Theodor Heuss megállapítása szerint a görög filozófia, a római jog és a Biblia képezi az európai kultúra három meghatározó pillérét. E gondolat jegyében immár második alkalommal került sor római jogi témájú konferenciára – ezúttal What differs? címmel – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem falai között, ahol a legkiválóbb magyar és külföldi jogtudósok számára nyílt lehetőség a találkozásra, illetve kutatási eredményeik közös megvitatására. A második Ludovika Roman Law Workshop június 2-án egy koncerttel kisért könyvbemutatóval vette kezdetét. Földi András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusának „Selected Studies on Roman Law and Comparative History of Private Law” című könyve a Ludovika Egyetemi Kiadó és az Aurum Alapítvány gondozásában jelent meg. A bemutatón Kilián Zsolt elmondta, hogy a professzor legkiválóbb tanulmányait tartalmazó kötet négy nyelven; angolul, németül, franciául és olaszul tartalmaz tanulmányokat, melyek a római jog szinte összes témakörét, korunkban való továbbélését és változatlan jelentőségét is lefedik. E máig meghatározó jelentőséget a Forum Romanumot megidéző borítón is igyekeztek érzékeltetni, amelynek elején Septimius Severus diadalíve, míg hátulján annak közvetlen szomszédságában található Santi Luca e Martina templom található, melyek térben egymás mellett álló, de időben nagyon is elkülönülő volta a római jog korokon átívelő időtlenségét hivatott jelképezni.
A római jog meghatározó szerepet játszott a kontinens jogi és politikai gondolkodásának formálásában. De hogyan él ma tovább az ókortól kapott örökségünk? Milyen azonosságok és különbségek figyelhetőek meg korunk és a rómaiak jogintézményei között? Mindezen kérdésekre igyekeztek választ adni június 3-án a konferencia résztvevői.
A konferenciát Deli Gergely, az NKE rektora nyitotta meg, majd Hamza Gábornak, az ELTE ÁJK professor emeritusának adta át a szót, akinek elnökletével kezdődött a konferencia első ülése. A konferencia első előadójaként Lisa Isola, a Grazi Egyetem professzora ’different significance of inheritance law for the development of private law’ címmel tartott előadást. Beszéde elején Isola egy, az osztrák polgári törvénykönyvben máig megtalálható ökölszabályra, a ’falsa demonstratio non nocet’ elvre hívta fel a figyelmet; mely alapján egy tárgy hibás körülírása nem érvényteleníti a végrendeleti rendelkezést, amennyiben az örökhagyó szándéka egyértelmű. Isola előadásában a szabály római jogi gyökereinek bemutatása érdekében végigvezette a közönséget mindazokon a digestabeli jogeseteken, melyek ennek az elvnek az érvényesülését kívánták, ezzel rámutatva, hogy egyes jogelvek kétezer év távlatából is ugyanúgy, változatlan formában kínálhatnak megoldást aktuális problémákra.
Pavel Salák, a brnó-i Masaryk Egyetem oktatója a kincstalálás modern és ókori megközelítéseit hasonlította össze előadásában, aminek keretében rávilágított az anyagi és muzeális értékek különbségeire. Rámutatott, hogy sok ókori, illetve középkori, kincsekre vonatkozó szövegben az ’érték’ szó csakis pénzben kifejezhető ellenértéket jelölt; ebből fakadóan eleinte ősi pénzérmék találásakor csakis a nemesfémtartalom volt számottevő jelentőségű, a lelet numizmatikai értéke kevéssé; mindezt a modern joggyakorlat változtatta meg. Számottevő különbségként emelte ki Salák, hogy a mai modern európai államok a kulturális örökségvédelmi szempontok előtérbe kerülésével nem, vagy nagy ritkán biztosítják a találó számára a kincset, szemben a római jogi szabályozással, ahol főszabály szerint a találót illette a kincs.
Emese von Bone, a Rotterdami Erasmus Egyetem adjunktusa az archaikus kori római jognak a szinte korlátlan apai hatalomból fakadó családon belüli igazságszolgáltatását vetette össze a holland jogtörténet családügyi bíróságaival. Előadásban elemezte a nők helyzetét a családügyi perekben az ókortól kezdve egészen napjaink Európájáig. Előadása zárásaként abbéli véleményének adott hangot, hogy Hollandia mára már korunk egyik legmodernebb családjogát tudhatja magáénak, és a közeljövőben is további reformok várhatóak ezen a téren.
Az első panel záróelőadója, Frederico Procchi, a Pisa-i Egyetem oktatója a magánjogi deliktumokat helyezte kutatása középpontjába; összevetve az olasz 7/2016-os törvényerejű rendelet változtatásait a római jog szabályrendszerével. Procchi tréfásan utalt Peter Stein abbéli megállapítására, hogy a római jogot sokan „jogi szupermarketként” tartják számon, ahol kedvükre válogathatnak – azonban a főzés sikeréhez szükséges, hogy az összetevőket az ember ne ötletszerűen cserélgesse.
A konferencia második, El-Beheiri Nadja egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) elnökletével zajló ülésén elsőként Patrizia Gunti, a Fizenzei Egyetem professzora kapott szót, akinek témája az emberi jogok helyzete a római jogban és továbbélése napjainkban volt. Giunti mindenekelőtt kiemelte Honoré: Ulpian, Pioneer of Human Rights c. monográfiáját, rámutatva arra, hogy a mai kritikus szemlélettel ellentétben a modern emberi jogok gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Ezt követően a római jog egyik, napjainkig nagy figyelemnek örvendő témájáról, a rabszolgaság intézményi kereteiről tett megállapításokat ókori szöveghelyek alapján. A felszabadítások kapcsán megállapította, hogy a felszabadítás aktusával a rabszolga mai szempontból is meghökkentő módon jut jogegyenlőséghez: római polgárrá válik, ennek a kivételes státusznak privilégiumaival együtt. Giunti előadását Ulpianus híres megállapításával zárta: Quod attinet ad ius civile, servi pro nullis habentur: non tamen et iure naturali, quia, quod ad ius naturale attinet, omnes homines aequales sunt, azaz: ami a civiljogot illeti, a rabszolgák nem létezőnek tekintendők, azonban természetjogban nem, mert ami a természetjogot illeti, minden ember egyenlő.
Radek Černoch, a Masaryk Egyetem adjunktusa előadásában a római öröklési jog szigorú formakényszerét fejtegette, különös hangsúlyt fektetve az örökösnevezéshez alkalmazandó ünnepélyes szavakra. Az oktató, míg rámutatott egyes öröklésjogi intézmények cseh továbbélésére, abbéli véleményének adott hangot, hogy sok problémát okoz hazája öröklési jogában – a római előképeitól eltérően – a megfelelő terminológia hiánya.
Ezt követően Anna Plisecka, a Zürichi Egyetem kutatójának volt alkalma beszámolni eredményeiről: a papirológia eszköztárának felhasználásával igyekezett feltárni a Severus-dinasztia idején a fiatal római polgároknak, az őket megkörnyékező csalók ellen biztosított praetori méltányosságot és jogvédelmet. Kutatásában 3-4. századi egyiptomi papiruszok segítségével mutatott rá Septimius Severus császár jogi tárgyú döntéseiben (ἀποκρίματα) megfigyelhető ifjú kort figyelembe vevő méltányossági joggyakorlatra (aetatis auxilium).
Földi András (ELTE ÁJK, MTA) nyitotta meg a konferencia utolsó panelét, ahol Michele Pedone (Pisa-i Egyetem) prezentációját Ovidius örökérvényű szavaival vezette be: Omnia mutantur nihil interit – „minden változik, el semmi nem vész.” Előadásában Pedone a római jog történetiségét helyezte a középpontba; szemléletes példákon keresztül emelte ki a római jognak ezt az elsődleges jellegét: a történelmi jelenséget.
Újvári Emese (Debreceni Egyetem) előadásában ókori keretek közé helyezte a környezetvédelmi jogot: témája az erdők és fák szerepe és jogi védelme volt a római világban. Az előadó összvetette a modern jog és római jog eszköztárát természetvédelem terén, ókori jogeseteken keresztül világította meg, hogy miként léptek fel már a rómaiak is a természetkárosítás ellen.
Philipp Scheilbelreiter (Bécsi Egyetem), a konferencia záróelőadásában a bírói méltányosság témakörében egy ókori lakásperhez kapcsolódó jogesetet elemzett, melyben megállapítást nyert, hogy egy lakás bérbeadója nem kötelezhető eljárásjogilag arra, hogy a kilakoltatott bérlőnek pótlakást biztosítson. Az előadó a jogeset tanulságait megvilágítva következtetéseket vont le a bírói aequitas modern Európa jogrendszereiben való továbbélését illetően.
Szöveg: Lengyel Rita
Fotó: Szilágyi Dénes