Augusztus elsejével új dékán érkezik az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar élére: Smuk Pétertől a kar vezetését Deli Gergely veszi át. Deli Gergely neve ismerősen csenghet a felsőoktatást ismerők körében, több egyetemen is oktat, nagy népszerűségnek örvend a hallgatók körében; de részt vett az államtudományi osztatlan mesterképzés esküjének megszövegezésében is. Deli Gergellyel dékáni víziójáról beszélgettünk.
Hogyan kapta meg a dékáni felkérést?
Az egész azzal indult, hogy Smuk Péter, a kar jelenlegi dékánja úgy döntött, hazamegy Győrbe, és a Szent István Egyetemen dolgozik tovább, Koltay András rektor pedig szeretett volna megfelelő embert találni a helyére. Korábban többször dolgoztunk kisebb közös projekteken, tanulmányköteten a rektorral, illetve mindketten kapcsolódunk a Jogászklubhoz, ahol most beszélgetünk; de ő tanította a feleségemet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is – talán őt jobban is ismeri, mint engem. Még tavasszal kezdeményezett egy beszélgetést, de meglepetésemre ezen nem arról volt szó, hogy a hamarosan megjelenő tanulmánykötetünknek itt legyen a bemutatója, hanem azzal keresett meg, lennék-e az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar dékánja. Korábban volt bennem egy belső hang, amely azt súgta, szívesen lennék dékán, de számomra a győri egyetem lett volna kézenfekvő, hiszen jelenleg is ott oktatok. Fura csavarja a sorsnak, hogy Péter ott lesz dékán, én pedig az ő helyét veszem át.
Hogyan került kapcsolatba először a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel?
Téglási András korábbi oktatási dékánhelyettes kért meg, hogy tartsak órát alkotmánybírósági gyakorlat témában a kurzusa keretében. Abban az időben az Alkotmánybíróság Titkárságán dolgoztam, ahova sokan jöttek szakmai gyakorlat keretében, így volt lehetőségem NKE-s hallgatókkal is megismerkedni. Ezenkívül publikáltam a Pro Publico Bono tudományos folyóiratban is, illetve nemzetstratégia témában tartottam előadást a Közigazgatási Továbbképzési Intézetben.
Mi volt a benyomása, amikor először besétált a Ludovika Campusra?
Talán a „rejtélyes” szó, ami leírja az érzést. Tudjuk, hogy korábban a történelmi múltú Ludovika Akadémia működött az egyetem épületeiben, amihez asszociációk kapcsolódnak: egy külön világ, amelyet meg kell ismerni. Hazánkban talán egyetlen egyetemnek sincs klasszikus értelemben vett campusa az NKE-n kívül: vagy annyira benne vannak a városi térben, hogy nincsen körülöttük hely, vagy nem campusnak épültek. A rejtély érzete pedig abból fakad, nem tudjuk, mit találunk a falakon belül. Ha belépünk a főépületbe, egy szűk térbe érkezünk, ahol egy melléklépcsőn kell felmenni az emeletre, ahol egy ajtót találunk. Amint kinyitjuk, elénk tárul az impozáns Széchényi Díszterem. Maga az épület is erősíti ezt a rejtélyes érzetet: nem adja meg könnyen magát.
Augusztus 1-én veszi át a hivatalt. Mi lesz az első dékáni teendője?
Első hivatalos utam Kis Norbert rektorhelyetteshez vezet majd, hiszen ő kulcsember az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar életében, korábban dékánként is vezette a kart, így nagy rálátása van az itt zajló munkára. Emellett az elsők között szeretnék megismerkedni az oktatói állománnyal, ami hosszadalmasabb folyamat. Számos szakot és képzést gondoz a kar, ezeket szeretném teljesen átlátni.
Az évek során jelentős változások történtek az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar életében. Lehet számítani a közeljövőben ilyenre?
Amennyire most látom – hat hónap múlva majd beszéljünk újra a kérdésről –, nem a kvantitatív növekedés a feladat, hanem a kvalitatív. Elmélyíteni, rutinszerűvé tenni a dolgokat, mindenhol biztonságban, nagy létszámmal indítani az évfolyamokat, naprakész tananyagot jól felkészült tanárokkal oktatni; így inkább egyfajta elmélyítést látok feladatnak, mint bővítést.
Milyen víziója van a karral kapcsolatban?
Különös figyelmet szeretnék fordítani a fiatal kollégákra, a tanársegédekre és adjunktusokra, segíteni szeretném orientációjukat. Ha középtávon jó egyetemet szeretnénk, őket kell támogatni. A vezető, nagy tapasztalattal rendelkező kollégák jó szakmai színvonalon dolgoznak, számukra biztosítani szeretném a nyugodt kereteket. Emellett fontosnak tartom, hogy minél több nemzetközi tapasztalata legyen a nálunk oktatóknak. Ennek feltételeit az életpályába illeszkedően valósítanám meg – akár néhány hetes tanulmányútként, részképzésként, de minimum nemzetközi konferencián való részvétel formájában. Ezen túlmenően szeretnék szoros kapcsolatot kialakítani a hallgatókkal: be fogom vezetni a „dékáni ebéd” hagyományát, amelynek helyszíne a Jogászklub lesz. Ennek keretében minden héten vendégül látok majd három hallgatót, akik közül kettőt a kari hallgatói önkormányzat javasol, egyet pedig egy tanszékvezető. Olyan hallgatók számára lesz ez találkozási lehetőség, akik akár jó tanulmányi eredményeikkel, akár sportteljesítményükkel kitűnnek a többi hallgató közül, de olyan hallgató is lehetőséget kaphat, akivel kapcsolatban probléma merül fel, vagy visszaesett a tanulmányi eredménye.
Mi a mottója?
