Az EU kereskedelempolitikájának alakulása

A Nemzetközi Jogi Tudományos Diákkör vendége volt Kander Máté, az Európai Bizottság kereskedelmi ügyekkel foglalkozó főigazgatójának politikai ügyekért felelős munkatársa november 15-én. Az angol nyelvű előadás során a hallgatóság betekintést nyerhetett a kereskedelempolitika alakításának folyamatába, valamint a két- és többoldalú nemzetközi tárgyalások rendszerébe.

Elsőként tisztázni kellett, mit is jelent a kereskedelempolitika és hogyan változott az elmúlt húsz évben. Az előadó szerint ez többet jelent, mint egy szabadkereskedelmi zóna, egy vámunió vagy egy közös piac. A kereskedelempolitika terén megvalósuló kizárólagos uniós hatáskör azt is jelenti, hogy a tagállamok érdekképviseletét az Unió szervei látják el. A Bizottság került felvértezésre a tagállamok helyett, nevében és érdekében való tárgyalás lehetőségével. Természetesen előfordulhat, hogy a tárgyalt szerződés nem csak és kizárólag kereskedelmi kérdéseket tárgyal, hanem egyes kérdései áttérnek olyan területre is, amely megosztott hatáskört érint. A hatásköri dilemmák eldöntése az Európai Bíróság feladata, amely e téren hozott döntését követően a szerződés tervezete a Tanács és a Parlament elé kerülhet. Ez a folyamat igen hosszadalmas is lehet, így például a Japánnal való tárgyalások négy évet, a Kanadával való egyeztetési folyamat öt évet vett igénybe. Mindezekhez képest Szingapúrral két év alatt sikerült megállapodni, amely kifejezetten gyorsnak számít nemzetközi színtéren, bár ebben az esetben a szerződés nem érintett ún. sérülékeny területet, amely az EU és tagállamai érdekei számára érzékeny pontnak minősült volna.

Miként található meg az egyensúly a kereskedelmi tárgyalások során? Hogy állapítható meg, mit éri meg felajánlani a másik félnek? Ezek azok a kérdések, amelyre nincs blankettaszerű válasz. Esetről esetre változik, hogy az adott állammal (piaccal) szemben mely területeket kell megvédeni és mely területeken lehet új piacokat szerezni. Az Európai Unió által kötött negyvenhat kereskedelmi témájú szerződés hetvennyolc Unión kívüli államot fed le, amellyel mind más-más módon zajlik a tárgyalás. Ez jelentős részben függ a tárgyalt területtől, valamint az érintett állam és képviselője tárgyalási kultúrájától. Közös pont azonban a következetesség, amely révén a Bizottság védi a tagállamok érdekeit. Így például a leginkább versenyképes ágazatok közé tartozó autó- és gyógyszeripar számára a legfontosabb feladat az exportlehetőségek növelése, míg a sérülékenynek számító mezőgazdaság és különösen az állattenyésztés szempontjából a protekcionista attitűd kívánatos. Egy példával alátámasztva, a Latin-Amerika államainak jelentős részét tömörítő MERCOSUR-ral való egyeztetés során lehetőség nyílt az autóipart sújtó 60-70%-os vámok leépítésére, és ezáltal az európai gyártmányú autók az ár tekintetében is versenyképessé váltak a latin-amerikai piacokon. Cserébe megegyezés született arról, hogy az igen kompetitív latin-amerikai szarvasmarha az európai fogyasztás 1%-át elérő mennyiségben vámmentesen érkezhet az EU-ba. Amint az látható, mindkét fél számára előnyös megállapodás született: egyszerre sikerült új piacot szerezni az autóipar számára és egyúttal megvédeni a kiemelten fontos és sérülékeny európai állattartást. Az érdekvédelem nem csak vámok és mennyiségi korlátozások terén jelentkezhet a tárgyalások során. Mexikóval például megállapodás született a magyar pálinka különleges státuszának védelméről, Japánnal pedig az EU-ból származó termékek kapcsán az egyszerűsített közigazgatási szabályok alkalmazásáról, ami a gyakorlatban gyorsabb és olcsóbb hatósági ellenőrzéseket és engedélyeztetéseket jelent.

Az előadás második felében az előadó a Kereskedelmi Világszervezettel (WTO) kapcsolatos uniós álláspontot ismertette. A szabályalapú nemzetközi rendszer támogatójaként az EU részben a kétoldalú megállapodásokban, részben a választottbírói vitarendezésben érintett. Az elmúlt húsz évben azonban jelentős kihívások érték a rendszert. Egyik oldalról Kína jelentős állami támogatások révén torzítja a piaci folyamatokat, másrészt az USA blokkoló magatartása a WTO-n belül valamint kereskedelmi szankciói Kínával szemben az EU-t is hátrányosan érintik. E tekintetben kevés és lassú változás figyelhető meg Trump és Biden adminisztrációjának álláspontja között, bár az utóbbi hosszabb távon meggyőzhetőnek látszik, mégis elsődlegesen Kína egyoldalú féken tartásának politikáját követi. Ebben a környezetben dolgozta ki a Bizottság új kereskedelempolitikai alapelveit, amelyek szerint a nyitottság (piacok nyitva tartása), fenntarthatóság (megoldások és eszközök terén), valamint asszertivitás (külső nyomás határozott elutasítása) címszavai mentén kívánják alakítani a nemzetközi folyamatokat. Az új kereskedelempolitikai nézőpont ígéretesnek tűnik, azonban a célok elérése érdekében nélkülözhetetlen lesz a tagállami támogatás.

 

Szöveg: Hárs András

Fotó: Szilágyi Dénes