A Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék Egy lehetséges európai nagystratégia: tér és szemlélet címmel rendezett konferenciát október 5-én, ahol az Egy lehetséges európai nagystratégia határai – az illegális migráció mint indikátor című OTKA projekt első évi eredményeit ismertették az előadók.
Az eseményt a kutatási projekt vezetője, N. Rózsa Erzsébet, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék egyetemi tanára nyitotta meg. Bevezetőjében ismertette, hogy a projekt célja beazonosítani azt a földrajzi teret, amelyet az Európai Unió (EU) stratégiai érdekszférájának tekint és amelyben válság esetén cselekednie kell. A kutatás sajátossága, hogy az EU földrajzi érdekszféráját az egyes régiók illegális migrációs trendjeit vizsgálva kívánja meghatározni. Interdiszciplináris jellegét adja, hogy a kérdéskört a jog, a gazdaságtudományok, valamint a nemzetközi kapcsolatok, a biztonságpolitika és a regionális tanulmányok szempontjából vizsgálja. A kutatási módszer döntő részben a nemzetközi migrációs statisztikák elemzésén, szakirodalmi forrásokon, illetve helyben készített interjúkon alapszik.
Marsai Viktor, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék egyetemi docense az európai nagystratégia kérdését vizsgálta. Kiemelte, hogy a nemzetközi szakirodalom a kérdéssel már a 2000-es évek végén foglalkozott, azonban ekkoriban elsősorban az EU déli szomszédságára fókuszáltak, holott napjainkban az orosz-ukrán háború miatt már a keleti szomszédság is jelentősen felértékelődött. Marsai Viktor amellett érvelt, hogy az Európai Unió stratégiai érdekszféráját képező földrajzi tér meghatározására alkalmas indikátor lehet a tömeges irreguláris migráció, mivel az EU-nak saját érdekében fokozott figyelmet kell fordítania a kibocsájtó térségekre.
Varga András, az Európa-tanulmányok Tanszék adjunktusa előadásában hangsúlyozta, hogy az elmúlt években elmozdulás figyelhető meg az értékorientált, liberális nagystratégián alapuló normativitástól egy realista uniós külpolitika felé. A változás okaiként többek között a líbiai válságkezelés kudarcát, valamint az EU-Kína és az EU-Oroszország kapcsolatok változását nevezte meg. Míg a normatív külpolitika (értékközvetítés, szomszédságpolitika, gazdasági segítségnyújtás) a kevésbé fejlett országok felé irányul, addig a realista külpolitikai lépések, mint a fegyverszállítás és a szankció-politika a geopolitikai szereplőkkel (Kína, Oroszország) szemben érvényesülnek. Következtetése szerint azonban a realista külpolitika felé való eltolódás csak részleges: az EU céljai normatívak maradnak, ezeket viszont realista lépésekkel próbálja elérni és normatív kommunikációt alkalmaz.
Remek Éva, a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék docense az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetről, mint az európai stratégiai tér kijelölésének kísérletéről számolt be. Előadásában kifejtette, hogy a regionalizmus egyik fő problémája a bizalom hiánya – ebben az EBESZ bizalomerősítő intézkedések révén jelentős sikereket ért el fennállása óta. A nemzetközi szervezet sikeresen terjesztette ki befolyását déli irányba a közel-keleti és észak-afrikai régió 11 országával való együttműködés révén. Következtetése szerint az európai stratégiai érdekszféra beazonosításában fontos vizsgálati szempont lehet az EBESZ által sikerre vitt párbeszéden alapuló megközelítés, meg kell találni azokat a nemzetközi aktorokat, amelyek érdekeltek lehetnek bizonyos kérdésekben.
Kóré András, a Vallás és Társadalom Kutatóintézet kutatója Németország, Olaszország és Magyarország fejlesztéspolitikáját ismertette. Mindhárom ország fejlesztéspolitikájában 2015 után előtérbe került a migráció jelentette kihívásra való reagálás. Németország számára első helyen áll Szíria, Törökország, Irak és Afganisztán támogatása. A migráció kiváltó okainak kezelésére indult el a német Otthon Perspektíva Program is. Olaszország a 2015-ös migrációs válságot követően nem módosította stratégiai céljait, azonban 2015-2017 között a fejlesztés támogatások jelentős aránya nyugat- és kelet-afrikai országokba irányult. A magyar fejlesztéspolitika földrajzilag a Közel-Kelet, a Nyugat-Balkán és szub-szaharai térség országaira koncentrál. A NEFE2025 stratégiai dokumentum és a Hungary Helps Program kiemelt figyelmet szentel a helyi közösségek segítésére. Kóré András szerint a három ország fejlesztéspolitikájából arra következtethetünk, hogy az Európai Uniónak közvetlen érdekszférájának tekinthető a közel-keleti és észak-afrikai térség, amely stabilitásában elsőrendűen érdekelt.
Az előadásokat követő szakmai vitát Novák-Varró Virág, a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék tanársegédje moderálta. A hallgatóság részéről kérdések és észrevételek hangzottak el a térfogalmakról, az EU reagálóképességéről, valamint a kutatásokban alkalmazott módszerekről. Az OTKA projekt kutatási eredményei további, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és partnerintézményeiben megrendezett konferenciákon, tanulmányokban és policy briefekben kerülnek ismertetésre, valamint a projekt végén a kutatási eredményekre épülő egyetemi kurzus fog indulni.
Szöveg és fotók: Speck Gyula