A méltóság és a fegyelem. A hallgatóknak és az oktatóknak is tudatában kell lenniük, hogy méltóságteljes munkát végeznek; a fegyelem pedig egy modern állam igazgatásában megkerülhetetlen.
Korábban említettük, hogy számos képzést gondoz a kar. Ezek egyike az államtudományi osztatlan mesterképzés, amely első évfolyamának végzős hallgatói nemrég vehették át oklevelüket. Mit gondol erről a képzésről?
Az első évfolyam mérföldkő a kar történetében. Az államtudományi osztatlan mesterképzésnek az NKE gerincének kell lennie. A képzés sikeres elvégzésével doktori címet is szereznek a hallgatók, ami nagy vonzerővel bír, és megadja a méltóságot, amelynek jelen kell lennie az egyetemen. Félig-meddig jogászoknak érezhetik magukat, ezt követően pedig egy-két év alatt ténylegesen is jogi diplomát tudnak szerezni. Érdekesség, hogy az eskü szövegének véglegesítésében szerepet kaptam, és el is fogadták az általam javasolt változtatásokat, így egy kicsit én is bekapcsolódhattam a képzés történetébe.
Számos hallgató az alapszak elvégzése után másik egyetemet választ, illetve elmegy jogot tanulni. Hogyan lehet itt tartani a hallgatókat a magasabb szintű képzésekre?
A jogi diploma széles spektrumú elhelyezkedési lehetőséget biztosít, így van egy ebből fakadó hátrányunk. Az egyetemünk által kínált szakirányú mesterképzések azoknak valók, akiknek van világos, behatárolt karrierképük, és tudják, milyen irányba szeretnének menni. Nem feltétlen tartom bajnak, ha más felsőoktatási intézményben is tanulnak, azt már inkább, ha valakinek ezen a területen van tudományos ambíciója, és ennek ellenére nem jön vissza hozzánk. Nem probléma, sőt még kívánatos is, hogy megismerjen másik intézményt is, de utána nálunk kezdje meg oktatói pályáját. Ami a jogi diplomával szemben a hátrányunk, az más szemszögből az előnyünk is: mivel számos speciális képzést csak az NKE kínál, úgy gondolom, inkább a mi mesterképzéseink fognak elvonni más egyetemről hallgatókat.
Több felsőoktatási intézményben is oktatott, jelenleg pedig a Széchenyi István Egyetemen tanít. Az NKE-n is találkozhatnak majd Önnel a hallgatók valamilyen kurzus keretében?
A következő félév tantervi struktúrája már kialakult, így a hirtelen váltás miatt erre most nem igazán lesz lehetőségem. Jelenleg a dékáni feladatok ellátása a prioritás, de a jövőben szép lassan szeretnék becsatlakozni az oktatásba is. Egyébként a Horváth Attila professzor által vezetett Állam- és Jogtörténeti Tanszék munkatársa leszek.
„Ha nem ő oktatja, nem szerettem volna meg a római jogot”; „Azt bírom, hogy az anyag legnehezebb részeit is vicces példákkal magyarázza”; „120 perc alatt egyszer sem jut eszedbe, hogy jó lenne egy szünet” – olvashatjuk egy tanárokat értékelő online oldalon. Milyen oktatónak tartja magát?
Olyan oktató vagyok, aki szereti magát jól érezni oktatás közben, szerintem ez a legfontosabb. Ez nyilván akkor lehet, ha a hallgatóság is jól érzi magát, és van megfelelő interakció. A nagyelőadások során panelrendszert szoktam alkalmazni: a tanév elején beosztom, melyik órán milyen tananyag lesz, ezekhez nyolc-tíz hallgatót társítok, akiknek az adott órára fel kell készülniük. Az előadás folyamán bármikor megállhatok és kérdezhetem őket a tananyagból, nekik pedig egyből reflektálniuk kell. Ez egy kicsit megmozgatja őket, és egyúttal a félév értékelése során is számításba veszem a teljesítményüket. Ezenkívül előadás elején meg szoktam mondani, kiknek a jegyzetét kérem el, hogy lássam, minden fontos részletet el tudtam-e mondani az óra során. A vizsgákon arra vagyok kíváncsi, hogy mit tud a hallgató, és nem arra, hogy mit nem. Olyan hangulatot próbálok teremteni, amelyben mindenki jól tud teljesíteni. Alapvetően jószívű vagyok, de ha valaki nem éri el az elégséges szintet, akkor nem félek buktatni. Egy-két jól irányzott kérdéssel tökéletesen be lehet lőni a tudásszintet.
Mivel lehet megfogni a mai 18–19 éves fiatalokat, hogy államtudományi területen tanuljanak tovább?
Ennek a generációnak az életében markáns élmény a pandémia. Nem annyira jelentős a miénkben – a 30–40-es generációban –, hiszen a nagy sorsfordító életeseményeken már túl vagyunk: leérettségiztünk, diplomát szereztünk, családunk van, dolgozunk; sok mindent átéltünk a maga normális módján. A 18–19 évesektől a pandémia megvonta a normális érettségit, a normális gólyatábort, a normális egyetemet. És hogy ez hogy jön a kérdéshez? Abba kell belegondolniuk, ki segített ebben a helyzetben. Az állam. Az új világstruktúrában az államnak a polgárai oldalán kell állnia, és ezt mérlegelve a fiataloknak meg kell érteniük, mi is az, és hogy az állam a legfőbb szövetségese a polgárainak. Az állami pályára – legyen az közigazgatási, rendvédelmi, honvédelmi vagy vízügyi – felkészülni elhivatott, nemes feladat. Méltóság és fegyelem kell hozzá.
Szerző és fotó: Szilágyi Dénes
Forrás: Bonum Publicum magazin júliusi lapszáma