Bár már a 70-es évek elejétől megindultak a kapcsolatok Kína és a latin-amerikai országok között, kereskedelmi szempontból a kilencvenes évek második fele hozott áttörést. amikor megjelentek a jelentősebb kínai befektetések a térségben – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott szakmai rendezvényen.
Az NKE Nemzetközi és Európai Szakkollégium, valamint a Corvinus Society for Foreign Affairs and Culture közös szervezésében megvalósuló beszélgetésen neves Latin-Amerika szakértők mondták el gondolataikat a témában. Szente-Varga Mónika, az NKE egyetemi docense a kapcsolatok történetét vázolva a jelentősebb fordulópontokról is beszélt, így szó volt például az 1998-as Rózsaszín Dagályról, a New York-i terrortámadásokról és a 2008-as gazdasági világválságról, amelyek mind befolyásolták a folyamatokat. „A bipoláris világ vége kedvezett a kínai-latin-amerikai kapcsolatoknak, hiszen az Amerikai Egyesült Államoknak már nem fűződtek ideológiai érdekei a szubkontinenshez” – tette hozzá a szakember.
Nagy Sándor Gyula, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója azt hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság által a latin-amerikai országoktól megvásárolt termékek jórészt nyersanyagok, amelyeket ha kibányászás után nem adnának rögtön el a kínaiaknak, képesek lennének fellendíteni a hazai termelést. Elhangzott, hogy a latin-amerikai kormányok nem rögzítettek külön elvárásokat a befektetői szerződésekhez, így a dél- és közép-amerikai területeken minden cég azt tehet, amit az adott állam szabályai megengednek számára. Ebből következik a szakértő szerint a kínai egyoldalúság problémája, hiszen a vállalatok nem foglalkoznak sem a munkakörülményekkel, sem a környezeti károkozással. Az „Egy övezet, egy út” elnevezésű kezdeményezést elemezve Lehoczki Bernadett hangsúlyozta, hogy az USA kormányzata komolyabb lépéseket nem tett a kínai befolyás csökkentése érdekében, azonban vannak még olyan országok, amelyek nem csatlakoztak az említett regionális, politikai szerveződéshez. Ezek pont azok az államok, amelyek a térségben a legnagyobb gazdasági stabilitással rendelkeznek, mint például Brazília, Kolumbia és Mexikó. Pál Zsombor Szabolcs, az Antall József Tudásközpont munkatársa a dezindusztrializációs folyamat jelentőségéről beszélt, amelyet Nagy Sándor Gyula a banán-köztársaságokban egyre jobban felértékelődő kőolaj-biznisz problémájával egészített ki. Szente-Varga Mónika felhívta a figyelmet Kína politikai érdekeltségére, hiszen nem mehetünk el amellett, hogy „a latin-amerikai régióban található a Tajvant elismerő államok többsége”.
Kérdésként megfogalmazódott, hogy mi várható a jövőben, lehet-e számítani növekedésre vagy esetleg borítékolható a gazdasági visszaesés? Ez a szakértők szerint nagyrészt a kínai gazdaság mértékének változásától és a kitelepült vállalatok törekvéseitől függ. Egyetlen biztos pont segít a lehetőségek felállításában, az pedig a kínai kereslet mozgatórugója, amely továbbra is a nyersanyagra épül.
Szöveg: Pap Melinda
Fotó: Szilágyi Dénes