E témáról tartott kerekasztal-beszélgetést az NKE ÁNTK Kína-tanulmányok Tanszék Bánhidi Ferenc közgazdász, Kína-szakértő, Krajczár Gyula Kína-szakértő, külpolitikai újságíró, külpolitikai elemző, és P. Szabó Sándor, a Kína-tanulmányok Tanszék tanszékvezető egyetemi docense részvételével.
Elsőként P. Szabó Sándor értékelte a kínai gazdaság helyzetét. Mint mondta, bár az ázsiai ország az elmúlt évtizedekben rendkívül tempós fejlődést produkált, számos rizikófaktor nehezíti az eredmények fenntartását. A belső kockázati tényezők közül egyebek mellett a földrajzilag egyenetlen gazdasági fejlődést, a nagy arányban kihelyezett rossz hitelek magas arányát, a gazdaságirányítást kiszámíthatatlanná tevő árnyékbankrendszert, a csökkenő keresletet és hazai fogyasztást, az ingatlanbuborékot, valamint az energiaellátási gondokat említette. Külső rizikófaktorokként a protekcionizmus előretörését, a szabadkereskedelmi intézmények normáinak háttérbe szorulását, a geopolitikai feszültségek sokasodását és az új hidegháborús törésvonalak megjelenését jelölte meg.
A koronavírus-járvány alatt – folytatta a szakember – meglepően jól teljesített a kínai gazdaság, a viszonylag magas növekedési adatok az erős bázishatás mellett a belső fogyasztásnak tudhatók be. A kereskedelmi többlet is dinamikusan növekedett, ennek háttérében az áll, hogy a pandémia kezdetén Kína bezárkózott, elfojtva a koronavírus-járványt, ezért akkor, amikor a világ országai csak korlátozott kibocsátásra voltak képesek, az ázsiai nagyhatalom szárnyalni tudott. Az orosz-ukrán háború hatásairól szólva P. Szabó Sándor rámutatott: Kína megosztó módon áll a konfliktushoz: a háborút nem, de Oroszországot támogatja.
A kérdésre, hogy mi állhat e lavírozás hátterében, Krajczár Gyula úgy reagált: Kínának nagyon is megfelelt a korábbi status quo. Oroszország a legnagyobb biztonsági kockázat a kínaiak számára, és bár a szuverenitás megsértését elvből ellenzik, ám gazdasági érdekeik is vannak. Ukrajna viszonylag kicsi, távoli állam a számukra, míg Oroszország üzleti lehetőségeket jelent. Amikor Moszkva feloldotta az országon belüli költözési tilalmat jó pár évtizede, az ázsiai területekről nagyon sokan költöztek az európai régiókba. A távoli vidékeken kevesen maradtak, s ott jellemzőek a munka- és üzleti lehetőségért kirobbanó orosz-kínai konfliktusok.
Bánhidi Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1958-74 közötti időszakban Kína két nagyhatalom szorításában élt, Moszkva és Washington között. Ez ellen olyan gazdaságpolitikával védekeztek, amelynek égisze alatt az északi és a keleti határaiktól a belső területekbe telepítették az ipari létesítményeket óriási költségek árán. Nem akarnak újra ebbe a megszorított helyzetbe kerülni. Az USA számára Kína komoly versenytársat jelent, ám ha Kína elhidegül az oroszoktól, akkor ismét két tűz között találhatja magát.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Szilágyi Dénes