NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar

Közép-Európa hadseregei és érdekérvényesítő képessége

Szakértők szerint a 21. század az Egyesült Államok és Kína új bipoláris világrendjének évszázada lesz, új befolyási övezetek alakulnak ki, miközben Európa számára a legnagyobb kérdés, hogy képes lesz-e jobban érdeket érvényesíteni – erről beszéltek a meghívott előadók a Nemzetközi és Európai Szakkollégium rendezvényén. Mint elhangzott: ebben a környezetben a közép-európai hadseregeknek is erősebbé kell válniuk, mert abból nagy baj lehet, ha ezek az országok nem tudják hatékonyan megvédeni magukat.

A rendezvény központi kérdései, hogy Közép-Európa a 2020-as években a centrum felé mozdul el, vagy a perifériára szorul, valamint, hogy milyen irányba mutatnak a hadseregek fejlesztései? „Kelet és Közép-Európa katonai szempontból nem tartozik a jelentős katonai erőt felvonultató országok közé” – mondta előadásában Tálas Péter. Az NKE EJKK Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója szerint a katonai képességek fő ismérve a modern, bárhol bevethető hadsereg, ebben a tekintetben térségünk lehetőségei korlátozottak. Közép-Európa geopolitikai törésvonalak mentén, konfliktusos körök közelében helyezkedik el, és bár egy fejlődő térség, mutatóiban Európa perifériáját képezi. Kitörésének nagy kérdése, hogy a betanított, vagy segédmunkát fel tudja-e váltani a szakmunka. Ezek az országok szövetségekre, kompromisszumokra kényszerülnek, mert súlyuk kicsi az Európai Unión belül, igaz ugyanakkor az is, hogy a térség nagyobb fejlődést mutatott államainak 2004-es uniós csatlakozása után, mint a kontinens másik perifériája: Dél-Európa. Magyarország felzárkózásának kulcsa a GDP aktív növelése: Tálas Péter elmondása szerint olyan évi 3-4 százalákos bruttó hazai termék növekedés biztosíthatja azt, hogy meginduljunk az „európai centrum felé”. Közben kialakul egy új bipoláris világrend, amelynek átmeneti szakaszában vagyunk. Ázsia országai átveszik a világgazdaság motorjának szerepét, köztük Kína, amelyre a közép-európai térség lehetőségként, míg a nyugatiak vetélytársként tekintenek. Közép-Kelet-Európa országainak szövetségekre van szükségük, amihez ügyes diplomácia kell. Az SVKI igazgatója a következő 10-15 évben nem számít nagyhatalmak közötti nagy konfliktusra, mert kölcsönös érdekeik miatt ez nem érné meg nekik. Mégis Közép-Európa államainak szüksége van hadseregeik fejlesztésére. Csiki Varga Tamás, az SVKI kutatója előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Közép-Európa és Magyarország biztonságát a NATO, ezen belül az Egyesült Államok garanciái határozzák meg. Azonban elképzelhető, hogy 20 év múlva az USA már nem akar, vagy nem tud ilyen garanciákat adni. A 2008-as orosz-grúz háború, vagy 2014-ben a Krím-félsziget orosz annektálása és a Dél-ukrajnai konfliktus azonban megmutatta, hogy milyen érzékenyen reagálnak az ilyen konfliktusokra az európai államok, illetve, hogy Oroszország kész katonai erőt alkalmazni akár az általa aláírt nemzetközi szerződések csorbítása árán is. Ez is megmutatja a jelenleg Kelet-Közép-Európa államaiban zajló nagyarányú haderőfejlesztések létjogosultságát. A kutató szerint ezek a folyamatok 10-20 évre mutatnak előre, hiszen a hadseregek fejlesztéseiről szóló döntések megszületésétől idő kell, mire a beszerzésekről szóló szerződések megszületnek, és elkészül a rendelt haditechnika, illetve kiképzik a személyzetet és begyakorolják az új fegyverek használatát. Közben Oroszország folyamatosan erődemonstrációkat tart, légierejét a NATO tagállamok határai közelében tartja, amellyel feszültséget kelt, egyben teszteli a NATO védelmi rendszerét is. Az erődemonstrációt szolgálják hadgyakorlatai is, amikor 150-160 ezer embert is képes mozgósítani, míg a NATO-ban eddig 36 ezer fős volt a legnagyobb hadgyakorlat. Az észak-atlanti szövetség kiadásainak 75 százalékát jelenleg az USA fedezi, 25 százalékot adnak az európai tagállamok. Donald Trump amerikai elnök ezt rendszeresen fel is emlegeti, ami előrevetíti annak rémképét, hogy mi lesz, ha egyszer az amerikaiak kiszállnak? Ezért is kell megerősíteni Kelet-Közép-Európa hadseregeit, amelyhez szükséges a katonai erők mozgását lehetővé tevő közlekedési infrastruktúra fejlesztése is Mint elhangzott: a szóban forgó államok haditechnikai beszerzései megmutatják, hogy ezek a nemzetek, köztük Magyarország is területvédelemre készülnek, egy katonai konfliktusban előretolt szerepük lehet a NATO erők megérkezéséig.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes