„Az idegen nyelv ismerete önmagában nem elég a külügyi pályához, kell hozzá szakmai rátermettség és talpraesettség is”- mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Robák Ferenc nyugalmazott nagykövet. Az NKE mentor –oktatója a Magyary Zoltán Szakkollégium meghívására beszélt a diplomata élet kihívásairól és protokollosként szerzett tapasztalatairól is.
Robák Ferenc volt algériai konzul, tunéziai és brüsszeli nagykövet és az Európa Tanács melletti állandó magyar képviselet vezetője is. Hazai évei alatt a Külügyminisztérium Protokoll Főosztályát irányította, több kormányzati cikluson keresztül. A magyar EU-elnökség idején operatív ügyekért felelős kormánybiztosként tevékenykedett. A volt nagykövet jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mentor - oktatója. „Már kisiskolásként is érdekelt a történelem, és később egyre inkább figyelemmel követtem a világpolitikai folyamatokat. Nem is volt kérdés számomra, hogy milyen pályát választok, így az akkori Közgázra jelentkeztem, mivel csak ott volt nemzetközi kapcsolatok képzés”- szólt pályakezdéséről Robák Ferenc, aki a diploma megszerzését követően a Külügyminisztériumba került és ott is dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Elmesélte, hogy a rendszerváltást megelőző években a szovjet főosztályon dolgozott, a magyar-szovjet baráti kapcsolatok ápolása volt a feladata. Az orosz mellett francia nyelvet is tanult, így ráesett a választás, amikor Algériába kerestek konzult. „Ez egy nagyon jó iskola volt, hiszen megtanulhattam a diplomáciai mesterség csínját-bínját. Volt, amikor a gazdasági felelőst, vagy a titkárnőt helyettesítettem, de az is előfordult, hogy a gépkocsivezető balesetet szenvedett és nekem kellett elvinni a nagykövetet az ottani honvédelmi minisztériumba”- emlékezik Robák Ferenc.
Diplomáciai értelemben a párizsi évek voltak számára a legmeghatározóbbak, hiszen a rendszerváltás idején tanácsosként részt tudott venni abban a folyamatban, amelynek során a kontinentális hatalom a történelmi kitérők után újra felfedezte Magyarországot. Brüsszelben, nagykövetként pedig már mint egy új EU-tagország képviselője kereste az új kihívásokat. Aztán a kiküldetésből hazaérkezve több éven és kormányzati cikluson át vezette a Külügyminisztérium protokoll főosztályát. „Engem a pártpolitika sohasem érdekelt, én csak jó külügyes szerettem volna lenni. Így aztán Martonyi János és Kovács László is számított a munkámra, mint ahogy Orbán Viktorral, Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal is személyes kapcsolatot ápoltam protokollosként” – teszi hozzá Robák Ferenc. Szerinte ennek a szakmai területnek minden mozzanatában a magyar érdekeket kell szolgálnia és nem annyira fontosak a külsőségek, mint azt sokan gondolják. A volt diplomata szólt arról is, hogy nagyon nehéz a külügyi szolgálatot és a magánéleti kérdéseket jól összehangolni, szerencsére ezt az ő házassága nem sínylette meg, sőt a gyermekei például kifejezetten jól jártak, hiszen több nyelvet is nagyon jól megtanultak. Robák Ferenc szerint, amíg korábban a külügyi tevékenység privilegizált munka volt, addig mára csökkent a presztízse. Ettől függetlenül bátran ajánlja azokat a képzéseket, amelyek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervez, hiszen a diplomácia egy nagyon érdekes és izgalmas szakma.
További részletek a Bonum Publicum novemberi számában olvashatóak.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Magyary Zoltán Szakkollégium