Az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Hallgatói Önkormányzata (ÁNTK HÖK) szervezésében megvalósult április 25-én az ÁNTKultúr előadássorozat következő része Állam és társadalomkritika megjelenése a kortárs sorozatokban címmel. Az előadók Sáfrán József, a Nemzeti Közszolgálati egyetem kutatója és Laska Pál, az egyetem Katonai- Műszaki Doktori Iskolájának doktorandusza, forgatókönyvíró, példákon keresztül arról beszélgettek, hogy a kortárs sorozatokban hogyan jelenik meg az állam- és társadalomkritika.
Mindannyian nézünk sorozatokat, elindítjuk a kedvenc műsorunkat és néha azon is gondolkodunk, milyen államkritikát fogalmaz meg, milyen politikust, döntést vagy emberi szokást figuráz ki. A sorozatoknak és a filmművészeten kívül minden más művészeti ágnak nagyon fontos attribútuma a kritikus gondolkodás, az ember problémáira való rávilágítás. Ahogy Rousseau mondta, az ember természetétől fogva jó, a társadalom teszi rosszá. Az előadáson elhangzott sorozatok igyekeznek ezt megfogni, sokszor kafkai groteszkkel átszőve.
A Secret City egy ausztrál sorozat, amelyben az ausztrál fővárosban Harriet Dunkley politikai újságíró Kína és Amerika között egyre növekvő feszültség közben felfedi a város összeesküvés elméleteit, titkait. Jól mutatja be az újságírói végtelen kíváncsiságot. A sorozat legfontosabb kritikai észrevétele, hogy az állam és a társadalom mennyire ambivalensen áll egy olyan intézményhez, mint a nemzetbiztonsági szervezetrendszer.
The Boys. Minden idők legjobb nem szuperhősös szuperhős sorozata. Tökéletesen fordítja ki a felsőbbrendűséget, a hatalom nem is igazán a szuperhősök kezében van, hanem az őket irányító cég táncoltatja őket azon a kötélen, amiből a legtöbb pénzhez juthatnak. Rámutat a Chomsky-féle tömegmédia hatásaira. A sorozat az emberi naivitást mutatja be olyan szemüvegen keresztül, hogy a sorozat szereplői mindent elhisznek, amit a médiában hallanak és látnak, sőt még akkor is csodálják a szuperhősöket, ha azok a szemük láttára gyilkolnak ártatlan embereket.
Ha valaki igazán meg akarja érteni a magyar valóságot, nézze meg az Aranyéletet. Magunkra ismerünk minden pillanatában. Beszél a magyar politikai és gazdasági életről, a magyar problémákról, a közös sorstragédiáról, a gazdaság eufóriájáról és a szegénység mindennapi valóságáról. A sorozat átélhetősége kötélként csavarodik a nyakunk köré.
Öntudatos robotok Jurassic Parkja vagy a közeljövőnk? Ezen gondolkodhatunk el a Westworld nézése közben. A sorozat elképesztően bonyolult történetszálak lassú összefonódásának kánaánja, miközben olyan erős társadalomkritikát fogalmaz meg, hogy a kötél, amit az Aranyélet felhelyezett, a Westworld úgy megfeszíti, hogy a széket is kirúgod magad alól. A sorozat a kicsit sem elképzelhetetlen jövőt mutatja be, az AI életre kell, öntudatra ébred és átveszi az ember fölött az uralmat. A sorozat leginkább kapitalizmuskritika, illetve az emberi gyarlóság és a hatalom nyújtotta erő felhasználásának a tragikus meséje. A park használati díjának megfizetése ellenében bármit meg lehet tenni az oda programozott robotokkal, hostokkal. Te mit tennél meg, ha nem lenne következménye?
Az előadás végén megfogalmazódott a kérdés, hogy bár a művészet szabad, vajon az ember maga is az?
Szöveg: Szamosszegi Réka
Fotó: Szilágyi Dénes