A magyar külpolitikai elemzés rendszerváltástól napjainkig tartó kérdéseit vizsgálták a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) által, a Ludovika Főépület Hunyadi termében rendezett konferencián, november 11-én. Az esemény négy panelben járta körül a rendszerváltás óta tartó tendenciákat, kezdve az elméleti megközelítések ismertetésétől a szektorális kérdéseken át a kisebbségpolitika és a globális nyitás aktualitásának bemutatásáig. Az előadások fő profilját a magyar külpolitikai elemzés módszertanai, a különböző szakpolitikák értelmezései és kihívásainak feltárása jellemezte.
Köszöntőjében az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese úgy fogalmazott: „nagyon örülünk a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékről (NKDT) indult kezdeményezésnek”, valamint felhívta a figyelmet a külpolitikai elemzés jelentőségére. Zachar Péter Krisztián kiemelte: a hagyományteremtő konferencia célja, hogy lehetőséget biztosítson a hazai kutatók számára tudományos eredményeik prezentálására, ezen felül személyes és szakmai kapcsolatok, együttműködések kiépítésére.
A rendezvény ötletgazdája és főszervezője, az NKE ÁNTK NKDT docense, Hettyey András leszögezte: „dedikáltan a magyar külpolitika elméleti megközelítéséről évente, vagy kétévente konferenciát lehetne szervezni”, időről időre nagyon sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Mindemellett felvetette, hogy a Magyar Politikatudományi Társaság által szervezett vándorkonferencián panelként szerepelhetne a külpolitikai elemzés, így „van hely a kibontakozásra.”
A panelek sokszínűségét széles előadói palettájuk mutatta. Az első panelben a szuverenitás és a magyar külpolitika kapcsolatától kezdődően szóltak arról is, hogy „a külpolitika működése a klasszikus diplomácia szintjéről átkerült a gazdasági érdekek érvényesítésére.” Az NKE ÁNTK professor emeritusa, Gazdag Ferenc fontosnak tartotta megjegyezni: „a biztonságról a gazdasági érdekekre való átfordulás egyszerre tartalmaz szubjektív és objektív elemeket”, és az az uniós keretrendszer, amelyben Magyarország mozog, mereven elzárkózik attól, hogy az ország gazdasági érdekeit megfelelően érvényesítse. Gazdag Ferenc úgy fogalmazott: az, hogy hazánk szuverenitása erősödött-e, nehezen mérhető, ugyanakkor az érdekérvényesítés terén jóval szélesebb lehetőségeink vannak, mint a rendszerváltást követő években.
Magyarország államberendezkedésének mivoltáról a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Nemzetközi, Politikai és Regionális Tanulmányok Intézet, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék egyetemi docense szólt, aki előadásában kiemelte: Közép-Kelet-Európában az elmúlt évtizedben lezajlott egyik legnagyobb politikai átalakulás az illiberális demokrácia építése volt Magyarországon. Szűcs Anita az illiberális demokrácia narratíváját érintve azt mondta: a magyar külpolitikában a fennálló nemzetközi világrend-ellenesség egyfajta keresztény- és állami szuverenitás központú identitás köré épül.
Ehhez kapcsolódva az Europa Varietas Institute vezetője, Türke András István leszögezte: a külpolitikát komplex egységként kell szemlélni. Hozzátette: a magyar think thankek könnyen be tudnak kapcsolódni a külpolitika alakításába, és egy progresszívebb közeget teremtve a magyar külkereskedelemnek is nagyobb teret biztosítanak.
A második panelben már a külpolitikai elemzés szűkebb területeit érintő kérdésekről beszélgettek. A francia-magyar kapcsolatok 1989 és 2004 közötti változásait a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa, Garadnai Zoltán ismertette, aki kiemelte: a Szovjetunió összeomlását követő években Magyarországról kedvező kép alakult ki az első demokratikus választások sikerének köszönhetően.
A V4-ek regionális együttműködésének kihívásait és lehetőségeit a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam- és Jogtudományi Kar Politológia Tanszékének egyetemi docense részletezte. Soós Edit azt a kérdést járta körül: hogyan lehetne „alulról felfelé épülő struktúrákkal mélyíteni az együttműködést.” A Visegrádi Csoport szerepe egyre fontosabb a térségi érdekek érvényesítésében – hangsúlyozta. Előreláthatólag a visegrádi regionális profil fenntartása és a regionális identitás erősítése érdekében a visegrádi együttműködést „alacsonyabb kormányzati szinteken is fejleszteni szükséges, a helyi/regionális szereplők közötti kapcsolatokra építve, a közös kezdeményezések összehangolása révén.”
A magyar NATO-szerepvállalás áttekintésével az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos munkatársa, Csiki Varga Tamás foglalkozott. Előadásában hangsúlyozta: míg 1999-2014 között Magyarország szempontjából is helytálló volt bizonyos mértékig a kritika, hogy „biztonságfogyasztóként” többet profitál a NATO-tagságból, mint amennyit cserébe invesztál, a bővülő válságkezelési szerepvállalás, majd a dinamikusam megnövelt védelmi kiadások és az átfogó haderő-modernizáció nyomán napjainkra már egyértelműen „biztonságtermelőként” van jelen a szövetségben.
Az elmúlt harminc év változó magyar interakcióiról tartott előadásában a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi, Politikai és Regionális Tanulmányok Intézet, Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék egyetemi docense ismertette a jelenleg is futó kutatását, melynek fő profilja a magyar külpolitikai szerepvállalás meghatározása. Szalai Máté kiemelte: olyan GDELT névre hallgató adatbázist használnak, mely a nemzeti és nemzetközi interakciókat jegyzi. Az adatok vizsgálatával az előadás a 2010 óta hatalmon lévő kormány megítélésével kapcsolatos három kutatási kérdésre fókuszált: elszigetelődött-e Magyarország az államközi kapcsolatokban; növekedett-e a konfrontáció mértéke az összes, Magyarországot magába foglaló államközi interakción belül; illetve összhangban van-e Magyarország relatív mérete és az európai államközi társadalomban betöltött szerepe.
A konferencia következő egységében a magyar kisebbségpolitika rendszerváltást követő aspektusai voltak terítéken. A közép-európai kisebbségvédelem terén kötött kétoldalú szerződéseket az NKE ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszékének (NJT) docense, Vizi Balázs ismertette, hangsúlyozva: az 1990-es évek elején a demokratikus átalakulással együtt a kisebbségek helyzete is új megvilágításba került Közép-Európában. A nemzetközi jogász felhívta a figyelmet a multilaterális szerződések hiányosságaira, melyeket csak a szomszédos országokkal kötött alapszerződések segítségével tudta Magyarország áthidalni.
Az NKE ÁNTK NJT képviseletében Tóth Norbert egyetemi docens már ezen alapszerződések mintázatait mutatta be, vagyis: mely szerződések szolgáltak példaként a magyar kodifikátorok számára.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Fedinec Csilla már speciálisan a magyar-ukrán alapszerződés területi klauzuláját elemezte, mely az első kétoldalú szerződés volt e témakörben.
A konferencia zárópaneljében a magyar külpolitika globális nyitását vizsgálták a kutatók. Az NKE ÁNTK NKDT docense, Marsai Viktor a magyar Afrika-politikákat hasonlította össze. Előadásában kiemelte: „hazánk külpolitikai történetében két markáns afrikai nyitás különíthető el, az egyik az 1950-es évek közepétől tetten érhető törekvés volt, a második pedig a 2011 utáni időszak, melynek fontos mérföldkövei voltak a 2015-ös Déli Nyitás politikájának meghirdetése, illetve a 2019 áprilisban elfogadott Afrika-stratégia.”
A Tanszék munkatársai, Bartók András és Hettyey András arra keresték a választ, hogy anyagi értelemben megéri-e Magyarországnak az érdekalapú fellépés. Kiindulva a hipotézisekből az előadás azt vizsgálta, Magyarország számára megtérülhet-e, hogy eltávolodva az uniós álláspontoktól, gesztusokat gyakorol a kutatók által kiválasztott tíz ázsiai és afrikai nem-demokratikus országgal szemben.
Végezetül a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói, Marton Péter, Matura Tamás és Somogyvári Csendike közös tanulmányának részleteit ismerhették meg a jelenlévők, A nyilvános és felvételen rögzített oltakozás mint performansz, és Orbán Viktor oltakozása a Sinopharm BBIBP-CorV vakcinával a magyar-kínai kapcsolatok tágabb kontextusában című előadásuk keretében.
Szöveg: Pap Melinda Patrícia
Fotó: Szilágyi Dénes