Háború és béke a nemzetközi jogban – Az emberi jogok sorsa címmel kétnapos konferenciát szervezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Nemzetközi Jogi Tanszéke szeptember 29-30-án. Az eseményen közel 40 külföldi és magyar nemzetközi jogász vitatta meg a többi között az emberi jogok és fegyveres konfliktusok szabályozásának aktuális kérdéseit.
Deli Gergely, az egyetem rektora megnyitóbeszédében kiemelte, hogy napjainkban az igazságszolgáltatás szerepe világszerte számtalan összetett kihívással néz szembe. Úgy látja, hogy a nemzetállamok és nemzetközi szervezetek előtt álló kihívásokat a XXI. században csak olyan szakemberek képesek átfogóan kezelni, akik mélyen ismerik az igazságszolgáltatás szerepét, tevékenységét és kihívásait. Hozzátette, hogy ez a konferencia bizonyítja azt az elkötelezettséget, hogy elősegítve az interdiszciplináris együttműködést, előmozdítsák az igazságszolgáltatás szélesebb összefüggésben való megértését.
Az egyetem rektora hangsúlyozta azt is, hogy a konferencia górcső alá veszi az alkotmánybíróságok kritikus szerepét, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos kihívások globális perspektíváját is. Hozzátette, ezt tükrözi a Nemzeti Közszolgálati Egyetem küldetése, amely szintén túlmutat a hagyományos határokon, kiemelve napjaink globális kihívásainak dinamikus és egymással összefüggő természetét. A konferencia témája illeszkedik a nemzetköziesítés és a tudományos műhely építésének céljaihoz.
Varga Réka, az ÁNTK dékánja felszólalásában kitért arra, hogy a konferencia résztvevői azért gyűltek össze, hogy mélyrehatóan feltárják a világunk előtt álló legkritikusabb és legsürgetőbb problémákat. Mint mondta, ezek olyan témák, amelyek emberiségünk és a béke, az igazságosság és az emberi jogok globális törekvésének középpontjában állnak. „Ez a találkozó a tavaly megkezdett létfontosságú párbeszéd folytatása, és meggyőződésem, hogy jó úton halad afelé, hogy hagyománnyá váljon a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen – hangsúlyozta Varga Réka. Megemlítette azt is beszédében, hogy az orosz-ukrán háború közelebb hozta az otthonokhoz a fegyveres konfliktusok rideg valóságát.
Az esemény nyolc szekcióból állt, amelyek mindegyike a fentebb említett átfogó téma különböző oldalaira világított rá, ide értve az emberi jogok megjelenését a fegyveres konfliktusokban, a nemzetközi humanitárius jog és az Emberi Jogok Európai Bíróságának szerepét, számos esettanulmányt bemutatva a világ minden tájáról.
Hurst Hannum, a massachusettsi Tufts Egyetem professzora, aki a többi között tanított a Hongkongi Egyetemen, a Harvard Egyetemen, valamint tanácsadóként szolgált számos kormányközi és nem-kormányzati szervezetnél, például az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságánál az emberi jogok jövőjéről szólva felhívta a figyelmet, hogy vannak olyan államok, szervezetek, akiknek akciói sértik az emberi jogokat. Ugyanakkor nagyon sok, magukat aktivistáknak, az emberi jogok szószólóinak tartók azzal, hogy periférikus problémákért állnak ki, elterelik a figyelmet az emberi jogi szempontból fontos kérdésekről.
Suller Zénó, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusz hallgatója felszólalásában részletezte azokat a példákat, amelyek az elmúlt időszakban elgondolkodtatta a nemzetközi jogászokat, miszerint hogyan tudják érvényesíteni a nemzetközi jogot, például egy veszélyesebb államban vagy hogyan tudják felhívni a nemzetközi közösség figyelmét a lakosság tényleges védelmének érdekében, adott esetben háborús konfliktusokban. A humanitárius beavatkozás történeti hátteréről is beszélt, mint mondta, a fogalomra először Nagy-Britannia hivatkozott, amikor beavatkoztak a görög függetlenségi háborúba a 19. század elején, utalva a keresztény lakosság elleni atrocitásokra. Felhívta a figyelmet, hogy sokat változtatott az emberi jogok érvényesítésének helyzetén az Egyesült Nemzetek Szervezete és Alapokmányának megalkotása, hozzátéve, hogy utóbbi nem a legjobb szabályozás, mert még mindig sok a kiskapu.
Lídia Papajannopúlu, a thesszaloniki Arisztotelész Egyetem doktorandusz hallgatója felszólalásában a véleménynyilvánítás szabadságáról és a dezinformációról beszélt. Úgy látja, fegyveres időkben a legveszélyesebb a szó, mert a szavak és eszmék minden országban megjelennek, tér- és időkorlátozás nélkül. Hozzátette: mára sokan hisznek különböző valóságokban, és láthatjuk, hogy a digitális média területe nincs erre felkészülve.
Vaibhavi Rane, az indiai Goa Egyetem oktatója a Védelmi Felelősség (R2P) jelentőségéről beszélt, vagyis arról, hogy az államoknak és az ENSZ-nek mennyiben állapítható meg a felelőssége, amennyiben a polgári lakosság veszélybe kerül egy adott államban.
A nemzetközi konferencián szó volt még egyebek mellett arról, hogy az emberi jogok hogyan érvényesülnek a tengeren, ennek milyen nehézségei és kihívásai vannak. Emellett kitértek a felszólalók arra is, hogy az új technológiák hogyan érvényesülnek a nemzetközi humanitárius jogban.
Szöveg: Harangozó Éva
Fotó: Szilágyi Dénes