Miért is beszélünk 800 év elteltével az Aranybulla jelentőségéről? – tette fel a kérdést megnyitó beszédében Deli Gergely. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) rektora a Történeti alkotmány, rendi állam, nemesség és politika 1222-1848 című, az NKE Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Állam- és Jogtörténeti Tanszéke által szervezett háromnapos konferencia megnyitóján, szeptember 14-én úgy fogalmazott: a II. András által 1222-ben kiadott dokumentum kényszer hatására született, nem is volt valódi szándék az abban foglaltak betartására. Ráadásul diszkriminatív rendelkezéseket is tartalmazott, indokolt tehát a költőinek tűnő kérdésfeltevés az Aranybulla kapcsán.
Deli Gergely válasza: egész alkotmányos jogfejlődésünkben számon tartott, történelmi jelentőségű vívmányról van szó, amely azt is példázza, hogy a magyar jogi fejlődés összhangban állt az európai alapjogi fejlődéssel. Bizonyos esetekben szakadékok alakulnak ki a történelmi tények, igazságok és a nemzeti emlékezetpolitika között, de ez természetes – folytatta –, és e konferencia egyik hozadéka, hogy ezt tudatosítja bennünk. Azért is fontos továbbá e kiváltságlevéllel foglalkozni, mert bár nem tervezték azt betartani, abból társadalmi toposz lett, olyannyira, hogy a mai Alkotmánybíróság tagjai a nyilvános üléseken az Aranybulla pecsétjének másolatát viselik nyakukban.
Varga Réka, az ÁNTK dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy e háromnapos, számos külföldi szakértő részvételével zajló esemény is jól illeszkedik az egyetem kiemelt céljaként számon tartott nemzetköziesítés koncepciójába. A konferencia témája kapcsán úgy vélte: erkölcsi és szakmai kötelesség is az Aranybullával foglalkozni. Jóllehet az Alaptörvény nem említi nevesítve e dokumentumot, ám közvetve, a történelmi vívmányokra utaláskor Európa egyik első szabadságleveleként az Aranybulla is szerepel benne. Noha az eredeti okmánynak egyetlen példánya sem maradt fenn, hatását máig érezteti, és az elkövetkező évszázadok alkotmányfejlődésének megkerülhetetlen eleme, forrása lett. Olyannyira így van ez, hogy még a múlt rendszerben Kádár János is hivatkozott rá 1972-ben, amikor az 1949-ben született Alkotmányt egységes szerkezetbe foglalták. Az Aranybulla szelleme később a magyarországi rendszerváltoztatás során is jelen volt. Varga Réka reményét fejezte ki annak kapcsán, hogy e konferencia is hozzájárul ahhoz, hogy az Aranybulla évszázados hatása tovább terebélyesedjen.
E dokumentum jelentőségét nem lehet túlértékelni – szögezte le Balogh Elemér egyetemi tanár A magyar Aranybulla viszonya a hasonló, kortárs dokumentumokhoz című előadásában. S bár sokszor lehet hallani olyan vélekedést, mely szerint hazánk a nyugattól elmaradott állapotban volt az évszázadok során, ez az állítás jogtörténeti szempontból nem állja meg a helyét, hiszen e tekintetben szinkronban volt a nyugati-európai történésekkel.
A történeti visszatekintésben elhangzott: II. Andrásnak az ötödik keresztes hadjáratban történő részvétele adhatott alkalmat arra, hogy környezete tudomást szerezzen a Jeruzsálemi Királyságban kialakított hűbéri rendszerről – akkoriban egyébként a Szentföld alkotmánya volt az egyik leginkább kidolgozott. Európában számos mozgalom lépett fel a mindenkori központi hatalommal szemben egyes csoportok jogainak és érdekeinek védelmében. Állampolgári jogalanyiság nem létezett, mindenkinek annyi joga volt, amennyit kiharcolt magának.
A királyi hatalom karakterjegyei közül a bíráskodásról, a bírósági eljáráshoz fűződő jogról és az ellenállás jogáról külön is szólt Balogh Elemér, összevetve az Aranybullát Európa más országainak szabadságleveleivel. Mint mondta, a német hűbéri jogban saját bírói fórum is működött, amely még a királyt is beidézhette, elmozdíthatta. E jogot az Aranybulla is megerősítette.
A bírósági eljáráshoz való jog minden szabad embert megilletett, ez az angol gyakorlattal mutat rokonságot, később pedig az USA alkotmánya is hangsúlyosan rögzítette, hogy csak törvényes vád alapján lehet eljárást indítani.
Az ellenállás jogáról szóló záradék csak nyomás hatására került a szövegbe, a későbbi megerősítésekkor már ki is maradt. Az ellenállási formák kapcsán az előadó kiemelte: az európai hűbéri jog normái is a Jeruzsálemi Királyságban jöttek létre; a hűbéresek nem voltak kötelesek eltűrni, ha a király megszegte az esküjét.
