E címmel szervezte meg soron következő nyílt szakmai eseményét a Magyary Zoltán Szakkollégium a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Ludovika Főépületében március 28-án. Az est előadója Till Szabolcs ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének tanársegédje volt. A beszélgetést Garamvölgyi Dávid moderálta.
2020 óta hazánkban állandó, releváns témává vált a különleges jogrend, ezen belül is a veszélyhelyzet kérdése, amely a COVID-19 világjárvány következtében lépett életbe két évvel ezelőtt. Magyarország Alaptörvénye önálló fejezetet szentel a különleges jogrend alkotmányos kereteinek szabályozására.
További intézkedéseknek ad jogi keretet a honvédelemről, a Magyar Honvédségről és a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény, valamint a Katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény.
„A különleges jogrend az állami hatékonyság fenntartásának érdekében megvalósított, átmeneti időszakra szólóan eltérített szükségességi és arányossági normarendszer, vagyis lényegében egy, a jogállamra vetített végszükség jellegű intézmény” – emelte ki Till Szabolcs.
„A különleges jogrendben tisztázott jogi intézkedések a következő évtizedben soha nem látott szinten fogják befolyásolni szakmai tevékenységünket, sőt mindennapjainkat a mérlegelendő kihívások halmozódása miatt” – hangsúlyozta az ezredes.
Az Alaptörvény hat nevesített különleges jogrendi időszakról rendelkezik, melyek a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan külső támadás, a terrorveszélyhelyzet és a veszélyhelyzet. Az állam politikai mérlegelés alapján dönt arról, hol is van az a határ, ahol ki lehet hirdetni ezt az általános jogi normáktól eltérő keretrendszert.
Mivel minden különleges jogrendi kategória kihirdetését valamilyen biztonsági kihívás előzi meg, mindig jelen vannak a döntési pontok, azok a szektorok, melyek elengedhetetlenek az állam cselekvőképességének biztosításához. Ilyenek az állami ellenálló képesség, a reziliencia fogalma alá tartozó szektorok, így különösen az állam folyamatos működésének és alapvető közszolgáltatásainak biztosítása. Maga az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy az állam nem teheti meg a hazát fenyegető veszélyek elhárítására való felkészülés elmulasztását. A szituációk kezelése során ugyanakkor a körülmények alapvető módon változhatnak meg.
Az ezredes példaként hozta fel Horvátország esetét a 2021 zágrábi földrengések alkalmával, amikor a járványügyi korlátozások értelmezésének megfelelően mindenkit az otthonmaradásra késztettek. De mi a teendő, ha egy természeti katasztrófa ezt veszélyessé teszi? Melyik kihívásra való reakció kerüljön előtérbe? Gyors kormányzati döntés volt szükséges, melynek próbáját a horvát kormány kiállta. A járványügyi veszélyhelyzet ellenére lehetővé tették az állampolgárok mielőbbi kimenekítését a veszélyeztetett területekről.
Egy másik szemléletes példa a 2010-es ajkai vörösiszap katasztrófa, melynek során a magyar kormány nehéz döntés előtt állt. Akkor az volt a kérdés, hogy a hatályos alkotmányos szabályok értelmében az Országgyűlésnek a szükségállapotot kellett volna kihirdetnie azzal, hogy a köztársasági elnök kezébe adja a végrehajtó hatalmat. Végül szembementek az írásban foglaltakkal, és a Kormány hatáskörében a veszélyhelyzeti eljárásrend szerint kezelték a szituációt, mivel az elnöki eszköz- és feltételrendszer a hatékony válságkezeléshez nem állt rendelkezésre.
Az Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó szabályait az Alaptörvény kilencedik módosítása koncepcionális módon szabályait az Alaptörvény kilencedik módosítása koncepcionális módon változtatja meg 2023. július 1-jével, melynek következtében rövid ideig két különböző szabályozási rendszerre is fókuszálni kell: a biztonsági kihívásokat addig a hatályos szabályok szerint kell kezelni, de a fordulónapra az új intézményrendszert működőképesen ki kell építeni.
Szöveg: Gyalog Kincső
Fotó: Szilágyi Dénes