NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar

Háború és béke a 21. században

Az orosz-ukrán konfliktus alapjaiban rázta meg a II. világháború után létrehozott világrendet, ezáltal a nemzetközi jog eddig kialakított kereteit is – hangzott el a szeptember 23-án megtartott nagyszabású nemzetközi jogi konferencián. Többek között e gondolatot járta körül Varga Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának (ÁNTK) dékánja nyitóbeszédében. A számos hazai és külföldi jogi szakember részvételével zajló tudományos konferencia középpontjában a nemzetközi jog közelmúltban ismét aktuálissá vált klasszikus fogalmainak – mint például az államok közötti hagyományos háború – megvitatása, 21. századi jelentéstartalmának változásai, valamint annak vizsgálatai álltak, hogy milyen életciklust jár be egy fegyveres konfliktus napjainkban.

A karon egy teljes napon keresztül zajlott a tudományos diskurzus, melynek keretében több párhuzamos panelben osztották meg egymással legfrissebb kutatási eredményeiket a nemzetközi jog hozzánk látogató szakértői. A konferencia szervezését az ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszékének oktatói két évvel ezelőtt kezdték meg, azonban mire a rendezvény megvalósult, különösen aktuálissá váltak a háborúval kapcsolatban tárgyalt kérdések. „Az elmúlt évig Európában szinte csak elméleti diskurzus tárgya volt a 21. századi fegyveres konfliktusok helyzete, azonban a jelen események tükrében konkrét példákkal is tudunk szolgálni a hallgatóinknak” – szögezte le nyitóbeszédében az NKE ÁNTK dékánja. Varga Réka kiemelte, hogy az orosz-ukrán konfliktus alapjaiban rázta meg a fennálló rendszert, ugyanakkor mivel a jog politikai kompromisszum eredménye is, fontos, hogy az államok rögzítsék a fennálló kereteket. Folyamatosan születnek új javaslatok, mint például az ún. Agresszió Törvényszék ötlete, mely nürnbergi mintára folytatna le büntető eljárást az agresszió elkövetéséért felelős vezetőkkel szemben, azonban fontos, hogy minden megoldás a fennálló normákon belül történjen. „Ez a konferencia tökéletes kereteket biztosít egy hatékony dialógus lefolytatására” – tette hozzá. Varga Réka beszédében hangsúlyozta továbbá, hogy az orosz-ukrán konfliktus hosszú távú humanitárius hatásokkal jár majd.

Az orosz-ukrán konfliktus értelmezési aspektusait ismertette Oliver Corten, a belgiumi l'Université libre de Bruxelles professzora. Az Önvédelem, mint orosz érv a fegyveres konfliktusban című előadásában úgy fogalmazott: az orosz nézőpont alapján „Oroszország a NATO és Ukrajna részéről az ellene irányuló fenyegetés miatt megelőző önvédelmet gyakorolt Ukrajna lerohanásával. Oroszország az Ukrajna ellen megindított invázió kapcsán arra hivatkozott továbbá, hogy a fegyveres erő alkalmazásával az újonnan létrejött „független” államok (Donyeck és Luhanszk) kérésére kollektív önvédelmet gyakorolt”. A belga professzor szerint ez az érvrendszer nem egyedi eset a történelemben, és példaként többek között Németország és Japán második világháborús, illetve USA Irak kapcsán használt érvelését hozta fel, majd a nemzetközi jog normái alapján megcáfolta előadásában a fenti orosz érvet. Cáfolatában megemlítette, hogy olyan államok is (mint például az USA vagy Izrael) elítélik az orosz agressziót, amelyek a közelmúltban előszeretettel hívtak fel hasonló érveket a fegyveres erőszak alkalmazásának igazolására.