A folytatásban Az Aranybulla jogelméleti megközelítésben címmel Deli Gergely rektor mint jogi dokumentum vizsgálta a szabadságlevél szövegét. Előadásában arra a fő kérdésre kereste a választ, hogy jognak tekinthető-e az Aranybulla. Érvelésében Herbert Lionel Adolphus Hart angol jogfilozófus idevágó gondolataira reflektált. Hart szerint csak azért, mert a magyar szabadságlevelet király adta ki megfelelő formában, és az általános, hosszú távú parancsokat tartalmaz, még nem tekinthető jognak. Kérdés, hogy ha mégis annak tartjuk, akkor milyen érvek alapján tesszük ezt és milyen tanulságokkal szolgál mindez a Hart-féle jogelmélet szempontjából? – vetette fel Deli Gergely.
A Hart-i jogfogalom alapján értelmezve a jogot, két elemet lehet kiemelni. Az egyik a parancs jelleg, a másik a befelé legfelső, kifelé független entitás, szuverenitás megléte. Az angol jogfilozófus mindkét elemmel kapcsolatban ellenvetéseket fogalmaz meg, ezeket részletesen ismertette Deli Gergely. Az elemzés végi összegzésben az NKE rektora arra a következtetésre jutott, hogy Hart minden kritikájára találunk ellenpéldát az Aranybullában, így végeredményben jognak tekinthető: dokumentumként a magyar jog része.
Mezey Barna jogtörténész, egyetemi tanár Emlékezetpolitika és Aranybulla című előadásában úgy fogalmazott: Európa az Aranybullák, azaz az ellenállási jog dokumentumainak hazája. A hazai szabadságlevélben foglaltakat II. András nem akarta, nem tervezte végrehajtani, megalkotásával a cél a pillanatnyi konfliktusok elsimítása volt.
Zsoldos Attila történész nemrégiben megjelent munkájára utalva Mezey Barna elmondta: a kötetből kiderül, hogy a korábbi vélekedéssel ellentétben II. Andrásra korántsem kényszerítették rá az Aranybulla kiadását. Ő ugyanis kemény uralkodó volt, olyan, aki úrrá lett a válságokon, és aki gazdasági és politikai koncepciókkal rendelkezett. Nem a szerviensek akaratából született meg tehát a történelmi jelentőségű szabadságlevél, hanem a király maga akarta megteremteni szövetségesi körét.
A következő évszázadokban több ízben is megerősítették a dokumentumot, s az a jogból mind inkább tradícióvá nemesedett. Werbőczy István Hármaskönyvének sarkalatos nemesi jogokról szóló részét ugyancsak az Aranybullából vette át. Összességben elmondható, hogy az Aranybulla egy idő után ún. zárványszövegként, azaz más törvények részeként jelent meg, immár tehát nem saját jogon.
A konferencia első napjának további részében az érdeklődők előadásokat hallhattak az Aranybulla képzőművészeti ábrázolási formáiról, valamint a dokumentum és a történeti alkotmány kapcsolatáról. A háromnapos eseményen továbbá szó volt az 1222. évi Aranybulla keletkezéséről, a hasonló korú és tartalmú külföldi dokumentumokról, a dekrétumban foglalt szabadságokról és a dekrétum tartalmának későbbi továbbéléséről is. Mivel a téma nemcsak a szűkebb értelemben vett Aranybullára összpontosított, egyes előadók a rendi állam működésének aspektusaival, a jogforrásokkal, a szokásjog jelentőségével, a világi és egyházi rendek szabadságaival, a rendek köréből kiszoruló jobbágyság jogi helyzetével, az országos és udvari tisztségviselők (nádor, országbíró, tárnokmester, vagy pl. udvari solymárok és pecérek) hatásköreivel és feladataival, sőt a 13. században működő lovagrendek, köztük a magyar Stefanita lovagrend történetével ismertették meg a közönséget, de hallhattunk előadásokat a rendi magánjog és a büntetőjog témakörében, valamint a 12. és 13. század pénztörténetéről is. Ugyancsak hozzájárultak a konferencia sokszínűségéhez azok az előadások, amelyek a rendiség idején velünk szoros kapcsolatban álló államok, az Erdélyi Fejedelemség, illetve Horvát-, Szlavón- és Dalmátország közjogi berendezkedésével foglalkoztak. A konferencia meghívott előadói között a rendiséggel foglalkozó külföldi történész és jogtörténész kollégák is voltak, elsősorban olyan, egykor Habsburg-fennhatóság alá tartozó területekről, mint Horvátország, Lengyelország, illetve a Cseh Köztársaság. Az elhangzott előadásokból angol nyelvű, lektorált kötet megjelenése is várható a jövő év folyamán.
Szöveg: Kovács Lilla és Peres Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes