A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadást Hugh Beale, az angol Parlament volt jogi biztosa. A professzor egyebek mellett a nemzeteken átnyúló szerződésekkel összefüggő kérdésekről szólt.
Az előadást az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszék, valamint a tanszék és a Magyary Zoltán Szakkollégium közötti kooperáció révén megalapított Magánjogi Kutatóműhely szervezésében tartották. Az előadó, Hugh Beale a Brit Akadémia tagja, a Warwicki Egyetem professor emeritusa, az Oxfordi Egyetem Harris Manchester College Kereskedelmi Jogi Központjának munkatársa. 2000-től 2007-ig az angol Parlament kereskedelmi jogi és common law jogi biztosa volt, ekkor az általa figyelemmel kísért területek közé tartozott többek között a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálata, valamint az elévüléssel összefüggő kérdések. Az angol szerződési jog fontos művei között számon tartott Chitty on Contracts főszerkesztője, 1987 és 2000 között az Európai Szerződési Jogi Bizottság tagja volt, valamint tagja az Európai Polgári Törvénykönyv megalkotására létrejött Study Groupnak, a Közös Európai Adásvételi Jog megvalósíthatósági tanulmányának megszövegezésére létrehozott szakértői csoportnak, továbbá alapító tagja a European Law Institute-nak. Kiemelkedő tevékenységei tartják számon az Európai Szerződési Jogi Alapelvek szerkesztését és kiadását Ole Landóval. Az európai szerződési jogról szóló munkái közül kiemelendő az általa szerkesztett Casebooks on the Common Law of Europe: Contract Law. 2001 óta a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztályának tiszteletbeli tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora.
Előadásának címe English and continental contract laws: key differences volt, amely több gondolati csomópont mentén összpontosult. Manapság gyakran kötnek olyan szerződéseket, amelyeknek alanyai különböző államok állampolgárai, illetve más államokban honosak, gondoljunk például csak az interneten megvásárolt árukra, az ott nyújtott szolgáltatásokra. Az ilyen nemzeteken átnyúló szerződésekkel összefüggő kérdések egy részére a nemzetközi magánjog szabályai választ adnak, itt említhetjük az Európai Unió Róma I. és Róma II. rendeleteit. Amennyiben az uniós joganyagot vizsgáljuk, az is megkönnyíti a nemzetközi szerződések megkötését, ha az egyes tagállamok jogai egymással harmonizáltak, idetartoznak például a fogyasztóvédelemmel összefüggő irányelvek. További eszközök lehetnek az opcionális jogok alkalmazása az ilyen szerződéseknél, olyan jog választása, amely egyik félnek sem „sajátja”, nemzetközi egyezmények használata (pl. az 1980-as Bécsi Vételi Egyezmény), de a soft law kategóriájába eső munkák is idetartoznak, így többek között a PECL vagy az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts. Ez utóbbiak vívmányait a tagállamok jogalkotásuk során is felhasználják, ahogy a hatályos magyar Polgári Törvénykönyv megalkotásánál is figyelemmel voltak ezekre is. Előadásában több olyan jogintézményt is kiemelt, amelyek megnevezésüknél fogva hasonlóak az egyes jogrendszerekben, tartalmuk azonban (jelentősen) eltérnek egymástól. További vizsgálódási pont volt egyes jogintézmények elemzése: a jóhiszeműség kategóriája ismert és használt a német, a francia és a magyar jogban, azonban az angol jog ilyen rendelkezést kifejezetten nem ismer, adott esetben a bírói jog alkothat legfeljebb olyan szabályokat, amelyeken keresztül ez a jogelv érvényre juthat. Az előadó kitért még többek között az utaló magatartásnak, a felek korábban alkalmazott feltételhez képest eltérő szerződési feltételeknek, a szerződéskötési kötelezettségnek, valamint a szerződéskötéshez viszonyítottan a körülmények alapvető megváltozásának megítélésére az említett jogrendszerekben. A német, a francia és a magyar jog ezekben a kérdésekben alapjait tekintve hasonló álláspontot fogadott el, léteznek bennük valamilyen módon, míg az angol jogban több kardinális eltérés tapasztalható.
Szöveg: Dúl János
Fotó: Szilágyi Dénes