Az 1947-es párizsi magyar békeszerződés aláírásának 75. évfordulójára jelent meg a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában az a tanulmánykötet, melyet Fülöp Mihály, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) egyetemi tanára szerkesztett. A Második Trianon? című könyvet a Ludovika Főépület Zrínyi Termében mutatták be február 16-án.
Az ünnepélyes eseményt Zachar Péter Krisztián, az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese, az ÁNTK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék (NKDT) tanszékvezetője moderálta. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Fülöp Mihály egyetemi tanár, az ÁNTK NKDT oktatója; Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója és Szakály Sándor egyetemi tanár, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója voltak.
Hogyan illeszkedett az 1947-es párizsi magyar békeszerződés a második világháború után kialakított európai rendbe? Mi volt a szerepe a sztálini Szovjetuniónak a békeszerződés rendelkezéseinek kidolgozásában? Milyen szellemi háttérrel szervezték meg a magyar állam és más legyőzött államok béke-előkészítését? Mire törekedtek határ és kisebbségi kérdésekben? Milyen esélye volt a magyar kisebbségek autonómiájának? Volt-e valaha esély arra, hogy a békekötés után a szovjet csapatokat visszavonják hazánk területéről? Ilyen és ehhez hasonló szerteágazó kérdéskörökre keresik a válaszokat a tanulmánykötet szerzői.
Magyarország mindkét világégésből a vesztes oldalon került ki, így önkéntelenül adódik a békeszerződések összehasonlítása. A legyőzött Magyarországgal egyik esetben sem tárgyalták meg a békefeltételeket, a győztes nagyhatalmak „rólunk, de nélkülünk” döntöttek. A magyar közbeszédben ezért válhatott uralkodóvá az a gondolat, hogy az 1947-es párizsi béke csupán Trianon megismétlése, egyfajta „második Trianon”, jóllehet a két békerendezés között nagyon komoly különbségek húzódtak meg. A téma és a korszak hazai kutatói, Baráth Magdolna, Cseh Gergő Bendegúz, Fülöp Mihály, Gyarmati György, Ivánfi Miklós, Kiss Dávid, Lönhárt Tamás, Popély Árpád, Szarka László, Vukman Péter, Zseliczky Béla, Szakály Sándor, Pákozdi Csaba alapos tanulmányokban mutatják be a békeszerződéshez vezető utat, a magyar elképzeléseket és a győztesek elgondolásait, kísérletet téve arra, hogy az „elfelejtett” békét visszaemeljék a közgondolkodásba.
A beszélgetés során a kérdésekre reagálva a szakértők felidézték a 75 évvel ezelőtti eseményeket. 1947. február 10-én írták alá a magyar állam és a győztes hatalmak képviselői Párizsban a II. világháborút Magyarország számára lezáró békeszerződést. Ennek megtörténtével ugyan a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnt, Magyarország a nemzetközi jog elvei szerint úgy tűnt visszanyerte szuverenitását, ám ez az adott körülmények között igencsak megkérdőjelezhető volt. Minden bizonnyal a szovjetek érdekérvényesülése volt az egyik magyarázat arra, hogy hazánkban a második Trianonnak aposztrofált békéről sokkal kevesebbet írtak. Sokkal kevésbé kérdőjelezték meg, a baráti szocialista országok közegében szinte természetessé vált a léte. A béke kapcsán még az amúgy jogos diktátum kifejezést sem alkalmazzuk mindmáig. A párizsi szerződés szövege ugyan jóval rövidebb volt, mint az első világháborút lezáró dokumentumé, de Magyarország terhei semmivel sem voltak enyhébbek, sőt. A hazai közgondolkodásban mégis mérhetetlenül kisebb szerep jut a párizsi békeszerződésnek, mint trianoni elődjének. Pedig ez a szerződés valójában felülírta Trianont. Az 1947-es rendezés ma is hatályos, jogrendünk élő része, a mai Magyarország európai helyét és szerepét is meghatározó dokumentum. Párizs máig él, Trianonnak viszont már csak az emléke él.
Az NKE tudományos közössége öt évvel ezelőtt, már a szerződés aláírásának 70. évfordulójára készülve fontosnak tartotta, hogy a legfrissebb nemzetközi források megadásával mélységében ismertesse meg nemcsak hallgatóit, de a magyar szakmai közeget is ennek a békének a kérdéseivel. 2016-ban egy diplomáciatörténeti kutatás indult Fülöp Mihály professzor vezetésével, amely a nagyhatalmak és szomszédállamaink hazánkra vonatkozó levéltári anyagainak feltárásán keresztül a 20. századi európai békerendezések, az európai politikai és területi rend és a magyar béke erőfeszítések összefüggéseit vizsgálta. Hazai és határon túli tudományos összefogással, nemzetközi összehasonlításban is új eredményeket hozott a kutatás, mely e könyv kapcsán a szakmai és a szélesebb érdeklődő közösség, valamint az egyetemi hallgatóság előtt is méltó módon jelenhetett meg.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes