Illem, etikett, protokoll – szinonimák vagy eltérő fogalmak? Miért fontos tudnunk elkülöníteni ezeket és mely szabályokra kell kiemelten figyelnünk? Otthonról visszük az illemtani alapokat vagy mindez tanulható az élet folyamán? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresték a választ szakértők a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában október 18-án.
Az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Hallgatói Önkormányzatának Nemzetközi Bizottsága már hagyománynak számító Fotelból a világ körül című rendezvénysorozatának októberi állomásán az etikett és a protokoll szabályairól és gyakorlatáról meséltek Csorba Kata protokollszakértő és Ambrus Jenő korábbi nagykövet, helyettes államtitkár az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese, Zachar Péter Krisztián moderálásában.
„Amikor az illem, etikett és protokoll fogalmi hármasáról beszélünk, sohasem egy konstans, merev rendszer keretein belül értelmezzük a történéseket” – szögezte le Csorba Kata. Az elkülönítés nem lineárisan, hanem inkább hierarchikusan értelmezendő: míg az illemtan a mindennapi szokásainkat foglalja magába, addig az etikett mindezt szertartásrendekkel egészíti ki. A protokoll ugyanakkor már a legmagasabb szintű kapcsolattartás kereteit szabályozza. Ehhez hozzátéve Ambrus Jenő kiemelte: mind a három esetében a tiszteletadásról van szó. „Sokat könnyítenénk a saját életünkön, ha jobban ismernénk az illem és az etikett alapjait” – hangsúlyozta.
Azt, hogy honnan tudjuk, mikor mit illik tenni, Csorba Kata szerint ugyan alapvető mintaként otthonról hozzuk, ezeket azonban tanulni is lehet, ezért a tanulmányaink és a szocializációnk során kell a plusz tudást megszereznünk. A nonverbalitás rengeteg mindent elárul rólunk – hívta fel a figyelmet Csorba Kata, hangsúlyozva: „Nagyon fontos, hogy kikkel állunk szemben, ezért is elkerülhetetlen az interkulturális kommunikáció ismerete.” A mi kultúránkban többek között jelentős a szemkontaktus tartása. Ambrus Jenő itt megjegyezte: a fellépésünk legyen összeszedett és koncentrált, de „kimondottan zavaró lehet, ha valakit hosszan szemlélünk, sokkal elegánsabb odapillantani és tudatosan nem méregetni.” A kulturális különbségeket be kell tartani, illik körültekintően eljárni.
A más kultúrkörökhöz tartozóktól elvárható a kultúra ismerete, és nekünk is fel kell készülnünk arra, hogy kivel fogunk találkozni és neki mik a preferenciái, ennek is a tisztelet az alapja – emelte ki Csorba Kata. A protokollszakértő szerint minden apró gesztussal a kapcsolatteremtés és a jó kapcsolatépítés irányába haladunk. „Általában akkor szoktak elhidegülni a felek, ha a másik megsértve érzi magát, ez a diplomáciában nem szerencsés” – mondta. Ezt követően Ambrus Jenő kifejtette: fontos gesztusokat tennünk. „Vendégsében például óvatosabbak vagyunk, és jobban kell arra figyelnünk, mit tesz a házigazda. Nem rohanjuk le kézfogással vagy nem vágunk a szavába Mindezt már kisgyermekkortól alkalmaznunk és tanulnunk kell”.
Az elméleti bevezetést követően Zachar Péter Krisztián különböző felvételek elemzésében kérte a szakértők segítségét. A videók és képek kapcsán Csorba Kata leszögezte: meg kell különböztetnünk, mi az, ami illemtani hiba és mi számít direkt politikai kommunikációnak. „Ha bármilyen gesztusunkat nem viszonozzák, akkor nekünk kell észrevennünk magunkat és alkalmazkodni a helyzethez”. Példaként kiemelte, hogy vallási vezetőkkel nem kezdeményezünk kézfogást.
Többször előkerült a kézcsók szokása is, amelyről a korábbi nagykövet azt mondta: ha egyszer valakit ezzel a gesztussal illetünk, akkor illik utána minden alkalommal „végrehajtani”, hiszen „alapjában véve szép gesztus”. Ugyanakkor Csorba Kata hozzáfűzte: megérti, miért visszakoznak hölgytársai a kézcsóktól, hiszen „túlszaladhat” és kellemetlen, akár túl intim helyzet alakulhat ki, ha a férfi az ajkával illeti a hölgy kézfejét. A „pápai kézcsók” – amely esetében Zachar Péter Krisztián elmondta, valójában Szent Péter gyűrűjét illeti – mögött valójában az rejlik, hogy a hívők fejet hajtanak a katolikus egyházfő előtt. Mindez csak hívő katolikusoknak megengedett.
Szóba került Donald Trump korábbi amerikai elnök ikonikus kézfogási szokása is, amelyet elemezve Csorba Kata kiemelte: a republikánus elnök által alkalmazott gesztus „kizökkenteni szerette volna a partnert, akinek belépett az intim szférájába”. Ambrus Jenő hozzátette: ez egy olyanfajta mozdulatsor, amellyel a másik felet célzottan zavarba hozza.
„Az európai kultúra elfogadóbb: ha valaki nincs tisztában valamilyen kulturális elvárással, próbáljuk nem szóvá tenni, de kiemelten fontos előre felkészülni” – mondta Csorba Kata, akihez Ambrus Jenő csatlakozva hozzátette: megkérdőjelezhető, vajon mégis mit próbál üzenni egy-egy balul elsült gesztus.
Szöveg: Pap Melinda Patrícia
Fotó: Szilágyi Dénes