Oliver Corten az önvédelem kapcsán felhívta a figyelmet, hogy az ENSZ Alapokmányának 51. cikkéből szándékosan maradt ki a megelőző önvédelem intézménye. Az előadó az orosz állásponttal kapcsolatos problémáktól eltávolodva hipotetikus felvetésekkel is szemléltette a fegyveres erőszak alapjául hozott érvek kihívásait. Oliver Corten felvetette, hogy mivel az USA is támogatta Koszovó függetlenné válását, így egy esetleges Koszovó elleni támadás esetén a kollektív önvédelemre hivatkozva igazolná válaszlépéseit egy esetleges agresszor állammal szemben, mely hasonlatos lenne az orosz érveléshez. Az előadó továbbá felhívta a figyelmet arra is, hogy az ENSZ Közgyűlésének 141 állama egyértelművé tette, hogy agressziónak tartja Oroszország Ukrajna elleni támadását, míg csupán Szíria volt az, aki kifejezetten egyetértett az orosz állásponttal. Az ENSZ 2022. március 2-án az orosz agresszió elleni jogi eljárást helyezett kilátásba, egyúttal felszólította Oroszországot valamennyi katonai erejének Ukrajna területéről való azonnali, teljes és feltétel nélküli kivonására. Az ENSZ Közgyűlésen folytatott vita legfontosabb eleme az agresszió mint jogi fogalom alkalmazása volt, hiszen ez a konfliktus referenciaként szolgálhat a jövőben előforduló újabb kihívások kapcsán a normák értelmezésekor. A jövőt tekintve Oliver Corten felvetette, hogy az önvédelemre való hivatkozás mellett a „humanitárius” érv, ti. az adott területen élők védelme is szerepet kaphat a jövőben háború indításakor, annak igazolásául.

Az orosz intervenció aspektusait tekintette át Pietro Pustorino, az Universitá Luiss Guido Carli professzora. Hasonlóan Oliver Cortenhez Pietro Pustorino az előadásában kiemelte, ahhoz, hogy az oroszok mostani cselekedeteit szabályozni tudjuk, meg kell értenünk a nagyhatalom nézőpontját. „Oroszország kimondta, hogy senkinek sincs joga beleszólni az önrendelkezési jogába, így ehhez mérten alakítja területi igényeit is, a jogszabályok önálló értelmezésével és változtatásával”. A professzor hozzátette, territoriális szempontból az orosz gyakorlattal lehet vitatkozni, hiszen Európában magas számban található orosz kisebbség, a mai Oroszország mégsem foglalhatja vissza e területeket a fenti érvre hivatkozva. Mindazáltal az önrendelkezési jog vonatkozásában nincs lehetősége Oroszországnak ukrán területek „népszavazás” általi elcsatolására, vagyis „függetlenségük támogatására”. Ennek ellenére Oroszország többször használta az önrendelkezési jog elveit a szomszédos államok ügyeibe való beavatkozásra, részletezte Pietro Pustorino. A professzor emellett elmondta, hogy Oroszország à la carte módon, alkalomszerűen hivatkozza és alkalmazza a nemzetközi jog alapelveit, ahogy ezt más államok is teszik. A nemzetközi jog eddig semlegesen állt az önrendelkezési joghoz: engedte is és nem is, és ez adhatott alapot arra, hogy minden állam saját érdeke szerint értelmezze. Felvetette a kérdést, hogy nem kellene-e a nemzetközi jognak szigorítania a feltételeken.

A délelőtti plenáris megnyitót a délután folyamán két idősávban összesen nyolc panel követte az NKE ÁNTK Nemzetközi Jogi Tanszék oktatóinak moderálásában. A több mint harminc előadás a háború szerteágazó nemzetközi jogi aspektusait járta körül, így részleteibe menően szó esett a fegyveres konfliktus indításának, illetve a már folyamatban lévő háborúban alkalmazható tevékenységek kérdéseiről (például a fentebb már említett önvédelmi jog realitásáról); a béke szabályozásairól; a menekültek és a környezetvédelem összefüggéseiről; a kibertér kihívásairól; valamint a nemzetközi bíróságokról és törvényszékekről is.

A konferencián elhangzott témákról bővebben a Bonum Publicum novemberi számában olvashatnak.

 

Szöveg: Pap Melinda Patrícia

Fotó: Szilágyi Dénes