Az érvek szerepe a nyelvi jogok nemzetközi elismerésének erősítésében címmel tartott közös tudományos konferenciát az MTA Magyar Nyelv a Tudományban Elnöki Bizottság és az NKE ÁNTK Nemzetközi jogi Tanszéke. Az eseményen előadások és viták keretében vették górcső alá a nyelvi jogok elméleti és gyakorlati kérdéseit.
A magyar nyelv mindig is fontos volt az MTA számára, jelentette ki megnyitójában Lamm Vanda akadémikus, egyetemi tanár, az MTA alelnöke. Kiemelte: a tudományban sem szabad engedni, hogy a nyelvünk szerepe háttérbe szoruljon. A jogokra kitérve úgy vélte, a nyelvi jog egyértelműen alapjog: sok egyéb – például oktatási, politikai – jog is függ tőle. Emlékezetett rá, hogy az EU a maga 24 hivatalos nyelvével ilyen szempontból az egyik leginkább befogadó nemzetközi szervezet (összehasonlításként: a Népszövetségben két hivatalos nyelv volt, az ENSZ-ben pedig, annak megalakulásakor, öt). Az Unió polgárai tehát elvileg az anyanyelvükön fordulhatnak annak intézményeihez. A 24 államnyelven kívül van még az EU-ban 60 kisebbségi, illetve regionális nyelv is.
Nélkülözhetetlen nyelvi jogok - hiányzó definíciókkal
Kardos Gábor egyetemi tanár az ELTE ÁJK részéről a nyelvi jogokat három szempontból is védendő jognak nevezte: a nyelvhasználat döntő szerepet játszik az emberi létezésben; alapvető szerepe van a közösségek létrehozásában; és kulturális örökség is. Filozófiai alapokról megközelítve hozzátette, hogy az elkülönült nyelvű közösségek fennmaradása önérték, bár ennek elfogadtatása Európában még nem sikerült. Ennek okaként azt nevezte meg, hogy továbbra is erősen él az egynyelvűség természetességének koncepciója, ami valójában a modernitással kialakult koncepció, hiszen annak előtte a többnyelvű társadalmak számítottak természetesnek.
Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára előadásában megkérdőjelezte, hogy érdemes-e egyáltalán érveket keresni a nyelvi jogok nemzetközi elismertetéséhez. Felidézte azokat a romániai rendszerváltás utáni „hiú ábrándokat”, amelyek a politikusokat és a szakembereket egyaránt jellemezte a nyelvhasználati jogokat illetően. Meglátása szerint ez a naivitás többek között abban a kettős tévhitben testesült meg, mely szerint a többségi döntéshozók „európai értékeket” kívánnak megvalósítani, valamint hogy egyáltalán léteznek kötelező érvényű európai normák.
Gerencsér Balázs egyetemi docens a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karáról kifejtette, hogy minden állam mindig reflektál valamilyen módon a nyelvekre. Prezentációjában amerikai és kárpát-medencei kutatásokra alapozva mutatta be az „együtt élő nyelvek joga” (angol rövidítéssel: LCL) komplex megközelítést alkalmazó modelljét. Az amerikai példát szemléltetve kiemelte, hogy az USA-nak nincs hivatalos nyelve, miközben az ország egyszerre „egynyelvű és többnyelvű”: a domináns nyelv az angol, ám a 18,5%-ot kitevő spanyolajkú kisebbség relációjában az állam részéről természetes a spanyol nyelvű kommunikáció, és a jog nem szabályozza a nyelvek közti hierarchiát. Kívánatosnak nevezte a rugalmas, az egyes nyelvekhez igazodó szabályozást.
Vizi Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense egyetértett azzal, hogy a Keretegyezményben sok a feltételes mód, sokat bíz az államok belátására, ám az ajánlások a kisebbségek kezébe is „erős érveket” adnak. Kitért arra, hogy bár a nemzetközi jog valóban az államok egyetértésén alapul, a kiindulópont mindig a saját gyakorlatuk, és a nyelvpolitikai választások a hatalom társadalomképét tükrözik. Előadásában a szabályozás négy elterjedt ellentétpárját taglalta – ám megjegyezte, miszerint mind a négy hiányossága az az alapfeltevés, hogy a többség nem törekszik erőszakos asszimilációra.
A területi elvet külön is kiemelve Vizi Balázs megemlítette, hogy ezt az ENSZ dokumentumai még nem tartalmazzák, míg az európai dokumentumok – például az EBESZ Oslói Ajánlásai vagy a Nyelvi Charta – már igen. Ezen elvvel kapcsolatban arra is választ keresett, hogy mi indokolja a nyelvhasználati jogok valamely területre való korlátozását. Mint megfogalmazta, többek között technikai, infrastrukturális okai lehetnek annak, hogy e jogok bizonyos területhez, illetve létszámhoz vannak kötve, ugyanakkor kihangsúlyozta, miszerint a Nyelvi Charta szakértői bizottsága arra szólította fel az államokat, hogy a területi elvet rugalmasan, a kisebbségek javára értelmezve kezeljék.
