Vallásból ideológia

Az iszlám vallásból ideológiává vált a különféle reformgenerációk törekvései nyomán, ez pedig kedvez a szélsőségek kialakulásának – állapították meg a terület kutatói egy, a témában rendezett konferencián. Kiderült: az iszlám politikai cselekvési program lett, amelynek nyomán a fókusz az Isten-ember kapcsolatról az államiság irányába tevődött, ezt a nézetet nevezik Európában „iszlamizmusnak”.

Negyedik alkalmához érkezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Moravcsik Gyula Intézet együttműködésében megvalósuló A vallás szerepe a politika alakításában konferenciasorozat, amelynek fókusza ezúttal a szélsőségek és szélsőségesek témaköre volt. Megnyitójában Zachar Péter Krisztián, az Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar nemzetközi dékánhelyettese arról beszélt, hogy a mostani kérdéskör nemcsak a kutatók, de a hallgatók számára is izgalmas, ráadásul a kar nemzetközi képzéseiben is fontos témákat jelent. Maróth Miklós, Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, Széchenyi-díjas klasszika-filológus, orientalista az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnöke hangsúlyozta, hogy a különböző műhelyekből, különböző érdeklődési és kutatási háttérrel rendelkező szakértők jöttek össze a szélsőségek témakörének megvitatására és „ennek értelme van”, mert a saját kutatási témák ezáltal új megvilágításba kerülnek, ráadásul a konferencia tárgyköre sem a mindennapi kutatások része.

Előadásában Maróth Miklós a szélsőségek szerepéről beszélt az iszlám világában. Mint elmondta: az iszlámmal kapcsolatban gyakran használják a „fundamentalista” vagy a „szélsőség” szót, ám ez inkább a hozzá való viszonyt tükrözi, mintsem a valóságról alkotott képet. Maróth Miklós beszélt arról is, hogy a 20. század első felében elindult az iszlám megreformálása, ami egyfajta „forradalmi tevékenységgé” vált és a társadalom reformjára irányult. Így azonban az iszlám nem vallás, sokkal inkább ideológia, maga az állam lett. Ezt a jelenséget illetik „iszlamizmus” elnevezéssel. „A vallási előírások betartása soha nem lehet azonban szélsőséges, az csak az ideológia lehet”, a reformerek új generációi is olykor szélsőséges ideológiákat kezdtek hirdetni, tevékenységük egyre inkább közéletivé vált. Ennek megfelelően ők már nem írnak teológiai műveket, társadalomkritikájukat sokkal inkább napilapok hasábjain fejtik ki – mutatott rá Maróth Miklós.

A közel-keleti zsidó-keresztény közösségek elleni fegyveres támadásokra épülő sajátos eljárásmódról, a lawfare jelenségéről Petruska Ferenc alezredes beszélt a konferencián. A Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék vezetője ismertette: az 1975-ben megjelent fogalom nyomán a lawfare „a hadijog megsértésének valós, vélt vagy akár megrendezett eseteinek felhasználásával valósul meg”. A lawfare esetében nincs jóhiszeműség, kártékony jelenségről, ártó szándékú jogfelhasználásról van szó, amelynek célja a kisebbségek elleni támadásokból eredő jogsértések elkendőzése, a felelősség át-, vagy elhárítása.  Ellene korlátozott módon van lehetőség védekezni. Petruska Ferenc a védekezési módok között említette, hogy a keresztények elleni támadások motivációja is nyilvánosságra kerüljön. Szintén ilyen védekezési mód a valótlan narratívák terjesztésének megakadályozása, azok nyilvános megkérdőjelezése és a valóság felderítése akár bírósági eljárásokban.

Az Iszlám Álammal (ISIS) megjelent egy mozgalom a politikai térben, amely politikai változást és a társadalmi problémák megoldását ígérte – az ISIS ezen sajátosságairól N. Rózsa Erzsébet egyetemi tanár beszélt. A Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék professzora szerint az Iszlám Állam politikai tere két területi állam, Irak és Szíria, ám az államhatárokkal mégsem foglalkozik, saját területeket szerzett, megkérdőjelezte a fennálló területalapú államrendet, ami új jelenség. Az ISIS a próféta eredeti közösségéhez való visszatérést hirdette meg a változás ideológiájaként, egy olyan sikeressé vált magszervezet, amely hálózatépítésbe tudott kezdeni, egyfajta brand lett belőle, hűségesküt követelt, mégsem tudott sikeres lenni – mutatott rá N. Rózsa Erzsébet, aki szerint a társadalmi problémák nem tűntek el, a politikai tér is megmaradt, ami magában hordozza a kiszámíthatatlanságot és újabb, az ISIS-hez hasonló jelenségek felbukkanását.

„A ’22-es választás a Hezbollah fegyvereiről szól” – idézte a sajtóban megjelent címeket a Hezbollah libanoni választásokon betöltött jelentőségéről előadásában Tüske László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Arab Tanszékének mb. vezetője. Elmondása szerint a politikai, társadalmi és katonai szervezet jelentős befolyással rendelkezik Libanonban, társadalmi tevékenysége (pl. kórházépítések) miatt széleskörű támogatottsága van a lakosság körében. Az „állam az államban” néven ismert mozgalom több stratégiai területet ural Libanonban, célja és programja „az Izraellel és a Nyugat közel-keleti szerepvállalásával szembeni ellenállás”- szögezte le Tüske László, aki szerint a katonai szervezet és mozgalom a libanoni siíta lakosság szervezett képviselője. A vallástudósok által vezetett szervezet ma is a siíta aktivitás 1960-1970-es években ismert kiindulópontját képviseli, a politikai térben való megjelenést, ha a siíta érdekek úgy kívánják – tette hozzá a kutató.

A konferencia második szekciójának fókuszában az egyes korszakok és térségek radikálisként, szélsőségesként aposztrofált személyiségei álltak. Takács László, az ELKH Moravcsik Gyula Intézet osztályvezetője Szent Kolumbán személyiségén keresztül világította meg a kereszténységen belüli hagyományhű, következetes és radikális álláspontok sikerét, majd visszaszorulását a koraközépkori Európában.

Lakatos Máté, az Avicenna Intézet kutatója Szajjid Kutb egyiptomi író, tanár, a modern iszlamizmus egyik legbefolyásosabb ideológusa, egyben mártírjának munkásságán és speciális fogalomhasználatán keresztül szemléltette, hogy a nyugati fogalomkészlettel milyen kihívást és szinte lehetetlen vállalkozást jelent egy más nyelvi és gondolati rendszer megközelítéseit visszaadni. Ez ugyanis rögtön interpretációs környezetekhez és ezzel az eredeti gondolatok meghamisításához is vezethet, így sokkal komolyabb erőfeszítéseket igényel például egy-egy szerző vagy mű elhelyezése a közkedvelt szélsőséges-mérsékelt skálán.

Kaló József, a Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék egyetemi docense Abdullah Juszuf Azzam jogtudós, szunni teológiai tanító pályaképének és gondolatvilágának felvillantásával mutatta be a dzsihád fogalomváltozását és az afganisztáni szovjet invázióval összefüggő új megközelítését, mely egyes elemzések szerint a későbbi „globális dzsihád” és ezzel a modern terrorizmus egyik kiindulópontjává vált.

Horváthné Varga Polyák Csilla, a Kína-tanulmányok Tanszék tudományos munkatársa a „politikai vallásosság” egy speciális esetét vázolta fel Mao Ce-tung személyi kultuszán és az általa létrehozott vallási elemeket sem nélkülöző intézményi struktúrán keresztül.

A konferencia délutáni szekciójában egyes országspecifikus esettanulmányok felvillantásával közelítették meg a kutatók a témát. Szovák Kornél, Széchenyi-díjas történész, az ELKH Moravcsik Gyula Intézet igazgatója egyes konkrét, a magyar középkori történelemhez kötődő példákon keresztül villantotta fel, miként történhet meg, hogy a történeti értékelés egyes politikai, vallási irányzatokat és személyiségeket szélsőségesnek bélyegez, míg másokat felment.

Marsai Viktor, a Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék docense a szomáliai modernkori történelem eseményein keresztül szemléltette, hogy miként válhatott Afrika Szarva a fundamentalista vagy kifejezetten erőszakos irányzatok melegágyává. Bemutatta, milyen meghatározó szerepet játszik az as-Sabáb vagy a szomáliai Iszlám Állam a térségben és miként válik a közigazgatás megtestesítőjévé ott, ahol az állam működésképtelennek bizonyul.

Sayfo Omar, az Avicenna Intézet és a Migrációkutató Intézet kutatója az egyiptomi filmiparba engedett betekintést, felvillantva néhány gyermekeknek és ifjú korosztálynak készült filmen keresztül a szélsőséges iszlamista mozgalmak ellenében a mérsékelt vallási üzeneteket.

Novák-Varró Virág, a Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék tanársegédje az afganisztáni Tálib mozgalom egyes korszakait és arculatváltásait szemléltette, bemutatva „az iszlám alapján álló állam” létrehozásának kísérleteit és a tálib teokrácia napjainkban fennálló ellentmondásait is.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes