NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar

„Perspektívát kínálunk a fiataloknak” – interjú Varga Rékával

Megbízott oktatóként dolgozott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jogelőd intézményeiben, de ő maga sem gondolta volna, hogy tizenöt év elteltével dékánként vezeti majd az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kart. Dékáni programjáról és a közigazgatási képzés felértékelődéséről beszéltünk Varga Rékával, akitől megtudtuk azt is, milyen érzés volt első hivatali napján okleveleket átadni a kar végzős hallgatóinak.

Hogyan emlékezik vissza a jogelőd intézményekben töltött időre?

Nagyon jó emlékeim vannak mindkét jogelőd intézményről. Akkoriban a Nemzetközi Vöröskeresztnél dolgoztam, rengeteg gyakorlati tapasztalatom volt, így ezzel összefüggő tárgyakat – nemzetközi humanitárius jog, nemzetközi vöröskereszt mozgalom – oktattam mindkét helyen. A Zrínyin speciális hallgatóközönségem volt, de ez számomra nem volt újdonság, hiszen már akkor is évek óta oktattam katonákat. Olyan hallgatók vettek körül, akik a nemzetközi hadijogot később terepen alkalmazzák: éles helyzetben kell dönteniük, hogy milyen parancsot adnak, illetve adott helyzetben használhatnak-e fegyvert – ez sajátos látásmódot ad. A ménesi úti campuson többször jártam, nagyon szerettem a hangulatát, és a tanszéket is, ahol dolgoztam; rettentően összetartó közösség volt. A hallgatók pedig céltudatosak és érdeklődőek voltak.

Tavaly tudományos főmunkatársként tért vissza a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kötelékébe, az Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Európa Stratégia Kutatóintézetébe. Tizenöt év elteltével teljesen más intézményben találta magát?

Az EJKK új világ volt számomra, mert feladatából adódóan némileg elkülönül a karoktól. Más volt a miliő, mint amit korábban megszoktam, de naponta szembejött egy-egy régi kolléga, akivel öröm volt újra találkozni, így gyorsan otthon éreztem magam. Időközben az egyetem központja – a Ludovika Campus – is felépült, és ez máig meglepetéseket tartogat számomra. Irigykedve nézem ezt a csodálatos campust, hiszen abban az időben, amikor az ELTE-n voltam egyetemista, az intézménynek nem volt egyetemi központja, én a regensburgi tanulmányaim alatt találkoztam először igazi campusszal. Nagyon szerencsések az NKE-s hallgatók, hogy ilyen körülmények között tanulhatnak. Nem csupán a szép épületek és a gyönyörű park miatt, hanem az összetartozás érzése miatt is, amelyet a Ludovika nyújt az állami szolgálatra felkészítő négy egyetemi kar hallgatói számára.

Hogyan kapta meg a dékáni felkérést?

Deli Gergely rektorral ismertük egymást korábbról, hiszen együtt dolgoztunk az EU Alapjogi Ügynöksége igazgatótanácsában, amelynek tagja voltam, de ezen kívül több közös projektben is tevékenykedtünk. Egy telefonbeszélgetés során sokat sejtetően mondta, hogy dékánt keres az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar élére, majd ezt egy másik beszélgetés, illetve egy személyes találkozó követte, amelyen elhangzott a konkrét felkérés. Olyan dékánra volt szüksége, akinek van közigazgatási tapasztalata, jártas a nemzetközi közegben és rendelkezik egyetemi háttérrel. Váratlanul ért, és nagy megtiszteltetésnek érzem. Rövid gondolkodási idő után nagy örömmel fogadtam el a felkérést.

Gyakorlatorientáltság és nemzetköziesítés – ez a két kulcsszava dékáni programjának.

Mindkettő fontos célkitűzés, és van már előzménye. Igyekszem továbbvinni és új eszközökkel erősíteni, gyorsítani a fejlődés fenti irányait, hozzáadva saját tapasztalataimat. Az egyetem feladata, hogy a közigazgatás számára képezzen hallgatókat, ami egyrészt speciális tudást, másrészt speciális készségeket igényel. Mivel gyakorlati területről érkezem, fontos számomra, hogy az elméleti képzés mellett ez megjelenjen az oktatásban: be kell vonzanunk olyan gyakorlati szakembereket, akik egyedi látásmódot adhatnak hallgatóinknak. Minden szaknál a saját területükhöz kapcsolódóan, például külső helyszíneken is tartanánk órákat, hogy a hallgatók kiszakadhassanak az iskolapadból. Fontos, hogy lássák, hogyan, milyen környezetben folyik a munka egy minisztériumban vagy nemzetközi szervezetnél. Ez az oktatási élményt is növeli a hallgatók számára.

Nemzetköziesítésen több dolgot értek. Fontosak az egyetemközi kapcsolatok, a hallgatói és oktatói mobilitás, hogy párbeszédet folytassunk más felsőoktatási intézményekkel, tanuljunk egymástól. De a nemzetköziesítés azt is jelenti, hogy az oktatásban markánsan jelen kell lennie a nemzetközi aspektusoknak. Alapvetően a magyar közigazgatásba képezünk hallgatókat, de hazánk nem légüres térben működik, azt gondolom, úgy tudjuk képviselni a magyar érdekeket a legjobban, ha tisztában vagyunk a külföldi történésekkel. A nemzetköziesítés harmadik szálaként külföldön is népszerűsítenünk kell tudományos eredményeinket, növelve egyetemünk láthatóságát.

Igyekszem majd elérni, hogy az oktatók megkapjanak minden az előmenetelükhöz, hazai, nemzetközi kapcsolataik építéséhez szükséges támogatást. A sikeres kar kulcsa az elégedett, motivált oktató. Közvetlen kapcsolatot szeretnék kialakítani a hallgatókkal, mert az ő visszajelzéseik is nagyon fontosak.

A gyakorlatorientáltsághoz kapcsolódóan a karnak feladata az is, hogy reagáljon a napjainkban felmerülő kérdésekre, ezáltal a kutatók és oktatók is hozzájárulhatnak saját szakterületük népszerűsítéséhez. A tudomány-népszerűsítés mellett az is elvárás, hogy a közigazgatás számára megfelelő módon tolmácsoljuk a kutatási eredményeket.

Fontos célkitűzésem, hogy továbbfejlesszem a kapcsolatot, párbeszédet és együtt gondolkodást a nemzetközi képzési programok (MDA, NEP), az EJKK és a kar között, hiszen egymást így tudjuk erősíteni.

Mit gondol a kar által kínált képzésekről?

A kar által gondozott képzések esetében három pillérről beszélünk. Az egyik a széles, generális tudást adó alapszakok pillére, a másik az erre épülő specifikáltabb mesterszakoké, valamint az államtudományi osztatlan mesterképzés, amelynek idén végzett az első teljes évfolyama. A karon oktatásmódszertani reform indult, hogy élményszerűbb legyen az oktatás, hozzáadva a közszférában jól kamatoztatható tudást és készségeket. A lassú, unalmas aktatologatásból a közszféra nagy felkészültséget igénylő, pörgős terület lett, ahol a magas szintű tudás és készség alapvető feltétel. Ezek mellett fontos a külső és belső visszacsatolás és a folyamatos vizsgálat, fejlesztés is, amelyeknek köszönhetően a jövőben képesek lehetünk képzéseinkkel választ adni a gyorsan változó kihívásokra, ahogy tette ezt a kar korábban például a kiberbiztonsági mesterképzés létrehozásával. Az irány jó, és igyekszem majd további fejlődési lehetőségeket kutatni.

Találkozhatnak Önnel a hallgatók valamilyen tantárgy keretében? Milyen oktatónak gondolja magát?

Szeretek oktatni, igyekszem jól csinálni, de ami igazán fontos, hogy a hallgatók milyennek tartanak. A velük való közvetlen kapcsolat nélkülözhetetlen, ezért is fogok már a következő félévben néhány órát tartani, jövő tavasztól pedig rendszeresen oktatok majd. A Nemzetközi Jogi Tanszék docense vagyok, a hallgatók ezen a területen fognak velem oktatóként találkozni. Azon kívül, hogy elméleti tudást adok át, gyakorlatorientált órákat tartok, amelyen rengeteg valós történetet, sztorit mesélek el; talán ezeknek köszönhetően is népszerűek a kurzusaim – legalábbis ezek a hallgatói visszajelzések. Oktatóként számomra az a legnagyobb elismerés, hogy többen is, bevallottan, az én óráim hatására választották a nemzetközi jogi pályát.

Mivel lehet a mai fiatalokat ösztönözni, hogy államtudományi területen tanuljanak tovább?

Perspektívát kínálunk a fiataloknak. Ahogy korábban említettem, a közigazgatás teljesen átalakult: vonzó életpályamodellt nyújt, egyre nagyobb a reputációja, egyre sokszínűbb tudást igényel, és a fizetések is versenyképessé váltak. Egy valami nem változott: a stabilitása. Az államtudományi képzés széles spektrumú szakértelmet ad, és vezetői pályára is felkészít. Célom, hogy a képzések során nagy arányban gyakorlati szakemberek bevonásával is oktassunk, akik magukénak érzik az egyetemet. Fontos, hogy segítsük a fiatalokat a pályaválasztásban és elhelyezkedésben is. A számok igazolnak bennünket: az ide jelentkezők száma és a kar hallgatói létszáma is folyamatosan növekszik.

Hivatalba lépésének első napján okleveleket adott át a kar végzős hallgatóinak.

Megható volt, hiába is tagadnám. A diplomaosztó meghatározó élmény a hallgatók és a Kar életében is. Ugyan nem vettem részt a most végzett hallgatók képzésében,
de a saját húszéves oktatói tapasztalatom alapján tudom, hogy nagyon felemelő és felelősségteljes érzés, hogy közvetlen befolyásunk van az ország közigazgatásának jövőjére.

Mi lesz a következő feladata?

Minél hamarabb szeretném „belakni” az új munkahelyemet. Ez elsősorban rengeteg találkozót, megbeszélést jelent; Patyi András és Koltay András prorektoroknál és Kis Norbert rektorhelyettesnél kezdtem, hiszen ők azok, akik talán a legjobban ismerik az egyetemet. A következő hetekben igyekszem alaposan megismerni az oktatókat, vezetőket, társintézményeket. Ez már csak azért is fontos, mert hiszek a csapatjátékban, amelyhez elengedhetetlen egymás megismerése.

 

Szerző és fotó: Szilágyi Dénes

 

A cikk – eredeti formájában – a Bonum Publicum magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg.


Címkék: Varga Réka