„Protestantizmus és közjog” címmel rendezett konferenciát az NKE Államtudományi és Közigazgatási Kar Alkotmányjogi Intézete és Magyar Állam- és Jogtörténeti Intézete 2017. november 28-án az NKE Oktatási Épületében, melynek keretében az egyetem munkatársai mellett külsős szakemberek is előadást tartottak a témában.
Dr. Szathmáry Béla előadásának címe „A kálvini reformáció és a jogegyenlőség - adalékok a jogállamiság eszmetörténetéhez” volt. Az előadó azt a következtetést vonta le, hogy Kálvin a lelkiismeret szabadságát mondta ki azzal a tézisével, hogy semmilyen állam vagy ember által alkotott törvény sem gátolhatja meg a hívő embert az Istennek hit általi engedelmességben. A Sárospataki Református Teológiai Akadémia egyetemi tanára a kálvinizmus jogállamiság irányába mutató elvek közül kiemelte, hogy minden ember egyenlő, minden tisztség választás útján kerüljön betöltésre, emellett a képviseleti demokrácia, a parlamentarizmus, az állam és egyház szervezeti különválása, a hatalmi ágak szétválasztása és az alkotmányos jogállam előképének megvalósulására hívta fel a figyelmet. Hozzátette, hogy a kereszténység az állam- és jogbölcseletre gyakorolt hatása értelmében meghonosította a jogbölcseletben a jogegyenlőség és az emberi alapjogok fogalmát. Az egyház szervezetének alakulása mintául szolgált az adott államok szervezeteinek kialakításához, valamint a protestantizmus elterjedését követően indult meg a társadalmi változás, a gondolkodás felszabadítása, amely a jog más szempontú megközelítését igényelte, így kristályosodtak ki a modern természetjog alapelvei.
Dr. Köbel Szilvia „A szabad egyház gondolata a XIX-XX. századi protestáns egyházjogászok műveiben” című előadása kezdetén leszögezte, hogy az egyházjog tudománya hosszú ideig száműzve volt a tudomány világából. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos főmunkatársa 19-20. századi protestáns jogászok műveit elemezve mutatta be a szabad egyház gondolatának alakulását. Kiemelte, hogy manapság egészen mást értünk a szabad egyház fogalma alatt, mint a két világháború között, amikor a kisebb protestáns közösségek szabadegyházi szövetségbe, majd tanácsokba tömörültek. A protestáns közösségekhez köthető mozgalmak célja az egyházi reform elősegítése volt. Az előadás során bemutatásra került a skót, a svájci, a holland és a francia szabad egyházak kialakulásának története és mindezek közjogi következményei.
Dr. Peres Zsuzsanna „Hit és vallásgyakorlás a 16-17. századi magyar arisztokrácia körében” címmel tartott előadásában elmondta, hogy a reformációt követően a 16. század és a 17. század fordulóján a magyar nemesség nagy része áttért a protestáns hitre, majd a 17. század elején ugyanezen családok a katolicizmus legnagyobb terjesztőivé váltak, miután a bécsi udvar hatására visszatértek a katolikus hitre. Az NKE ÁKK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese a témához kapcsolódó jogszabályi háttérként ismertette az 1550. évi 12. törvénycikk rendelkezéseit, mely a bevett vallásokról szólt; az 1608. koronázás előtti 1. törvénycikket; a 1646. évi 4. törvénycikket, mely a protestánsok jogegyenlőségéről szólt; az artikuláris helyekről szóló 1681. évi soproni országgyűlési végzést és a III. Károly által a vallásgyakorlatot szabályozó 1731-es Carolina Resolutio-t. Példaként kiemelte a protestantizmus mellett állást foglaló dokumentumként Pálffy Katalin 1612-ben kelt végrendeletét és Thurzó György nádor 1615-ös végrendeletét, a katolikus vallást követő nemesek közül pedig Pálffy Miklós 1593-ban kelt levelét és Pálffy Pál 1653-as végrendeletét ismertette.
Dr. Szabó Zsolt „A reformátorok királytükre - alkotmány és kormányzás a protestáns gondolkodásban” címmel tartott előadást. Az NKE ÁKK főmunkatársa előadásában Kálvin János és Luther Márton tanításai nyomán kialakult protestáns és református teória államfelfogását mutatta be általánosan. A Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa kitért az első magyar nyelven íródott államelméleti műként is számon tartott, Bethlen Gábor református fejedelem munkásságát, uralkodói erényeit bemutató Pataki Füsüs János által írt mű jelentőségére, melyben a szerző dicsőítette a fejedelmet és emlékeztette is annak feladatára. Végezetül megemlítette Abraham Kuyper református vallású holland államférfi munkásságát, aki négy évig töltötte be a miniszterelnöki tisztséget.
A konferencia záró előadását Prof. Dr. Halász Iván tartotta „Protestáns jogászok és a szlovák közjogi-politikai gondolkodás” címmel. Az NKE ÁKK Alkotmányjogi Intézetének vezetője kitért a vallási és kulturális szembenállásra, mely a 18. századi két nemzet koncepcióból származik. A 1840-es években a felekezetek közötti különbségeket kezdték áthidalni, amikor is a fiatal protestáns nemzedék felismerte, hogy a katolikusoknak igaza van abban, hogy a szlovák a csehektől elkülönült nemzet, viszont nem a nagyszombati nyelvjárást konzerválták a dialógusba, hanem a közép-szlovákot. A szociális összetételről elmondható, hogy a nemzedék nemzetvezető rétege papokból, evangélikus tanítókból és néhány jogászból állt. Az 1870-80-as évekre azonban a protestáns táborok vezetői szinte mind jogász végzettségű személyek lettek. A protestáns jogászok a csehszlovák államépítéshez úgy járultak hozzá, hogy a közigazgatást elszlovákosították, megteremtették a jogász terminológiát valamint a jogi unifikációt, egyetemi előadásokat tartottak és magas jogi pozíciókat töltöttek be.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes