A francia jövőkép a választások tükrében címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék és a Nemzetközi és Európai Szakkollégium április 19-én. A meghívott szakértők az elnökválasztást meghatározó főbb témákat tekintették át.
Fejérdy Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója először a választási rendszerről szólt. Mint mondta, 2000 óta ötévente tartanak elnökválasztást a franciák, amely jellemzően kétfordulós azért, mert 50 százalékot elsőre ritkán érnek el a jelöltek. Azért rövidítették hétről öt évre az elnöki terminust, hogy elkerüljék azt a helyzetet, amikor az elnök más politikai pártcsaládhoz tartozik, mint a parlamenti többség.
Gazdag Ferenc professor emeritus, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék munkatársa rámutatott: az országban bő egy évtizede megszűnt a hagyományos, ideológiai alapú, a 20. századot meghatározó pártfelosztás. A kétfordulós rendszer első etapja megmutatja, hogy mely politikusnak, pártnak mekkora a támogatása. Az erősorrend kialakulása után a második forduló eredményét már az dönti el, hogy ki kivel tud szövetkezni.
Robák Ferenc címzetes egyetemi docens, volt nagykövet, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék munkatársa azt emelte ki, hogy az elnökválasztásra gyakorlatilag bárki bejelentkezhet, de az elinduláshoz ötszáz, már megválasztott képviselő (jellemzően polgármester) névvel vállalt támogatása szükséges. Ez furcsa helyzetet eredményez: szinte ismeretlen jelöltek is elindulhatnak a választásokon, miközben Éric Zemmour elnökjelöltnek például nehéz volt összegyűjteni ennyi ismert támogatót. Ami a költségeket illeti, ott utófinanszírozás van, azaz az állam visszafizeti a kampányra fordított összeget, de csak akkor, ha a jelölt elérte az ötszázalékos támogatottságot. Franciaország egy kicsit véletlenül lett győztes hatalom a második világháború után – fogalmazott Robák Ferenc. Hiszen egyszerre létezett a kollaboráns Vichy-kormány és az ellenálló, partizán-Franciaország is. Utóbbi győzedelmeskedett, élén Charles de Gaulle-lal, így sokáig az élt a fejekben, hogy aki hozzá köti magát, az a győzteshez tartozik. Ők lettek a köztársaságpártiak, és ha egy elnökválasztási fordulóba két jelölt jutott be, akkor jellemzően a köztársaságpártit választották meg, szemben mondjuk Le Pennel. Erre reagálva ezt a jelenséget politikai üvegplafonnak nevezi Gazdag Ferenc. A kérdés, hogy ezt át lehet-e törni akkor, amikor, mint jelenleg is, az ideológiai szempontot a megélhetési kérdésekre adandó válaszok, ígéretek felülírják.
Robák Ferenc szerint a fő kérdés, hogy a centrális erőteret képviselő Macronra, vagy az apjához képest középre húzódó, nála konszolidáltabb programmal jelentkező Marine Le Penre voksolnak-e inkább az első fordulóban harmadikként befutott Jean-Luc Mélenchon hívei. A lakosság ugyanakkor meglehetősen kiábrándult – hangsúlyozta Fejérdy Gergely. Az is kérdés, hogy ki tudja megszólítani a fiatalokat. Hiszen az idősebb generációk aktívak, de a huszonnégy év alattiak 40 százaléka nem szavazott az első fordulóban. Gond a társadalom megosztottsága, a vidék-nagyváros ellentét is.
A beszélgetésen a szakértők elemezték az orosz-ukrán háború hatását az elnökválasztásra, és a magyar-francia kapcsolatok várható alakulásáról is szó volt. Erről részletesen az NKE tudományos és ismeretterjesztő portálján, a ludovika.hu cikkében olvashatnak.
Szöveg: Kovács Lilla
Fotó: Halápi Katinka