Egy elmaradt búcsú
Nyáron megtudtuk, hogy Tóth Zsuzsa kolléganőnk nyugdíjba megy, és mi egy kis ünnepséggel akartunk tőle elbúcsúzni. Már csak őt kellett volna értesíteni…
Döbbenten fogadtuk a hírt, hogy Zsuzsa nincs többé.
1993 óta tanított az egyetemünk jogelőd intézményeiben. Közel 30 éves oktatói munkája során megszámlálhatatlan sok hallgatónak tanította az orosz nyelvet és a közigazgatási ismereteket angol nyelven. Kiváló pedagógus volt. Diákjai nagyra értékelték segítőkészségét, türelmét és felkészültségét. Olyan tanárként jellemezték, aki „sokat követelt, de sokat is adott”. Fontosnak tartotta, hogy ne csak a nyelvet, hanem az angolszász és az orosz kultúrát is megszerettesse a hallgatókkal.
Zsuzsa oktatói munkáját hosszú évek óta két egyetem között osztotta meg: a SOTE külföldi hallgatóit magyar nyelvre tanította.
Nemcsak a hallgatók számíthattak rá, hanem mi, a kollégái is. Segítőkészsége minden téren megmutatkozott.
Hallatlan munkabírással, lelkiismeretesen végezte el a ráosztott feladatokat.
Csendes, fegyelmezett, szorgalmas volt.
Milyen igazságtalan a sors, hogy munkával töltött évei után a pihenésre családja és barátai körében már nem nyílt lehetősége.
Szeretetteljes, kedves lénye nagyon fog hiányozni mindannyiunknak…
A gyászoló család fájdalmában osztozik az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar közössége.
Szerző: ÁNTK Idegennnyelvi és Szaknyelvi Lektorátus