Következetlen ítélkezési gyakorlat
Andrássy György, a PTE ÁJK egyetemi tanára, az MTA elnöki bizottságának tagja szerint a jogtudomány kifejezett feladata felfedni a jogalkotás és jogalkalmazás hibáit, valamint javaslatokat tenni a kijavításukra. Ilyen hibának nevezte azt, hogy a nyelvi jogok nem egyetemes jogként lettek meghatározva, illetve hiányzik a nyelvszabadság kifejezett elismerése és definíciója. Rámutatott arra, hogy a már létező, a kifejezés szabadságára és a kifejezés nyelvének szabad megválasztására vonatkozó nemzetközi jogi normákból implicit módon levezethető a kisebbségi nyelvhasználat szabadsága, ám ezt a meglévő egyezmények megfelelő módosításával explicit módon is meg kellene jeleníteni.
Több hozzászóló is rámutatott, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága nem marasztalt el olyan országokat (például Szlovákiát), amelyek a jogalkalmazásuk során nem értettek egyet az ilyen nyelvhasználati szabadsággal, vagyis továbbra is megkerülhetetlen az államok aktív magatartása a jogok biztosításához. Abban ugyanakkor egyetértés volt, hogy a strasbourgi ítélkezési gyakorlat következetlen, mert míg a bíróság nyelvhasználati kérdésekben tartózkodik attól, hogy figyelembe vegye az implicit módon levezethető jogokat, addig több más területen kifejezetten ezek figyelembe vételével dönt.
A bábeli szakadék áthidalása?
Tóth Norbert tanszékvezető egyetemi docens (NKE ÁNTK) előadásában a mesterséges intelligenciának a nyelvi és kisebbségi jogokat érintő lehetséges jövőbeni hatásairól beszélt. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a mesterséges intelligencia elkerülhetetlenül érinteni fogja a különböző nyelvi közösségeket. A valós idejű és azonnali, pontos információátadást biztosító tolmács- és fordítószoftverek már a nem is túlságosan távoli jövőben a mindennapjaink részévé válnak majd, és a gyakorlatban eltüntethetik a hivatalos nyelvet beszélők és a kisebbségi nyelveket használók közötti „bábeli szakadékot”.
Véleménye szerint ez azzal a következménnyel is együtt járhat majd, hogy az államokban gyökeresen átértelmeződik a „hivatalos nyelv” intézménye, miközben leértékelődik a hivatalos nyelv kötelező oktatásának javasolt társadalmi integrációs eszközként betöltött szerepe. A kisebbségi nyelveket használó polgárok ugyanis tökéletesen képesek lesznek majd kommunikálni államuk hatóságaival a hivatalos nyelv ismerete nélkül is, pusztán a mesterséges intelligencia segítségével. Mint elmondta, az állam szerepe ezzel kapcsolatban az lehet majd, hogy segíti a kisebbségi nyelveket használó polgárait az ilyen, eleinte nyilván jelentős egyéni anyagi terhet jelentő technológiákhoz való hozzáférésben.
Összefoglaló
Nagy Noémi, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, a konferencia utolsó előadójaként összefoglalta a nyelvi jogok nemzetközi elismerése melletti legfontosabb érveket. Az egyik irány szerint a nyelv mint olyan, illetve a nyelvi sokféleség megőrzendő érték, identitásformáló tényező. Egy másik megközelítés szerint a nyelvi különbözőség konfliktushoz vezet, ha a nyelvi közösségek eltérő jogosítványokkal rendelkeznek nyelvük használatára, illetve egyes nyelvhasználati színtereken keresztül a hatalomhoz való hozzáférésre. Ezen érvek alapján a jogbiztosítás e hatalmi egyenlőtlenségek enyhítését szolgálja. A harmadik érvrendszer szerint a nyelvi jogok a többi emberi joghoz való hozzáférés, a demokratikus részvétel eszközei, de önmagukban is emberi jogoknak tekinthetők.
Összegzésében kiemelte, hogy akárhonnan is közelítünk a kérdéshez, szabályozását nem lehet csupán az egyes államok kénye-kedvére bízni. Ha ugyanis a nemzetközi közösség komolyan kívánja venni a nyelvi sokféleség melletti elköteleződését, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésének fontosságát, valamint az univerzális emberi jogvédelmi rendszer koherenciáját, akkor a jelenleginél sokkal magasabb színvonalon kell védenie a nyelvi jogokat.
Szerző: Békefi Miklós