Az orosz-ukrán fegyveres konfliktus Oroszország és az EU gazdaságára gyakorolt rövid és hosszú távú hatásairól beszélt Kutasi Gábor, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének tanszékvezetője és az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének (GVKI) vezetője október 17-én az Oktatási Központban.
A tanszék és annak Tudományos Diákköre által szervezett előadást a szakértő az Oroszországot sújtó szankciók áttekintésével kezdte. Mint elmondta: az export-import tilalmak, a személyekre vonatkozó tilalmak, a SWIFT rendszerből és más fizetési rendszerekből történő kitiltás, a technológiai embargó, az energiakereskedelmi embargó és a nyugati vállalatok kivonulása az országból befolyásolják az orosz piacot. A szankciók 2014 óta folyamatosak, 2014 óta 5500 különböző korlátozást alkalmaztak Oroszország ellen, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag valamilyen módon „minden terméket kizártak az export-import lehetőségekből”.
Kutasi Gábor kiemelte, hogy a mezőgazdasági termékek 2014 óta esnek szankció alá, de például az aranyimport is tilos Oroszországból, valamint az USA és az EU a nyugati technológiákból is kizárják Oroszországot. A háború kezdete óta orosz szénbehozatali tilalom érvényesül, az olajipari nyersanyagok és feldolgozott termékek behozatalára több EU-s országban tilalom van. Fontos megjegyezni, hogy „az energiaszállító vezetékek elleni támadások ugyanolyan gazdasági hatásokat eredményeznek, mint a szankciók, hogyha ezek következtében nem valósulhat meg az energiakereskedelem”. A nyugati vállalatok jelentős része, mintegy 1200 cég vonult ki hivatalosan Oroszországból, akik „fedőcégek vagy társulás útján maradtak meg az orosz piacon”, tehát valamilyen mértékű tőkekivonás történt az országból. A kereskedelem esetében mind az orosz export, mind az import 30-35 százalékkal visszaesett, ezen a területen érzékelhető leginkább a szankciók hatása. „Rövid távon Európának fájnak jobban a szankciók a magas infláció miatt, Oroszországnál viszont azt látjuk, hogy fejlődési, felzárkózási áldozatokat fog hozni hosszabb távon ez a fegyveres konfliktus” – hangsúlyozta Kutasi Gábor.
A Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék vezetője kitért a fegyveres konfliktus orosz munkaerőpiaci hatásaira is. Leszögezte, hogy a nyugati vállalatok kivonulása strukturális eltérést okoz az orosz munkaerőpiacon. Az orosz foglalkoztatottságot jelentősen emelte a 2014 óta bevezetett szankciók köre, amelyre Oroszország válasza az önellátás erősítése volt, vagyis a szankciók munkahelyteremtéssel is járnak az országban, hiszen, ha „bizonyos import ágazatok kiesnek, akkor azokat saját, belső termelésből kell ellátnia Oroszországnak” – hangzott el.
Az orosz infláció kapcsán Kutasi Gábor elmondta, hogy az EU-s átlagnak megfelelő áremelkedés figyelhető meg. Oroszországban lefelé tartó, míg a kelet-európai országokban felfelé tartó inflációs trend érzékelhető.
A rubel árfolyamát tekintve annak felértékelődési folyamatát figyelhetünk meg az orosz gazdaságban a „háborús mellékhatások következtében. Az energiahordozók dollár helyett rubelben történő kifizetésének eredményeképpen „jelentős rubelkereskedelem alakult ki”, amely 60 EUR/RUB és 62 USD/RUB körüli árfolyamszinteket ér el az október 17-ei adatok alapján. Ez 9 százalékos erősödést jelent az amerikai dollárhoz és 21, 5 százalékos erősödést jelent az euróhoz képest 2021. október 17-ei adatokhoz viszonyítva. Érdekes módon az energiapiacon orosz olajat importálni előnyös, míg a Brent olajat vásárlók drágán megfizetik a háború következményeit. Ezek az inflációs hatások is erősítik az antiinflációs politika visszatértét. Az orosz-ukrán háború elsősorban az érintett felek által exportált mezőgazdasági termékek tőzsdei árfolyamán keresztül veszélyezteti a világgazdasági stabilitást.
Az előadáson elhangzottakról részletesen az egyetem tudományos és ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Sallai Zsófia
Fotó: Szilágyi Dénes