.jpg)
Mi a hasonlóság Kanada, Belgium és Bosznia-Hercegovina politikai rendszerében? Mindhárom államban érvényesült a föderalizmus, amelyben a helyben kialakult válságok megoldását látták. Minderről a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Scholars vendégelőadói programjának keretein belül az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar meghívottjaként Nina Sajić, a nemzetközi tanulmányok professzora, Bosznia-Hercegovina korábbi, többszörös nagykövete beszélt a Ludovika Főépület Zrínyi Termében október 24-én.
A föderalizmus válságkezelésben betöltött szerepéről tartott előadásában a nemzetközileg elismert professzor hangsúlyozta: huszonegy föderalista állam létezik a világon, amelyek között szerepelnek a világ legerősebb országai, így például az USA vagy Németország, viszont vannak olyanok, akik szenvednek e berendezkedés nyomása alatt. Az utóbbiak közé sorolta hazáját is.
Ha válságkezelésről beszélünk, az első, ami eszünkbe jut, hogy mennyire hatékony megoldás egy föderalista felépítésű állam létrehozása. „A föderalizmus igazából két véglet közötti megoldás lehet, a mérleg nyelveként szolgálhat” – hívta fel a figyelmet a professzor, hozzátéve: „A föderalizmus nem egyetemes gyógyír.”
„A föderalizmus sikere azon múlik, hogy miből kell azt létrehozni: nemcsak az ország belügyei, hanem az ott érdekekkel rendelkező államok véleménye is számít” – szögezte le a bosznia-hercegovinai külpolitikai elemző. Fontos látnunk, hogy nem mindenhol alkalmazható sikerrel ez az államberendezkedés, hiszen a politikai kihívások mellett a gazdasági háttér is meghatározó. „A válságkezelés során a föderalizmus felé fordult államok között sikerrel szerepel Kanada, Svájc, de például elbukott benne Nigéria” – mesélte a szakértő. „Ennek kapcsán mire van szükségünk a sikeres válságkezeléshez?” – kérdezte Sajić, ugyanakkor válaszában kifejtette, ez attól függ, milyen népekről beszélünk. „Azok a kisebbségek, akik az autonómiájuk felől közelítik meg kérdést és számukra megoldásként a föderalizmus képes megadni a függetlenséghez szükséges jogokat, sikeresebben működő államot hoznak létre”.
A szakértő egyebek mellett elmondta: „A multinacionalista föderalizmus olyan embereket hoz össze, akik érzik, hogy mások, ezáltal pedig nem képesek egy államban közösen élni, hiába vannak alkotmányosan letéteményezett jogaik és az egyenlőségeiket biztosító szabályozások. Mégis a multinacionalista föderalizmus alapja, ha a nemzetiségeknek adunk bizonyos területi jogokat, akkor biztonságban fogják érezni magukat (kulturálisan, vallásilag), így nem érzik majd kiszavazva magukat saját hazájukból.” Ennek okán Kanada, Belgium és Bosznia-Hercegovina is mind különleges esetnek számítanak a maguk módján, hiszen sui generisként működnek.
Ezáltal a berendezkedés megvalósulásának legsikeresebb példája Kanada, melyet egyben az egyik legrégebbi modern föderalizmusként tartunk számon. A legfontosabb kérdés – a különböző kisebbségeket magában foglaló országokhoz hasonlóan – az új államban használatos nyelvekről szólt, ahol a frankofónok álltak szemben az anglofónokkal. „Sokáig nem létezett olyan, hogy kanadai identitás, sőt, kanadai zászló is csak 1965-ben lett, ezután azonban elkezdett nőni a függetlenség iránti vágy”. Annak ellenére, hogy a brit monarchia részeként az észak-amerikai állam valójában nem teljesen független, mégis sikeresen valósult meg a föderalizmus.
Hasonló nyelvi problémákba ütközött Belgium létrehozása is, bár Kanadától eltérően a németalföldi területeken mindig vitáztak az európai uralkodók, ám a nyelvi befolyásoltság miatt bonyolult a siker megállapítása. Belgiumban sokáig a flamand (holland) és a vallon (francia) nyelv vetekedett egymással, egy erőteljes német jelenlét mellett. Végül az 1993-as negyedik alkotmánymódosítás vezetett el a három nyelvi közösség és a két identitás kialakulásához. Sajic megjegyezte, ez az aktus volt az, mely létrehozta Belgiumot.
Saját hazája kapcsán Nina Sajić leszögezte: „Nehéz az ország történelméről beszélni, az emberek általában csak a létrehozás időpontjában és helyében értenek egyet.” Ez az a föderalista állam, ahol nagy problémát jelent a Jugoszlávia felbomlása után maradt nemzetiségek eltérő vallási, kulturális és történelmi közege; ahol nemcsak a szerbek és a bosnyákok, hanem még maguk a bosnyákok sem értenek egyet egymással. Jelenleg több probléma merül fel a föderalizmussal kapcsolatban – hívta fel a figyelmet a szakértő, kiemelve: a balkáni ország legnagyobb problémája, hogy „egy egységes unitárius állam létrehozására irányulnak a törekvések és nem tisztelik a kisebbségek függetlenség és önállóság iránti vágyát”.
„Megoldás lehet a föderalizmus? Nem tudunk erre egy hivatalos, pontos választ adni. Minden a konkrét helyezetek kezelésétől függ…” – hagyta nyitva a fő kérdést Nina Sajic.
A Ludovika Scholars vendégelőadói program célja egyrészt, hogy az NKE polgárai számára lehetőséget biztosítson közép-kelet-európai oktatókkal, kutatókkal és szakértőkkel való eszmecserére, másrészt pedig, hogy a vendégelőadók megismerkedjenek az egyetemen folyó oktatói, kutatói és szakértői munkával, valamint kapcsolatot építsenek ki partnereikkel. A program célja továbbá, hogy a pályázat nyertesei egy-egy hét időtartama alatt nyilvános előadásokat tartsanak, műhelymegbeszéléseken és szakmai beszélgetéseken vegyenek részt a fogadó karok, illetve kutatóintézetek szervezésében. A 2022/23-as tanévben tizennégy országból érkeznek az előadók, akiket huszonkét országból közel hússzoros túljelentkezés mellett választottak ki.
Szöveg: Pap Melinda Patrícia
Fotó: Szilágyi Dénes