A Magyary Zoltán Szakkollégium tavaszi félévének záróeseményén Anya csak egy van címmel tartott előadást Császár-Nagy Noémi klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) oktatója május 8-án, aki anyák napja alkalmából az édesanyák gyermekek szocializációjában betöltött szerepéről beszélt.
Ismertette, hogy az anyák napja eredete olyan ókori civilizációkra vezethető vissza, mint a görögök és a rómaiak, akik ünnepeket tartottak az anyaistennők, például Rheia és Cybele tiszteletére, akiket minden istenek anyjaként, Magna Materként tiszteltek. Magyarországon 1928 óta miniszteri rendelet sorolja az anyák napját (május első vasárnapjára téve) az iskolai ünnepnapok közé – összekapcsolva a Mária-tisztelet hagyományával. Anyák napján egyebek mellett ünnepeljük az anyaföldet, az anyanyelvet és egyben hazánkat is, de ünnepeljük az apákat is, hiszen nélkülük nem lennének anyáink – szögezte le Császár-Nagy Noémi.
Elmondta, hogy orvos-biológiailag a nő kromoszomálisan kapja a nemét. Később azonban megjelent a társadalmi nem gondolata (gender), amely az adott kultúra elvárását jelenti az adott biológiai nem szerepére, jogaira, viselkedésére vonatkozóan. „A társadalmi nem és a feminizmus rossz elegyéből lett a Queer mozgalom torzítása: identitás az, aminek érzem magam, azaz a nem társadalmi konstrukció. A szociális nem tehát az adott kultúra elvárása az adott kromoszomális és szemmel látható elsődleges nemi jellegek sugalmazta hatásra” – fogalmazott az ÁNTK oktatója.
Ma a gender szitokszó lett, mert egyebek mellett összeolvad benne a feminizmus, a társadalmi nem, a melegjogok, a transzneműség, az esélyegyenlőség. A biológiai nem adott. A társadalmi nemet viszont rendkívül sok hatás formálhatja. Az anya például várandóssága alatt lányról álmodik, de fiút szül. Fiához való viszonya csalódást hordoz, de a lányos megnyilvánulásoktól boldog, anélkül, hogy tudatában lenne viszonyulása következményeinek. A születés előtti delegációk (egy családtagot általában többgenerációs családi elvárás eredményeként beletesznek egy bizonyos szerepbe – a szerk.), elvárások gyermekbe ültetése eleve más útra tereli a gyermek önképét: a másik nem jellemzőit preferálja a saját biológiai nemével szemben.
Császár-Nagy Noémi megemlítette, hogy több klinikai adat is igazolja, hogy az anyák a saját gondozóiktól kapott kapcsolattörténeti elemeket teszik belsővé és örökítik tovább gyermekeiknek, hozzátéve: az emlékezet tehát nem csupán az agyhoz kapcsolt, hanem a memória rögzülése receptorszinten zajlik, a testelmében tárolt. Ennek bizonyításáért Erik Kandel pszichoanalitikus érdeklődésű neurobiológus 2000-ben Nobel-díjat kapott.
Az édesanyák gyermekek szocializációjában betöltött szerepére rátérve a klinikai szakpszichológus elmondta, hogy ideális esetben mindnyájan anyaölben és anyamellről táplálkozva ismerjük fel azt, milyen világ vár ránk „odakinn”. Amit az anyai gondozás ad, az maga az élet, amelyet a korai kapcsolati élményektől függően érezhetünk biztonságosnak, szeretettel fogadó, jó helynek, ahol magunk is szerethetők vagyunk. A feltétel nélküli anyai szeretet egy életre szóló alapérzést ad: a szeretetre és méltóságra érdemes létezés és az ősbizalom megtapasztalását.
A magzati élet az érzelmi és kötődési mintáink meghatározója. Az epigenetikus memória, a génexpresszió környezeti okból történő változása, metilációs folyamatokon keresztül tárolja és örökíti a traumákat – fogalmazott a szakember. Az első magzati három hónapban, amíg nincs „veszélyre” utaló jel, a magzat nyugodtnak érzi magát a saját territóriumában. Mihelyt azonban veszélyre utaló jelzés érkezik, félni kezd. Ilyen korai magzati tapasztalat képezheti az alapját a felnőttkori paranoid szorongásoknak – hangsúlyozta. A 3-6. magzati hónap a „vak bizalom” fázisa, az anyaméh olyan, mint a sötét földalatti üreg a rovarevők számára – érzékeltette Császár-Nagy Noémi. Ha a 2-6. hónapos várandós anya szorong, az megakaszthatja a magzati alapvető bizalom kifejlődését, később pedig az ember bizalmatlan és félénk lesz másokkal.
Az anyaság születése a legelső érintésben jön létre, és majd a serdülőkor lesz kiemelkedő jelentőségű a nő, a majdani anya születésében. A gyermek számára az első 2-3 év a szociális anyaméh. Az identitásban pedig a 3-5 év közötti időszakasznak van kiemelkedő szerepe.
Az anyahiány „anyasebet” okoz, az apa hiánya pedig „apasebet”. Az anyasebet az anyai, feltétel nélküli szeretet hiánya okozza. Ez a legnagyobb pszichés trauma, ami egy gyermeket érzelmileg érhet, és egy életre szól, és meghatározza a másokkal való kötődési mintáinkat. Az anya és az apa jelenléte kulcsfontosságú az egészséges önbizalom kialakulása szempontjából. Ha a lánynak nincs anyamintája, akkor nem tudja, vagy éppen hibásan tudja, hogyan kell a férfival természetes szeretetkapcsolatban létezni, nőként működni. Ha a fiúnak nincs anyamintája, önbizalomhiányos férfivá nő, nem tudja, mit vár el egy nő a férfitól, és hogyan feleljen meg a nő igényeinek. A biztonságos kötödés ezzel szemben fokozottabb szociális kompetenciával, több társas kapcsolattal, és asszertívabb működéssel jár.
Császár-Nagy Noémi elmondta azt is, hogy kellő önismerettel felismerhetjük saját kötődési mintáinkat, saját meg nem élt szükségleteinket, és felismerhetjük párunk hasonló kötődési problémáit is. „A sérülések felismerésével azok javíthatók, gyógyíthatók, amelyek által esélyt adhatunk a jövő generációjának, hiszen ha valamit az életünkben emocionálisan, pszichológiailag és önismeretileg megjavítunk, azt már nem örökítjük tovább, mert a tudattalan nincs időtengelyhez kötve”. A legfontosabb tehát, hogy ne örökítsük tovább anyasebünket! – hívta fel a figyelmet.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Kristóf-Szabó Lilla