsiköltség tekintetében az átlagfogyasztású magánszemélyeknek nem okozott többletköltséget a kialakult helyzet, ezért e területen nem beszélhetünk inflációról a háztartások 91 százalékában. Az EP képviselő arról is beszámolt, hogy Magyarországon nagyon komoly reálkereset-növekedés történt az elmúlt években, ugyanakkor az infláció okainak vizsgálatakor nem szabad elfeledkeznünk az ún. „profit-húzta” inflációról sem. „A hazai infláció közel két százalékban a piaci szereplőknek, az ő magatartásuknak köszönhető ” – zárta elemzését Kósa Ádám.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes