E címmel szervezett online konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszéke és Tudományos Diákköre.
Szemlér Tamás egyetemi docens, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék vezetőjének megnyitója után Kaiser Tamás, az ÁNTK tudományos dékánhelyettese köszöntőjében elmondta: a gazdasági reziliencia, azaz ellenállóképesség a pandémiával kezdődött időszak meghatározó narratívája, talán paradigmája lesz. A rendezvény előadásai nyomán megbízható értelmezési keret alakul ki, az előadók következtetései és javaslatai pedig előremutató vitákat és további kutatásokat alapoznak majd meg.
A Reziliencia a nemzetközi térben című panel levezető elnöke, Marton Ádám, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék tanársegédje vezette fel Halmai Péter, az ÁNTK Közpénzügyi Tanszék egyetemi tanárának, az MTA levelező tagjának Reziliencia a közgazdaságtudományban című, elemzési keretet adó nyitóelőadását. A reziliencia szó a latin „visszapattan” igéből származik, azt a pszichológiában is használják a nehézségekkel szembe találkozva talpra állást, új perspektívák kidolgozásának képessége értelemben. A közgazdaságtanban a sokk elkerülésére való képességet, gazdasági rugalmasságot jelenti; a 2008-as recesszió idején került előtérbe. Három dimenziója: 1) a sokkokkal szembeni sebezhetőség, 2) a sokkelnyelő kapacitás és a 3) a sokkot követő helyreállási képesség – sorolta Halma professzor. A reziliencia foka összefügg az euroövezeti integrációval: egy-egy állam sebezhetősége esetén emelkedik az államadósság, romlik a bankok hitelállománya, az államok bankkonszoldiációra kényszerülnek, ezáltal ördögi kör veszi kezdetét, amely a tagállamok felé tovagyűrűzik, ilyen kontextusban is fontosak a tagállami szintű strukturális reformok.
A globális pénzügyi rendszer rezilienciájának erősítése címmel Báger Gusztáv, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének professzor emeritusa a reziliencia erősítésének eszközei között részletesen szólt a Bázel III. szabályokról. Mint mondta, a kockázat alapú tőkekövetelményekre vonatkozó szabályok mind nagyobb százalékban valósulnak meg. A tőkearány növelésére legnagyobb mértékben az eredménytartalékot használták fel a nagybankok. Szabálykövetés tekintetében a likviditási ráta kapcsán is előrelépés látszik. A folyamatok 2019-ig egyenletesen zajlottak, 2020-tól a vírusválság azonban felvetette a nem banki pénzügyi közvetítők szabályozásának igényét is. Az unió vélhetően a fiskális föderalizmus felé mozdulhat el.
Szemlér Tamás az unió három nagy kihívására – 2000: gazdasági versenyképesség növelése, 2008: pénzügyi válság, 2020: vírusválság – adott válaszait értékelte. A Lisszaboni Stratégia célja – a világ legversenyképesebb térségévé tenni az EU-t 2010-re – túl ambíciózus volt, nem társultak mellé uniós szintű eszközök. Az ezt felváltó EU 2020 program már öt kiemelt területen jelölt ki célokat (foglalkoztatottság, K+F, klímaügy, iskoláztatás, szegénység), dedikált finanszírozást azonban nem tartalmazott, így a migrációs válsággal és a brexittel fémjelzett nehéz időszakban az áttörés elmaradt. A Next Generation EU nevű helyreállítási terv ehhez képest új elemként az unió nevében felvett, nagyon hosszú lejáratú kölcsönök révén újszerű megközelítést hozott. Összességében Szemlér Tamás szerint van előrelépés az EU döntéshozatalában, cselekvésében: önmagához képest gyorsul és erősebb koordináció jellemzi. Ennek hátterében a háború okozta példa nélküli külső sokk áll. Nő az állami finanszírozás szerepe is, az unió nagyobb mértékű föderalizációja pedig aligha kérdés a közeljövőben.
Az államadósság összefüggései a Covid-19 járvány tükrében címmel Kutasi Gábor egyetemi docens, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének vezetője a reziliencia kapcsán az államadósság kérdéseit, a közpénzügyek válságállóságát tekintette át. A reziliencia e tekintetben a fiskális mozgásteret, az adósságcsökkentés lehetőségeit jelenti, annak lehetőségét, hogy a fiskális politika mennyiben képes helyettesíteni a magánszektor adott esetben megszűnő keresletét. A fiskális reziliencia kihívásait a COVID-19 idején a jövedelempótlás, a kapacitások fenntartása, az adóbevétel kiesése/elengedése és az egészségügyi képességek fejlesztése jelentették.
Az esemény következő szekciójában a makrogazdasági reziliencia eltérő vetületeiről hangzottak el előadások. A monetáris politika szerepéről Czeczeli Vivien, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék tanársegédje, a rezilienciának az Ipar 4.0 korában betöltött szerepéről Kovács Olivér István, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék tudományos főmunkatársa, a gazdasági ellenállóképesség méréséről Marton Ádám, az ÁNTK Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék tanársegédje, a kapcsolódó uniós stratégiai változásokról pedig Nyikos Györgyi Gizella egyetemi tanár, az ÁNTK Közpénzügyi Tanszék vezetője, Nemzeti Adatvagyon Ügynökség Kft. ügyvezetője tartottak előadást.
Szerző: Kovács Lilla