Klímaváltozás = világrend változás?

Klímaváltozás, természeti katasztrófák, vízhiány, sarki jégsapkák olvadása – csak néhány azon jelenségek közül, melyek hírértéke az utóbbi időben exponenciálisan felértékelődött. Mindez nem véletlen, hiszen a mai globális gazdasági, geopolitikai folyamatok egyik legmeghatározóbb formáló tényezője az éghajlatváltozás – hangsúlyozta Czeczeli Vivien, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszékének tanársegédje a Közgazdaságtani és Nemzetközi Gazdaságtani Tanszék és TDK köre által szervezett eseményen.

A klímaváltozás elsődleges hatásain (természeti katasztrófák) túl, napjainkban már az ezzel összefüggésben álló másodlagos (gazdasági, geopolitikai) kockázatok is egyre nagyobb szerepet játszanak. Afrikában, és a közel-keleti országokban a hosszú szárazsági időszak okozta élelmiszer- és vízhiány szolgálhat könnyedén a konfliktusok, illetve terrorista mozgalmak melegágyaként. A tengerszint emelkedése egyes szigetországok eltűnésén túlmenően, közel 1 milliárd ember lakhatását veszélyezteti, mely a nemzetközi migráció egyik gyújtópontjaként, s ismételten konfliktusok alapjaként szolgálhat a jövőben. A globális átlaghőmérséklet, valamint az időjárással összefüggésben álló természeti katasztrófák száma bizonyítottan emelkedik – derült ki az előadásból.

Mélyebb geopolitikai összefüggéseket vizsgálva eljutottunk a klímaváltozás eredőjéhez: az elmúlt 60 év ipari tevékenységéhez. A szén, majd később az olaj és a földgáz felhasználása ezen időszak alatt ugrásszerűen megemelkedett. A fenti nyersanyagok exportőrei kulcsfontosságú szereplőkké emelkedtek, s számos függőségi viszony keletkezett. A dekarbonizációs folyamatok előtérbe kerülésével ezen erőviszonyok várhatóan átalakulnak, s a gazdaság diverzifikálásának hiányában az olajtermelő országok könnyedén a játszma veszteseivé válhatnak. Mindazonáltal teljes fordulat nehezen várható - hangsúlyozta az NKE doktorandusza. Fontos kiemelni, hogy az elektromos technológiák a világot ritkaföldfém függővé tették, mely ismételten bizonyos nagyhatalmak (pl. Kína) dominanciájához, s a természeti erőforrások további kizsákmányolásához vezet.

Ám a legnagyobb, s egyúttal ördögi kört eredményező problémát a sarki jégsapkák olvadása generálja. Egyrészt, a hajózhatóvá váló északi útvonal bár gyorsabb és olcsóbb szállítási lehetőségeket tesz elérhetővé, a negatív hatások számottevőbbek. A kereskedelmi volumen emelkedése végső soron a széndioxid kibocsátás emelkedéséhez, illetve egyes régiók gazdasági visszaeséséhez vezet, amint kikerülnek a nemzetközi hajóforgalomból. A sarkvidéki régió már megkezdte a harcot a területi igényeket illetően, s a mostoha időjárási feltételek ellenére elkezdték a próbafúrásokat, s aktív jelenlétet folytatnak a térségben. Az orosz tundra kiszélesedik, a mezőgazdasági tevékenység bővülhet, mely pozitív hatásokat vált ki a lakosság számára. A sarki jég olvadása azonban az indiai monszunokat is befolyásolja, mely a Föld egyik legnépesebb országának meghatározó pillére az élelmiszerellátás szemszögéből. A himalájai gleccserek szintén olvadnak, a térség már ma is konfliktusokkal teli. A kínai lakosság csaknem teljes egésze nem jut tiszta levegőhöz és ivóvízhez. A veszélyek és veszteségek nyilvánvalóak és az eddigi lépések – zöld kötvények, ökológiai civilizáció, klímavédelmi alapok, egyezmények stb. – jelenleg mérsékelt hatásokkal járnak.

Czeczeli Vivien előadásában hangsúlyozta, hogy a problémák megoldását nehezíti a közgazdaságtanból ismert potyautas jelenség, illetve a klímaváltozás mint externália megoldását gátló tényezők. A racionális gondolkodásmód, a nagy számú piaci szereplő, és a generációkon átívelő problémák, kiegészülve az információs aszimmetriával a vártnál lassabb és elhúzódóbb választ eredményeznek.

Zárszóként: „Most vagy soha”, avagy tegyünk azért, hogy az emberiség bebizonyítsa: nemcsak rombolni képes a bolygót, hanem a közös cél érdekében tud azonosulni a Megmentő szereppel is.

Szöveg: Czeczeli Vivien

Fotó: Marton Ádám